2020-ban indult a vállalkozásod, ha jól tudom, de mióta foglalkozoltűnemezeléssel? Hogyan jött ez a fajta szerelem az életedbe? Magyarországon ez új dolog nem? Maga a nemezelés persze nem, de a szobrok készítése… A vállalkozásomat 2019-ben indítottam el, de akkor még csak grafikai tervezéssel foglalkoztam. Gyerekkorom óta érdekel a kézművesség és a képzőművészet szinte minden formája. Sokáig rajzoltam, festettem, gyöngyöztem és a szobrászattal is próbálkoztam. Ez utóbbi volt, ami leginkább megfogott, de sokáig nem találtam a megfelelő anyagot, amit igazán magaménak éreztem. 2020-ban találkoztam először a tűnemezeléssel egy Facebook csoportban.Annyira megtetszett ez a technika, hogy rögtön utána is jártam, hogy milyen anyagokra és eszközökre van hozzá szükség. Másnap már kézhez is kaptam a csomagot és kezdetét vette a gyakorlás.Az első szobrocskám egy kis róka volt, majd jöttek a kutyák. Körülbelül három szobrot készítettem el, majd megkaptam az első fizető megrendelésemet. Ezzel indult el a FILCLAND – egyedi állatportrék. Magyarországon viszonylag kevesen vagyunk tűnemezelők, de külföldön – főleg Ázsiában – nagyon sokan alkotnak ezzel a technikával.
Miért pont állatportrékkal foglalkozol? Úgy tudom, hogy ez nemcsak annyi,hogy ügyesen egymásra helyezed a nemezt, hanem bizony tisztában kell lenni az anatómiai részével is, hiszen ez adja a szobrok alapját. Tagadhatatlanul állatbolond vagyok. Van egy Palotapincsi kutyusom, akit Borisznak hívnak. A kutyák kimondottan közel állnak a szívemhez, így adott volt, hogy elsősorban velük szeretnék foglalkozni. Persze a kutyák mellett a cicák is megtalálhatók a repertoáromban. Nagyon sok olyan gazdi keres meg, akik már elvesztették kedvencüket és szeretnének ilyen módon emléket állítani nekik.Nagyon megtisztelő, amikor ilyen felkérést kapok és persze megható, mikor megosztják velem a történetüket. Sajnos már én is átéltem, hogy milyen elveszíteni egy szeretett állatot és örülök, ha a szobraimmal segíteni tudok ebben a nehéz időszakban.Persze olyan gazdik is szép számmal keresnek fel, akiknek él és virul szeretett állatuk.Minden szobromat egyedileg, fotó alapján késztem. Ha a gazdi szeretné a cicája vagy kutyusa saját szőrét is fel tudom használni a portrészobrok készítése során. Ettől még személyesebb lesz a végeredmény. A nemezelésnek két típusa van, a vizes- és a száraz nemezelés. Én száraz nemezeléssel, másnéven tűnemezeléssel foglalkozom. A szobrocskák fő alapanyaga a gyapjú, amit speciális tűkkel, úgynevezett nemezelő tűkkel kell szurkálni/tömöríteni, míg egy kemény felületet nem kapunk.Ez az anyag nagyon szépen formálható, de mindenképp kell a gyakorlat, emellett rengeteg türelem önmagunkkal szemben és persze egy kis kézügyesség sem árt, ha van.Nos igen, az anatómiai ismeretek elengedhetetlenek. Minden munkám előtt rengeteg képanyagot gyűjtök és a gazdiknak is mindig mondom, hogy annyi képet küldjenek,amennyit csak tudnak. Ez elengedhetetlen, ahhoz, hogy egy igazi kis hasonmás születhessen. Mennyi időt vesz igénybe egy-egy alkotásod? Ez sok mindentől függ. Elsősorban attól, hogy milyen portrétípust választ a megrendelő (összegömbölyödő,fekvő, álló, ülő stb).Az ülő és az álló szobrok teljes drótvázra épülnek, így azok bonyolultabbak, mint a többi.Azt mondanám, hogy 1 hét és 1 hónap közt van egy szobor elkészítési ideje. A munkáidat nézve rengeteget fejlődtél benne, biztosan sok utánajárás, tanulás van mögötte, hogy minél élethűbbé tud varázsolni a kiskedvenceket. Mennyire kapsz szabad kezet az alkotásban? Igyekszem folyamatosan tanulni, akár saját hibáimból, akár más alkotók munkái által. Úgy vettem észre, hogy minden szobrom után rájövök valami újra, amit eddig így csináltam a következőnél már elképzelhető, hogy máshogy fogok.A tűnemezeléssel kapcsolatban sem tudom elengedni, hogy grafikus vagyok pl pár éve vezettem be, hogy a tényleges munka előtt a pofikat kiszerkesztem a kapott fotók alapján. Így tuti, hogy minden a helyére fog kerülni. A megrendelőim szinte egytől egyig mindent rám bíznak csak azt választják ki, hogy ülő, álló vagy fekvő legyen a szobrocskájuk.
Gondolkoztál már azon, hogy kiállítást szervezni ezekből a szobor csodákból? Szuper lenne! Viszont nem hiszem, hogy össze tudnám gyűjteni az eddigi munkáimat, mivel nem csak itthonról, hanem más országokból is voltak megrendeléseim,
A nemezelés mellett grafikai berkekben is utazol – sok céggel dolgoztál már együtt különböző projekteken. Jól megfér a kettő egymás mellett? Hogyan találod meg az egyensúlyt? Igen-igen, a vállalkozásomon belül is foglalkozok grafikai tervezéssel, elsősorban logótervezéssel. A közösségi oldalakon SzilVision néven találkozhattok a munkáimmal. Emellett van egy főállásom is egy debreceni reklámdekorációs cégnél, ahol grafikusként dolgozok. Szoktam mondani, hogy munkából megyek haza dolgozni. Ezt csak úgy lehet csinálni, ha a munkád egyben a hobbid is. Én szerencsés vagyok, mert nekem fedi egymást a kettő.A tűnemezeléssel és a logótervezéssel munka után és hétvégente tudok foglalkozni.Ezzel nyilván kalkulálnom kell, amikor felvállalok egy új megbízást.
Vannak kedvenc alkotóid, akik inspirálnak téged akár a mindennapokban, akár a munkáiddal kapcsolatban? Az én kedvenc alkotóm Anyukám. Igaz Ő nem tűnemezelő vagy grafikus, de nagyon szép dolgokat szokott készíteni. Szerintem tőle örököltem a kézművesség iránti szeretetemet.
Mik a terveid a jövőre nézve? Az igazat megvallva én egy ilyen mának élő típus vagyok. Örülök annak, amim van és örülök az új lehetőségeknek. Igyekszem az épp aktuális munkámra koncentrálni, de emellett odafigyelek, hogy a közösségi médiában fenntartsam az emberek érdeklődését a posztjaimmal. Szeretek újítani, új dolgokat kitalálni. Ilyen pl a tavaly nyáron bevezetett állatportrés hűtőmágnes. Gyurmából kifaragom az állat portréját, majd száradás után akrillal megfestem, majd a hátoldalra kerül egy mágnes. Természetesen ez is fotó alapján készül és szerencsére nagyon szeretik az emberek.
A munkáidat a természetesség jegyében alkotod – egészen egyedi megrendeléseket is készítesz, nem ritka, hogy csontokkal játszol. A munkáidat látva nekem az jutott eszembe, hogy te egyfajta erdei nimfa vagy tündér lehetsz. A mulandóságot mutatod meg az örökéletűséggel. Érdekes csavar.
Valóban nem ritka, sőt! A legjobban csontokkal szeretek dolgozni, habár munkám során nem ódzkodom még ennél is megosztóbb maradványokat rézbe vonni: például járt már kezeim között elhullott méhecskétől kezdve igazi madárlábig rengeteg fajta kincs. Mindezzel egy rendkívül egyszerű (de a mai társadalmunkban jelenleg mégis fellelhető, fura tabut érintő) üzenetet szeretnék átadni: azt, hogy a halál az életünkben A biztos pont. Elkerülhetetlen mindannyiunk számára, de mi döntjük el, hogy hogyan állunk hozzá. Féljük? Ignoráljuk? Elfogadjuk? Vagy megpróbálunk a művészi sokrétűség ernyője alatt tisztelettel fordulni felé és alkotni belőle valami maradandót? Én ez utóbbit választottam. Általában vagy magam találom az elhullott porhüvelyeket, vagy kedves és támogató lelkek a környezetemben ajándékoznak meg velük; és a folyamat során, érintetlenül hagyva az eredeti, organikus maradványt, réz koporsóba zárom azt.
Nem túl sok alkotóval találkoztam még, aki rézzel dolgozna, sokkal inkább szoktak ezüsttel vagy nemesacéllal, fával és epoxyval játszani. Engedd meg, hogy megkérdezzem: valóban suttog neked a réz? A réz csodálatos anyag – az emberi szervezetnek is szüksége van rá. Miért választottad ezt? Mióta foglalkozol ékszerkészítéssel?
A vörösréz számomra a tiszta földi energia. Ha ránézek, a rozsda színekben pompázó avar és a már-már hűvös, nyirkos föld jut róla eszembe, és ezzel az év számomra legkedvesebb időszakát idézi fel: az őszt. Az ősz az, amikor a természet elcsendesül és fokozatosan felkészül a téli hónapokra. Halk suttogás, mormolás „érződik” a föld mélyéről, a természet pedig ilyenkor szépen-lassan egy kicsit „meghal”, hogy utána tavasszal ismét új életre keljen. Az ősz (és így a réz is) erre az állandó körforgásra emlékeztet; emiatt éreztem találónak azt, hogy ezt a fémet használom a múlandóság örök mementójának hordozójaként. A technika, amit használok, a rezet részesíti előnyben, de például az ezüstművesség fortélyai is foglalkoztattak korábban. Mégis, számomra a réz az, ami felé természetes kötődést éreztem. Nem véletlenül mondják az egyik legjobb áram- és energiavezetőnek: az én energiáim is hamar ráhangolódtak. Specifikusan csakis az ezzel a technikával történő ékszerkészítést próbáltam még, mert amikor megtudtam, hogy létezik egy olyan folyamat, amivel akár organikus anyagokat is be lehet vonni fémmel, leesett az állam. A lehetőségek tárháza nyílt meg előttem és azonnal tudtam, hogy mik azok az anyagok, amiket ehhez a módszerhez szeretnék használni: földi maradványok. 2021 tavaszán szereztem tudomást az electroforming létezéséről, viszont csak 2023 elején kezdtem belevetni magam komolyabban; akkor, amikor éreztem, hogy az addigi próbálkozásaim, munkáim minősége kezdett konzisztenssé válni. Sosem tanultam elektrokémiát, így ez egy abszolút új terület volt számomra, viszont a réz suttogása elcsábított és teljesen autodidakta módon sajátítottam el a szükséges tudást hozzá.
Mennyire ugrottál be a piac közepére Magyarországon? Külfölddel mi a helyzet?
Az igazat megvallva nehezített terepet választottam: a réz a fémallergiások körében nem túl szerencsés választás, továbbá oxidációra is hajlamosabb, mint az egyéb, közkedvelt fémek. Természetesen megfelelő kezeléssel akadályozható, illetve késleltethető a folyamat – minden vásárlómat tájékoztatom a helyes ékszerkezelésről, -viselésről, -tárolásról. Továbbá itthon az electroforming egy teljesen új, vagy legalábbis csak szűk körben ismert technikának számít; emiatt pedig sokszor, amikor az emberek ránéznek egy-egy alkotásomra, nem feltétlenül tudják, hogy mit is látnak – csak azt, hogy „szép, réz ékszerek csontokból, levelekből, bogarakból, ásványokkal ötvözve”. Viszont én szeretem ilyenkor elmesélni, hogy voltaképpen mi is az, ami éppen előttük van, és hogy hogyan készült. Ezután az emberek már egy kicsit máshogy állnak a dologhoz. Van, aki felvonja a szemöldökét, hogy „oké, ez egy kicsit bizarr”, mások meg teljes csodálattal pislognak, hogy „ők ilyenről még nem is hallottak”. Természetesen számítottam rá, hogy itthon megosztó lesz a fogadtatása a műveimnek – de aki fogékony egy ilyen kaliberű témára, azoktól nagyon pozitív visszajelzéseket kapok, sőt, ennek hála egyre több saját elképzeléssel érkező megrendelőm is van. Külföldön nagyobb keletje van az electroforming technikának, én magam is onnan szereztem tudomást a létezéséről. Így a külföldi régiók felé is nyitok: a social media platformjaim félig angolul, félig magyarul működnek, és voltak is már egyedi megrendeléseim pl. Amerikából és Kanadából; de elsősorban a magyar piac az, amit igyekszem megcélozni. Szeretném, ha itthon is egyre többen megismerkednének ezzel a folyamattal, továbbá a legelején kifejtett, központi koncepció fontosságának a tudatosítása is szívügyem.
Az egyedi megrendeléseknél mennyire adnak neked teret? Hogyan tudod belecsempészni magad a műveidbe?
Abszolút szabad kezet kapok, csak az adott ékszer főszereplője az, ami fix szokott lenni. Például ha egy toboz rézbe zárása a cél, mondjuk egy obszidián kabosonnal kiegészítve, akkor teljes mértékben rám bízzák, hogyan rakom össze. Persze szoktam egyeztetni a megrendelővel készítés közben, ha kérdés merül fel, illetve összetettebb ékszereknél először mutatok egy tervrajzot, majd egy fázisképet is, hogy éppen hogy állok – így ha esetleg valami nem tetszik neki, akkor közbe tud avatkozni és át tudjuk beszélni a felmerülő elképzeléseket. Ha nyakláncot kért az illető, akkor a folyamat végén, a láncok kiválasztásakor küldök mérettáblázatot a megrendelőknek, hogy milyen hosszú legyen, illetve hogy milyen típusú lánccal, esetleg másfajta zsinórral szeretné-e. Olykor teszek javaslatot én magam is, de ezt legtöbbször a megrendelő fixen maga választja ki, ha van konkrét elképzelése. Ezeket a pontokat tehát együtt hozzuk össze, viszont minden más rám van bízva. A célom továbbá az elegánsabb, már-már viktoriánus vagy Dark Academia stílusba hajló hangulat átadása, a műveim befotózásakor is teljes mértékben ezeket a hangulatjegyeket igyekszem előtérbe helyezni.
Milyen terveid vannak erre az évre nézve? És a jövőre?
Idén mindenképpen színesíteni szeretném a palettámat. Jelenleg többnyire nyakláncokat készítek, de szeretnék gyűrűket, fülbevalókat, esetleg egyéb kiegészítőket (hajtű, bross, akár kisebb lakásdekorációk) is a lehetőségek közé felvenni. A következő, nagyobb szabású és hosszabb távú tervem pedig az, hogy legyen egy rendes, saját webshopom, ahonnan közvetlenül lehet majd tőlem vásárolni. Viszont őszinte leszek: hatalmas, világmegváltó elképzeléseim nincsenek. Egyszerűen csak szeretek alkotni és szeretném továbbra is élvezni azt, amit csinálok, átadni magam a műveimen keresztül és így kapcsolódni hozzám hasonló emberekkel. Ez számomra a legfontosabb. Jelenleg örülök annak, hogy megtaláltam azt a művészeti ágat, ami csatornául szolgál önmagam és a Világ között.
Az ásványok is szerves részét képezik néhány művednek. Nem hiszem, hogy a véletlen műve, hogy melyiket melyikkel társítod. Hiszel az ásványok üzenetében?
Hiszek benne, persze! Legtöbbször, ha cél nélkül ásványok után kutatok projektekhez, akkor azt a követ, ami magára vonja a tekintetem, szoktam választani egy-egy következő alkotásomhoz; olykor pedig már eleve úgy indulok neki, hogy tudom, mit szeretnék, mert van egy elképzelésem, amihez egy bizonyos kő az, ami illene. Időközben, ha nem voltam tisztában pontosan egy adott ásvány üzenetével, de éppen a vásárlás során valami miatt nagyon szoros kötődést éreztem hozzá, akkor utána szoktam nézni és van, hogy ilyenkor jön az inspiráció egy konkrét ékszer elkészítésére. Fontos szempont még számomra a szín is, ugyanis nem minden illik a réz meleg tónusához. Kedvenc ásványom (ha alkotásról van szó) a labradorit: egyrészt a kő hatása és jelentése miatt, másrészt pedig egész egyszerűen fantasztikusan mutat a kékes-zöldes-szürkés (olykor lilás) színe a vörösrézzel. Olykor már-már magamra kell szóljak, hogy használjak más ásványt is, hiszen annyi lehetőség van.
Érdekes, hogy pont a labradoritot hoztad fel, magam is különleges kőnek tartom. Az olvasható róla, hogy összehangolja az energiákat, kapcsot képez a fizikai és az éteri világgal. Nos, ez azért teljes egészében megmagyarázza a munkásságod esszenciáját is!
Haha, rátapintottál a lényegre! Azt se feledjük viszont, hogy a labradorit az átalakulás és a változás köve, valamint az intuitív fejlődést és kreativitás is hivatott serkenteni, szóval valahol nem csoda, hogy munkáim motorjaként és egyik főszereplőjeként viselkedik olykor, ha akarom, ha nem. Egyfajta hidat képez a földi létünk és a túlvilági lét között, s milyen szép, előkelő alakban teszi! Az inuit és a beothuk népek úgy hitték, hogy a labradorit az Aurora Borealis (sarki fény/északi fény) színeit és energiáját hordozza, illetve jeleníti meg fizikai alakban, és szerintem nincs olyan ember, akit ne ejtene rabul ennek a csodálatos jelenségnek a látványa. Érdekes, hogy az emberiség mindig is hajlamos volt arra, hogy a megfoghatatlan, már-már transzcendens jelenségeket emberközelibbé, valamilyen materiális formában kézzel foghatóvá tegye, hogy jobban tudjunk hozzájuk kapcsolódni. Voltaképpen én is azt csinálom: a halál koncepcióját próbálom emberközelibbé tenni, művészet formájában.
Van-e kedvenc alkotód? Miből meríted még az inspirációd? ( zene, alkotások stb.)
Rengeteg és változatos helyről inspirálódom és természetesen számos olyan alkotó van hazai és nemzetközi viszonylatban is, akiknek a munkásságát aktívan követem és így általuk is ihletet merítek. Vannak köztük természetesen ékszerkészítők számtalan technikával, de például grafikusok, fotósok, írók és zenészek is.
Imádom az elhagyatott helyeket és a temetőket – magam is szeretek temetőket látogatni, hogy lecsendesítsem a gondolataimat, hogy nyugalmat leljek. Ehhez kapcsolódva akad több fotóművész is, akiknek a fő profilja a “sötét turisztika” felkutatása a világban, az ő munkájuk kifejezetten inspirál. A legfőbb példa számomra e téren Rebecca Lilith Bathory, szerencsésnek mondhatom magam, hogy a témában született könyvét a polcomon tudhatom. Ezek után szerintem nem meglepő, hogy a post mortem fotózás ugyancsak inspiráló tényezőként szerepel a listámon; eleve az a mód, ahogyan a viktoriánus kor megközelítette a halál kérdését, nagyon közel áll hozzám.
Emily Dickinson versei is kiemelkedőek számomra – ő sem futamodott meg a halál és a halandóság gondolatát papírra vetni, számomra nagyon megnyerő stílusban. Említést érdemel még Caitlin Doughty, aki temetkezési vállalkozóként dolgozik, emellett pedig rengeteget utazik a világban, hogy más népek halállal kapcsolatos kultúráját nyomon kövesse, dokumentálja, így számtalan könyve fellelhető ebben a témában. És ha már könyvek: Edward Gorey alkotásai külön szót érdemelnek gótikus-viktoriánus hangulatú köntösbe bújtatott, „nyugtalanító”, már-már (sokak számára) bizarr történeteivel, amelyekhez ő maga készítette az illusztrációkat is.
Akiket viszont a legsokoldalúbb művészeknek tartok: egy ikerpár, Julia és Joanna – Little Ghouls és Satin Puppets néven lelhetők fel a social mediában. Előbbi oldaluk a grafikai és egyéb művészi tevékenységükre koncentrál, utóbbi pedig a csodálatosan éteri zenéjükre, amelyek közül némelyek olyan érzéseket keltenek bennem, mintha „hazataláltam” volna. A zene emiatt a hatása miatt is előkelő helyet foglal el a sorban. Egyik részről az északi folk zene irányába húz a szívem (Heilung, Wardruna, Skáld, Myrkur, Danheim, hogy az ismertebb előadókat említsem); emellett pedig bizonyos játékok ambient zenéi által tudok az egyik legjobban belesüppedni egy-egy kifejezett hangulatba, amiben alkotni szeretek (Akira Yamaoka áll e téren a legfőbb helyen, aki a Silent Hill-játékok zenéinek megalkotója).
Ha pedig már megemlítettem a játékokat, akkor bizonyos alkotások önmagukban is segítenek megteremteni az atmoszférát, hogy „abba a bizonyos érzésbe” tudjak burkolózni, amiből a lelkem suttog: a fentebb említett Silent Hill, a The Evil Within, a Death Stranding és a SOMA az élen járnak ebben a témában nálam.
Végül, de nem utolsósorban a mitológia az, ami még rendkívül nagy hatással van rám: a szláv, a germán, a magyar és az északi népek mítoszainak bizonyos lényei rendkívül inspirálóak számomra: készítettem már például mitmitke (a magyar hagyományban a lidérc egy formája) ihlette nyakláncot is.
Összességében minden, ami inspirál, valamilyen módon kapcsolatban van a halállal, a túlvilággal, az emberi lét halandóságával, az elmúlással; vagy egy-egy távoli (vagy nem is túl távoli) jövővel, egy elképzelt apokaliptikus világgal, ahol maga az emberi lét mibenléte és annak határai önmagában egyre kevésbé egyértelműek.
A grafológia egy nagyon érdekes tudomány, bár szorosan kapcsolódik a társadalomtudományhoz, de azért ez ennél jóval több, mint egy átlagos hobbi, nem? Pszichológia, kriminológia és életvezetési terápiák eszköze. Te hogyan kerültél kapcsolatba a grafológiával? Mióta foglalkozol vele?
Legelőször gyerekkoromba a szülővárosomban láttam az egyik ház kerítésén kitéve egy névtáblát, így akkor olvastam először utána annak, hogy mit is jelent a grafológia. Utána ez ennyiben is maradt. Viszont mindig is érdekelt az, hogy ki hogyan gondolkodik, mit miért tesz, mi van a tettei és érzései mögött, viszont mindez csak hétköznapi szinten nyilvánult meg. Gondolok itt például arra, hogy ilyen típusú filmek érdekeltek.
Egyszer aztán olyan 24 évesen azon gondolkodtam, hogy valamit tanulni kellene. Böngészés közben bukkantam újra a grafológiára. Végül úgy alakult az életem, hogy Szegedre költöztem és itt lehetőség volt elvégezni egy 2 éves képzést, ahol 2 hetente szombatonként csoportos órákon vehettem részt. Imádtam minden percét, csak úgy szívtam magamba a tudást, és éreztem, hogy ez az utam. Ezt követően a képzés végén viszont nem folytattam tovább, mert úgy éreztem, hogy valami hiányzik, nincs egybe a kép, emellett némi kishitűség is társult. Viszont tudjuk, hogy az élet mindig oda teszi neked, ha valamivel dolgod van, így a környezetem is folyamatosan kérdezte, hogy mi van a grafológiával.
Végül 2021. szeptemberében ismét elkezdtem újra tanulni a grafológiát egy másik tanárnál, itt már 1/1-be vettünk át újra mindent. Mellette sok új ismeretet is kaptam amivel igazán összeállt a kép és azt tudtam mondani, hogy igen, most van itt az ideje ennek, így teljes a kép, így tudok igazán másokat támogatni.
Mi a te fő területed?
Az én fő területem Eric Berne kanadai pszichiáter által kidolgozott Sorskönyvi tiltások és parancsok. Ezek a gyerekkorban megtapasztalt érzés világot tükrözik, amik a jelenlegi élethelyzeteinkre hatással vannak. Ezáltal nem az a cél, hogy a múltban legyünk, hanem a múlt által megértsük, hogy a jelen pillanatban mi az oka annak, ha valaki nehezen talál párt, miért fejezi ki nehezen az érzéseit, miért érzi azt, hogy kilóg a munkahelyéről, miért mond nehezen nemet vagy akár miért érzi azt, hogy a kemény munkának van csak jelentősége, a kis eredmény szerinte nem is eredmény. Valamint még ide sorolnám azt is, ha valaki azt érzi, hogy miért nincs elég önbizalma, bátorsága belevágni egy új munkába, vagy egy új hobbiba.
Mivel fordulnak hozzád leginkább a kliensek, miben tudsz számukra segítséget nyújtani?
Az előző kérdésben már részben megválaszoltam. Emellett általánosságban a 25-55 év közötti nők azok, akik megkeresnek, akik úgy érzik, hogy van az életükben egyfajta elakadás, egy blokk. Nem kell ennek nagy traumatikus élménynek lenni, sőt az már nem is lenne a kompetenciám. Hanem a hétköznapokban úgy érzik, hogy akár a magánéletbe, akár a munka témában, vagy önismereti kérdésben van egy álló állapot amiből szeretnének kimozdulni, hogy a jelen élethelyzetben meg tudják élni önmagukat, bátorságot kapjanak arra, hogy a vágyaikért tegyenek. Valamint bevallom nem szeretem a segítség nyújtás szót, mert ebben benne van az, hogy én mondom meg a megoldást. Ezért a támogatás szót szoktam használni, pont azért, mert egy elemzéssel tükröt mutatok, amiben látják, hogy milyen az eredendő énjük és mi az amit csak az Ego-juk ismételtet velük a mindennapokban. Ezáltal megoldó kulcsot nem adok, hanem egy térképet nyújtok, hiszen mindenkinek saját magának kell megtalálnia az önmaga számára a legjobb megoldást. Mert például, ami nálam működött egy megoldandó helyzetben, az nem biztos, hogy az ügyfelemnek is működni fog. Hiszen bár sok hasonlóság van bizonyos életutakban, viszont pont ennyire egyedi is mindegyik.
Muszáj megkérdeznem: volt már, hogy munkán kívül is kapcsolatba kerültél a grafológiával teszem fel, munkatársak, ismerősök írtak neked egy cetlit te pedig azonnal a sorok mögé láttál? Mennyire befolyásol ez a tudás téged?
A legfontosabb, hogy 3. fél által hozott írásmintát nem elemzek. Mindig az adott személy kérjen fel az elemzésre, az ő engedélye nélkül nem elemzem senki írását! Nincs olyan opció, hogy „elemezd már a párom írását”. A személyiség jogokra, az adatvédelemre különös figyelmet fordítok. Valamint senki se szeretné, ha valaki a hátunk mögött elemeztetne, érdemes ebből kiindulni akinek ez eszébe jut. Természetesen volt már, hogy kérték, hogy XY-nak nézzem meg az aláírását, vagy azaz egy szó amit cetlire leírt vajon mit mutat meg. Viszont ahogy írtam korábban azt kiegészítve cetlit sem elemzek. Emellett azért látom abban a cetliben is az illető vonalvezetését, betűméreteit, betűkapcsolásait, viszont igazán mély személyiség vonásokat nem lehet levonni, ahhoz kell 12-14 sor írásminta és hozzá az aláírás. Valamint a legelső dolog volt, hogy megtanították nekünk, hogy a grafológiában egy jel nem jel. Ez egy nagyon fontos aranyszabály.
Kijátsztható-e a grafológia? Valaki írhat-e megtévesztésként másként és lebukik?
Ez a kérdés mindig azoknál merül fel, akik tőlem nem kérnek elemzést. 🙂 Emellett ha valaki ilyennel megpróbálkozik, akkor azaz első 5 sorban meg is jelenik, viszont utána már el is felejti, mert viszi a lendület, nem fog már azon agyalni, hogy hogyan próbálja meg az írását manipulálni. Valamint a papírlapra a lélek kerül és az egyénre jellemző vonalvezetés mindig is jelen lesz. Ahogy fogalmaztál gyorsan le fog bukni.
Összeköthető-e az írásterápiával? Változhat-e egy terápia során pozitívan az íráskép?
Az írásunk egy finom motorikus folyamat, amit az agy közvetít a kéz által, így igen, hatással van. Van is a grafológiában úgynevezett grafoterápia, amikor szoktuk javasolni a duktornak (ügyfélnek), hogy van arra lehetősége, hogy bizonyos betűt másképp írjon és az milyen hatással lehet rá. Persze ez nem egy csodaszer, hogy bekapsz egy pirulát és már meg is történt a varázs. Viszont el tud indítani a cselekvés útján, így mindenképp érdemes emellett gyakorlatiasan is megtámogatni az önismereti folyamatot akár egy coachinggal. Viszont ha valaki elindul az úton, akkor észre fogja venni, hogy 2 évvel később bizonyos betűket vagy akár sor távolságokat másképp ír már. Szóval oda-vissza hat ez a folyamat.
Az íráselemzés úgy tudom jó barátságot ápol a rajzelemzéssel is. Valóban kéz a kézben járnak?
Igen, valóban szorosan kapcsolódik a rajzelemzés az íráselemzéssel. Bár személy szerint én a tanultak után nem használtam egyszer sem, viszont tudom, hogy vannak grafológusok, akik pedig kimondottan szeretik használni kiegészítésként. Amit kérni szoktak, hogy rajzoljanak le: napot, házat, kerítést, fát, utat, kígyót és van aki még kéri a kést is. Itt is ugyanúgy számít, hogy hol kerül elhelyezésre a papírlapon, mekkora a mérete, mi mellé kerül, esetleg használ e színeket. Volt egyszer szerencsém egy olyan szakdolgozatot látni, ahol egy volt grafológus hallgató elítéltek írásmintáját vette fel és mellé kért rajzot is az előbb felsoroltak alapján. Ott például számomra akkoriban, mint kezdő grafológus hallgatónak sokkal dominánsabbak voltak a rajzok első ránézésre, mert látványos volt. Viszont az írás mégis úgy gondolom, hogy sokkal többet elárul, mert ott igazán a mélyére lehet menni a személyiségnek.
Hogyan épül fel egy terápiás ülés nálad?
Terápiát nem tartok, mert nem vagyok pszichológus, hanem egy 1,5-2 órás konzultáció van. Bár kaptam már vissza jelzésként azt, hogy felért egy terápiás üléssel, viszont a valóságban nem az. Nálam egyszeri konzultációra van lehetőség. Miután megérkezik az írásminta a postaládámba, onnan számítva 2 hét múlva keresem is az ügyfelet, hogy időpontot egyeztessünk. Mindig felhívom a figyelmet, hogy erre az időre biztosítson nyugodt körülményt, amikor egyedül van. Egyrészt az adatvédelem miatt is, valamint ez egy olyan bizalmi beszélgetés, ahol ezzel is szükséges biztosítani azt, hogy bátran merjen az ügyfelem olyan gyerekkori dolgokról is mesélni, amit mondjuk nem mondott el még senki. Ez mindig online történik, így az alábbiak közül tudnak választani: Messenger videóhívás, Instagram videóhívás vagy Google meet. Itt elmondom, hogy mi az amit láttam az írásban, milyen az ő eredendő énje, mi alapján elemeztem az írását, bemutatom a Sorskönyvi tiltásait és parancsait, valamint a végén van egy kis összefoglaló és grafoterápia.
A digitális kor beköszöntével az emberek jobban szeretnek gépelni, a kézzel írott levelek/ cetlik kezdenek eltűnni, a naplóvezetés pedig ritka madár. Érdekes párhuzam, de a kalligráfia ami szintén összeköthető az írással pedig reneszánszát éli, grafikusok és esküvőszervezők, dekoratőrök tudnának mesélni erről. Szerinted mi lehet ennek az oka?
Egy olyan korban élünk, amikor a digitalizáció nagy szerepet kap, és mindig jön valami újító ötlet. Vagyis folyamatos változásban és megújulásban vagyunk. Valamint ha grafológiai szempontból nézem, akkor ha valaki így ír, akkor ő biztosan szeretne egy picit jobban kitűnni, jobban megmutatni magát, akár a kreatívabb énjét jobban csillogtatni. Vagyis ha belegondolunk, akkor akár egy grafikus, akár egy dekoratőrről beszélünk ők is szeretnének a szakmájukban kitűnni, valami újat, valami egyedit, valami nem mindennapit megmutatni. Fontos számukra, hogy a vizuálisan is szemnek gyönyörködtető legyen a látvány. Ha pedig hobbi szinten teszi ezt valaki, akkor ott is a művészi énjének ad egy teret ezáltal. Sőt, ha belegondolunk, akkor Magyarországon 1906-1948 között tanították a diákoknak a kalligrafikus szépírást és abban az időben történelmi szempontból szükségük is volt az embereknek arra, hogy megszokottól eltérő megújulás jelen legyen. Viszont azt tapasztalom, hogy azért még mindig jobban szeretnek egy előadáson például kézzel jegyzetelni, mert sokkal jobban rögzül ami elhangzik. Nem régiben is voltam egy pszichológiai előadáson, ahol pont olyan helyre ültem le, ahol a bal oldalamon és a jobb oldalamon ülő hölgy is vette elő a füzetét és bőszen jegyzeteltek. Szóval nem olyan ritka madár, csak függ attól, hogy milyen környezetben vagyunk és ki milyen személyiség.
Milyen tervekkel állsz a 2024-es évnek?
Mindenképp szeretnék eljutni minél több Nőhöz, aki nyitottá válik arra, hogy fontos magának. Vágyik arra, hogy újra azt a Nőt lássa a tükörben, aki mindig is volt és ragyogott, csak jelen pillanatban a berögzült sémák elvitték egy olyan irányba, ami miatt most egy elakadt fázisban van. Keresi az útján azt a térképet, ami újra visszavezeti az eredendő énjéhez. Aki képes meghúzni a határait, tud nemet mondani, tud örülni az apró dolgoknak is, fontos számára, hogy az érzéseit ki tudja fejezni, meg tudja azt élni, hogy a párjával közelebb kerüljenek egymáshoz, valamint a régóta dédelgetett álmait megvalósítja. Ezek bullshitül hangozhatnak elsőre mind addig, míg valaki meg nem tapasztalja a gyakorlatban egyetlen változást is. Emellett szeretnék minél több előadásra , workshopra is eljárni, hogy én is színesítsem a tudásom, hiszen ezáltal tudok még több támogatást adni. Emellett tervben van egy tanfolyam is, viszont az inkább az év vége, jövő éve eleje lesz.
Köszönöm a beszélgetést, igazán kellemes élmény volt. 🙂 Erről a linkről pedig kapcsolatba lehet velem lépni Facebookon és Instagramon is: linktr.ee/posztos.monika.grafologus
Rögtön ahogy megláttam a munkáid, az ugrott be, hogy közöd van az Avatarhoz, vagy legalábbis kedvelheted. A neonszínek szinte vibrálnak a képernyőn – van benne valami?
Igen, kedvelem a filmet, nagyon inspiráló az egész látványvilág, de ha a nagy egészet nézzük, nem volt meghatározó része az alkotói utamnak. Ha filmet kellene kiemelnem, akkor a Neon Demon, sorzatok közül A cseresznye vadiúj íze, az új Sabrina sorozat, AHS – 3. évad, még jó néhány Disney, valamint az összes Ghibli animációs filmet a képi világomat meghatározó állomások közé sorolnám. Gyerekkoromban rengeteg Disney-t néztem, a sok lilás-rózsaszínes-kékes és világítós elem valahonnan innen eredhet.
Dinamikusak,sokszor álomszerűek a képeid – ha zenéhez kellene kötnöm téged biztos, hogy Aurora lennél. Mióta alkotsz? Milyen inspirációk mentén jutsz el a kész rajzig?
Imádom Aurorát, szerintem ő egy igazi kis tündér 😀 Sokszor őt hallgatom miközben alkotok, segít átszellemülni, elmerülni a világomban.
Egészen aprócska korom óta az életem része az alkotás, anyukámmal rengeteget festettünk, rajzoltunk, barkácsoltunk. A kedvencem már akkor is az őszi időszak volt, amikor gesztenyét és mindenféle termést gyűjtöttünk, amikből figurákat és díszeket készítettünk. Ez a mai napig az egyik kedvenc őszi elfoglaltságom. Hogy mi inspirál? Hát inkább mi nem 😀 Bármiben képes vagyok megtalálni a szépet, a különlegeset, ami megmozgatja a fantáziám: a bogarak páncéljának mintázatától, egy textília lebbenésén át, egy-egy illatban, egy zenében, a szélfútta hullámzó fűszálakban, a sötét utcán az első napsugarak megvilágításában csillámló harmatos virágokban, a víz felszínén táncoló színpompás olajfoltban, az álmaim káoszában, egyszerűen bármiben tényleg. Szeretek rácsodálkozni a világra, megfigyelni, elveszni az apró részletekben. Szeretek megfogni egy-egy hangulatot, egy érzést, és azt megeleveníteni egy alkotásban, hogy megtarthassam későbbre és újra átélhessem, érezhessem azokat a különleges pillanatokat. Ezért is szeretek fotózni, mert azzal gyorsan elkaphatok egy-egy megismételhetetlen pillanatot, melynek hangulatát később belecsempésztem az alkotásaimba. Pár éven át csak fotóztam, de nem volt elég kifejező számomra. Csodás képeket lehet készíteni, de a varázslatot még valahogy hozzá kell adnom, az én kis világomban több van, mint amennyit a kamerán keresztül meg tudok mutatni, ezért váltottam az illusztrálásra. Bár mostanában már úgy érzem, hogy ezt is kezdem kinőni és ideje új vizekre evezni.
Milyen programmal dolgozol? A kézi rajzolás kontra digitális alkotás? Neked mi a szépség ebben vagy abban?
Főként Procreate appban rajzolok Ipaden, de nagyon szeretem a kétkezi alkotást is. Szeretem a papír textúráját, a tűfilc hegyének sercegését, és ahogyan képpé válik egy érzés a kezeim között. Szeretem, hogy nem tökéletesek, hogy nincs visszavonási lehetőség, hogy megfoghatom a kezemben. A digitális alkotásnál nekem hiányzik a végén, hogy teljes méretében, egy az egyben a kezemben tarthassam. Az utóbbi időben már inkább kinyomtattatom nagy méretben a digitálisan készült képeim, ugyan szeretem, hogy az ecsetek és színek minden változatát felhasználhatom ezerféle megvalósításban, mégis hiányzik nekem valami ennél a módszernél. Mondjuk én nagyon szeretem bekoszolni a kezeim és játszani az anyagokkal, talán ezeknek a véletlenszerű változása, alakulása, a kísérletezés ami igazán hiányzik nekem a digitális alkotásból. Valamennyire a digitális folyamatba is bele tudom vinni a kísérletezést, hiszen a végeredmény egészen el szokott térni a kezdeti ötlettől, sok mindent kipróbálok menet közben, de a digitális ecseteknek megvan az a korlátja, hogy mindig ugyan olyan vonalakat képesek produkálni, és bár ad egyfajta biztonságot ez a kiszámíthatóság (főleg, ha munka szempontjából nézzük), de ahhoz, hogy kiélhessem a kreativitásom már nem adnak elég mozgásteret.
Kikkel kollaborálnál szívesen?
Bárkivel szívesen kollaborálok akivel rezonál a lelkünk. Szívesen készítenék boszis, spirituális segédeszközöket, mint például kártyapaklit, naptárakat, naplókat, oltárkendőket, gyakorlati útmutatókat, melyekhez biztosítanám a grafikai hátteret, a tudásanyagot pedig a másik fél. Bár jártas vagyok a témában, egyedül nagy falatnak bizonyul egy-egy ilyen projekt, ezért egy ideje igyekszem kerülni az ilyen túl vállalásokat(amikkel régebben képes voltam végkimerülésig hajszolni magam), de valakivel közösen nagyon szívesen készítenék ilyesmit. Társasjátékokat, fejlesztő játékokat is szívesen terveznék kollaboráció keretein belül, az ilyen projekteket mindig nagyon élveztem, és a jövőben is nyitott vagyok az ilyen jellegű együttműködésekre.
Egyik posztodban említetted, hogy illusztrátorként dolgozol, több egyedi megrendeléssel is foglalkoztál már, mint pl családi portrék. Ha ezen a vonalon indulok el, melyik mesét / könyvet illusztrálnád szívesen?
A könyvillusztrálás nagy álmom volt mindig is, úgy néz ki idén ez megvalósul, de erről még nem árulhatok el sokat. Fantasy témában szinte lehetetlen lenne olyat találni amit ne illusztrálnék szívesen, emelett az önfejlesztő, önismereti, spirituális, boszorkányos könyvek illusztrációihoz is bőven van ötlet a tarsolyomban, és ami elsőre furcsa lehet: egyszerűen imádok ételeket rajzolni – hála a Ghibli filmeknek – így ilyen jellegű könyveket is szívesen töltenék meg a rajzaimmal.
Van egy magyar népmesei vonzata néhány képednek, a vonásaidból következtettem erre. Rosszul tippelek? Honnan jött ez?
Volt egy időszak, amikor ezen a vonalon mozogtam ábrázolásban, szeretem a sematikusabb, síkszerű-kiterített ábrázolást, a mítoszok, mondák, népmesék, mesék, regék mind-mind közel állnak a szívemhez, melyek hagyományos megjelenítésére ez a jellemző. Mára inkább a témaválasztásban jelennek meg, ábrázolásban elindultam a térbeli megjelenítés felé, hiszen imádok a fényekkel és árnyékokkal játszani, így a fények hatására térbe került minden(aminek eleinte nem igazán örültem, de a fejlődés velejárója, hogy elhagyunk dolgokat, ezért lassan megbarátkoztam vele). Inspirálódni, elemeket átemelni még most is szoktam ebből az ábrázolási módból.
Van-e kedvenc illusztrátorod/ grafikusod? Kiknek a munkásságát követed?
Loish Van Baarle régóta meghatározó személy számomra, rengeteget tanultam/tanulok tőle, az ő könyve volt az első amit beszereztem annó, amikor a digitális rajztudásom kezdtem el csiszolgatni. Még középiskolás voltam amikor rátaláltam, az ő munkássága volt a legmeghatározóbb az utam során. Közben ráleltem más nagyszerű alkotókra is a közösségi médiában, akik nagy hatással voltak rám, például Laura H. Rubin, Beatrice Blue(akinek szintén pihen egy könyve a polcomon – a Wonder), az ő illusztrációik is a rengeteg részletről ismeretesek, amikben imádok elveszni – és amikből szeretnék minél többet belevinni a saját alkotásaimba is. Bölecz Lilla munkásságát is ide sorolnám, ő pont abban a témában készít illusztrációkat, ami engem régóta nagyon vonz, ezért mindig csodálattal nézegetem a rajzait.
Gyerekként volt kedvenc mesekönyved? Ha rátekintünk a mai mesekönyv kínálatra vagy szimplán könyvkínálatra melyik az a könyv, amit ajánlanál másoknak? ( borító, könyvillusztráció, artbook, artguide book alapján)
Egy elég darkos mesekönyv a kedvencem gyerekkoromból, mindig is szerettem az egésznek a hangulatát, képi világát, ez pedig a Locspocs és a bolygó hollandi. Említettem, hogy szeretek elveszni a részletekben, ahogy a mindennapokban, úgy az illusztrációk világában is ez a jellemző rám. Ennek a mesekönyvnek az illusztrációi tele vannak apró részletekkel, órákig képes vagyok nézegetni őket a mai napig. Még most is elképesztően különlegesnek találom a stílusát. Gyerekkoromban is az illusztrációk miatt tetszett ez a könyv, már akkor is szerelmes voltam a rajzolásba 😀
Ajánlanám Loish Van Baarle, Laura H. Rubin, Beatrice Blue könyveket a digitális rajzban való fejlődéshez, mindegyik más-más világ, technikailag nagyon sokat adhatnak, és mindemellett persze eszméletlen gyönyörűek is ezek a könyvek.
Mit tanácsolnál a kezdő illusztrátor palántáknak? Mi az a tanács, aminek te örültél volna az elején, ha valaki mondja?
Hogy merjek hibázni, kísérletezni, eltérni a megszokottól, megszegni a szabályokat, kérdéseket feltenni, játszani! Általában ezekről lenevelni próbálnak, ami a kreativitás halála. A kreatív energiát a lelkesedés, a játékosság, a nyitottság, bátorság, gyermeki kíváncsiság táplálják, hagyjátok szabadon áramolni és akkor mindig lesznek új ötletek, sosem merül ki ez a végtelen lehetőségekkel teli tár. Magatokból építkezzetek, ne a social médiáról vagy a pinterestről, találjátok meg amiért lelkesedtek, építsetek az erősségeitekre. Ne hasonlítsátok magatokat másokhoz, mindenki más utat jár be. Próbáljatok ki minél több stílust, tartsátok meg ami tetszik és lépjetek tovább, így idővel kialakul a saját stílusotok is. Utóbbit nem érdemes erőltetni vagy sürgetni, csak élvezzétek az alkotást és idővel minden kialakul.
Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Vannak konkrét megvalósításra váró projektek?
Jelenleg nagyon lefoglal, hogy visszataláljak önmagamhoz és felfedezzem mi is az amiért valójában, úgy igazán repes a lelkem, ezért a fejlődést tartanám a legnagyobb és legfontosabb projektemnek, akár magamra, akár az alkotói munkásságomra nézve. Szeretnék többet alkotni a két kezemmel és kevesebbet mozogni a digitális vonalon, ezért sok minden át fog alakulni vagy már át is alakult az alkotásaimat illetően, ami néha megijeszt, de közben rettentően izgalmasnak is találom a felfedezésre váró, járatlan, új utakat. Mindeképp szeretném kiemelni a digitális térből az alkotást a való világba és kézzelfoghatóvá tenni. Sok ötletem van a jövőre nézve, viszont még nem tisztult ki a kép. Most valahol félúton vagyok a régi önmagam és az új énem között, ezért elég zavaros időket élek meg, de minden nappal egyre közelebb érzem magam ahhoz amit igazán szeretnék, így most próbálom csak élvezni az utat. Ami biztos, hogy az alkotás mindig központi szerepet játszott az életemben és ez a továbbiakban is így lesz, csak a miként változik.
Mióta alkotsz? Mi inspirál téged rajzolás közben? A rajzolás már gyerekkorom óta az életem szerves része, de komolyabban a középiskolás éveim alatt fejlesztettem magam tudatosan. Mint megannyi alkotót, nekem is számottevő az aktuális érzelmi állapotom, ami nagyban befolyásolni tudja egy-egy kép hangulatát. Emellé társulnak persze a kedvenc motívumok, gyakran használt elemek, amik ezt az érzelmi állapotot kihasználva fejlődnek valami újjá. 🙂 Természetesen nem csak ez tud doppingot adni, kedvenc artistok munkássága is sokban hozzájárul egy újonnan megszülető ötletnek, de túlnyomórészt filmek, könyvek bármi képes inspirálni, amivel közös hullámhosszra tudok rezonálni. 🙂
Inkább digitális vagy hagyományos rajzolás párti vagy? Személy szerint mind a kettőt használom, mind a kettőnek megvan a maga haszna, könnyedsége, de ugyanúgy a hátránya is. Én jobban preferálom, ha az ember szabadkézi rajzot sajátítja el először, és utána a digitális készségeket, ezáltal még biztosabb kezet tudunk eredményezni magunknak. A digitális rajzolás nyomot hagyó hátránya, hogy a kéz elbutul, köszönhetően a visszavonásoknak, rétegeknek, a hibázási lehetőségek teljes kizárásával. Gyakran ezek miatt a szabadkezes rajzolások igencsak vissza tudnak fejlődni. Természetesen a digitális rajzolás csodálatos élmény, megannyi nehézséget rejt magában, ugyanúgy nehéz precíz rajzot készíteni, mint szabadkézzel, és megannyi gyönyörű textúrát és technikát kapunk a kezünkbe.
Hogyan és miként lettél tetováló? Mikor alakult ki és hogyan definiálnád a saját stílusod?
2015 magasságában kezdődött meg hivatalosan a “pályafutásom” . Nem jártam soha művészeti iskolába, így még inkább vonzott a művészet iránya, még nagyobb lendülettel próbáltam többet és jobban tanulni ezen a téren. Így igazából egész közgazdász éveim alatt csak rajzoltam 🙂 A tetoválás akkoriban még a nagyobb kihívást jelentette nekem, részben ezért is indultam neki. Alapból a stílusom egész munkásságom alatt fejlődött, még talán most sem teljesedett ki. Kezdetben lineworkoket, vonalas témákat vállaltam, majd a festészetből adódóan megtetszett az aquarell világa, így a további éveket ez karolta fel, mint stílus, majd a linework és aquarell keveréke. Ezután már inkább a fekete-fehér kezdett el tetszeni, így próbálgattam a szárnyaimat a blackwork, linework, dotwork világában, amit a mai napig is szorgosan művelek. Ezeket gyakorta anime, manga témákra húzom rá, vagy a növényi, floral irányzatokba:)
Kit tartasz abszolút kedvenc alkotódnak legyen az tetováló vagy éppen művész?
Digitális rajzok terén nálam Ross Tran és Peter Straubel a befutó, tetoválók közt már annál több de egy kettő az érdekesség kedvéért: Olie Shiiz, oozy_tattoo, Laura Anunnaki és még sorolhatnám 🙂
Mit gondolsz, sokkal jobban elfogadóbbak az emberek a tetoválásokkal kapcsolatban mint például 10 éve?
Szerintem ez mindig 50-50% lesz. A mai napig is találkozok olyan emberrel akik csodálják a tetoválást, és ugyanúgy találkozok a negatív kommentekkel, vagy a rosszalló tekintetekkel. Az emberek tudatába jobban beépült, mint trend vagy stílus, így nem feltétlenül botránkoznak meg első ránézésre, mint régebben ( természetesen kiemelném a hölgyeket, hisz talán mi kaptunk mindig a legnegatívabb visszajelzéseket, mint: a lányoknak nem szép elcsúfítani a bőrüket 🙂 ).
Sokan érkeznek hozzád saját ötlettel? Mennyire kapsz szabad kezet?
Változó, 40% vendég általi saját ötlet, 40% saját mintáim, a maradék kb. 20% pedig interneten talált mintákkal érkezik 🙂 Szerencsére sokszor kapok szabad kezet, ha nem kötött a minta, így még jobban bele tudom vinni kicsit a saját egyedi textúrákat, jelképes elemeimet, de persze sokan ódzkodnak ettől és inkább szeretnek maradni az eredeti képnél.
Mi volt az eddigi pályafutásod alapján az abszolút kedvenc mintád, amire a mai napig szívesen emlékszel vissza?
Igazság szerint ezek mind a saját mintáim voltak, nem tudnék közülük kiemelni egyet sem, mert mindegyiket imádtam és szinte gyermeki izgalommal vártam, hogy érkezzenek a vendégek és kezdhessük. 🙂
Az interneten sajnos nagyon sok elrontott tetoválás látható – elírások, béna vonalak, még rosszabb színezések és teljes torzulások is. Mi a véleményed a tetoválószakmáról? Én laikusként azt látom, hogy ma már mindenki tetováló akar lenni, annak ellenére, hogy nincs sem képesítése, sem olyan mértékű tehetsége és kitartása sem. Az is elég gyakori, hogy majd a haver otthon megoldja, olcsóbban, aminek persze az a vége, hogy profi tetováló hozza rendbe azt, amit a haver elrontott – te mit gondolsz erről? Mi a meglátásod? A tetováló szakma, mint kimondott nagybetűs, papiros szakma nem létezett. Tradíciója volt: az emberek tanoncként egy-egy nevesebb tetoválóhoz szegődve ismerhették meg a szakma fortélyait. Talán pont ezért volt egy bizonyos időszakban kevesebb ,de jobb tetováló és zártabb réteg a a szakma a tudás átadása terén. Hisz ekkor valóban azt fogadták csak fel jobb esetben, akiben tényleg látnak potenciált. Amit említesz, hogy mindenki tetováló akar lenni, ennek a finom zártkörű rendszernek a kiforgatása. Az idei évtől ugyanis a tetoválás, mint szakma papírhoz kötött. Ezt a tetoválni vágyók nagyon borsos összegért tehetik meg, erre a célra fenntartott oktatásokon, ahol hivatalos papírt kapnak a tanfolyam elvégzésével. Ezt hivatásos tetoválóként is el kellett végezni, aki már 10 vagy 20 éve tetovál. A szakma felhígulása itt kezdődik. Nincs szűrés a szakma részéről, hisz bárki jelentkezhet. Sok iskola “Nem szükséges hozzá rajztudás” címszóval hirdeti magát. 🙂 Ebből gondolhatjuk, hogy sok jó nem sülhet ki. 🙂 Ami az árakat képezi, a tetoválás egy minőség, egy luxustermék. Ebből adódóan lesz olcsóbb verziója ( amit te is említettél haveri megoldás otthon), és meglesz a természetes ára, ami már lassan országszerte egységáras. Természetesen erre ebben az időszakban az infláció rásegít, ami miatt valószínű, hogy többen az olcsóbb megoldást kereshetik, de nem biztos, hogy jobban járhatnak. Hisz kitérve akkor az első soraidra, sok elrontott tetoválás születhet ezekből, amiket ha helyre is lehet hozni, szintén az eredeti árat kell kifizetnie a vendégnek, tehát már szinte duplán fizet az eredeti ötletéért, de rosszabb esetben menthetetlen az egész, amin már csak a lézeres kezelés segíthet. Természetesen ehhez már nagyon drasztikus elrontásra kell sorra kerülnie., de sajnos ez is előfordul.
Milyen terveid vannak a 2024-es évre nézve? Huh! Egy 5ös lottó megnyerése?:D Nem lenne rossz évindító 😀 De rátérve, szakmailag kisebb finomítgatásokat tervezek, így talán egy-két tőlem nem megszokott mintákkal fogok jelentkezni. 🙂 Szeretnék több illusztrációt vállalni, amely tökéletes levezető egy kicsit a mindennapos forgásoknak. Jelenleg is épp egy cicás könyv illusztrációján dolgozom, amit szintén jövőre lesz esedékes, hogy papírra nyomódik, így talán ennek a lendülete hozza meg a jövő alapjait! 🙂
Még évekkel ezelőtt, tizenévesen találtam ki ezt a nevet, kifejezetten az Instagramra – mindig is nagyon szerettem a szarvasokat. Akkoriban rajzokat nem igazán, inkább rossz minőségű fotókat osztottam meg random dolgokról. Később töröltem a fiókom. Aztán 2019 végén úgy döntöttem, létrehozok egy profilt a rajzaim számára, de sokáig visszatartott az, hogy nem találtam magamnak megfelelő nevet, szóval visszatértem ehhez, és azóta maradt így.
Honnan jönnek a rajzaid? Milyen technikákkal dolgozol szívesen? Hogyan jellemeznéd a művészeted?
Korábban sokat rajzoltam digitálisan. Amikor 2020-ban elkezdtem komolyabban venni az alkotást, akkor rájöttem, hogy igazán jó hatással van rám, ha hagyományos eszközökkel dolgozom. El kell fogadnom a korlátokat, hibákat, amik ezzel együtt járnak, ez szinte terapeutikus hatással van rám. Rengeteg párhuzamot veszek észre az alkotáshoz és az élethez való hozzáállásomban, például egyre könnyebb elengednem, hogy semmi sem lesz tökéletes. A maximalizmusomnak nagyon jót tesz, kezd megszelídülni.
Leginkább papíron alkotok, kedvenc eszközeim a tus, tűfilc, golyóstoll, zseléstoll, vízfesték, ecsetfilc. A grafitceruzát is imádom, de azt jó ideje csak vázlatokhoz használom.
Igyekszem a saját belső világomat a papírra vetni, illetve úgy ábrázolni a világot, amilyennek én látom. Nekem ez nagyrészt önkifejezés, saját magam, a tudatalattim megismerése – főleg, mivel sokszor nem tudom, hogyan alakul egy-egy rajz, amit elkezdek. Most épp a szabadság és kísérletezés jellemző a rajzaimra.
Mi inspirál? Kik a kedvenc alkotóid?
A hatalmas hegyektől az apró levél erezeteken át minden, ami természet. Színek, textúrák. Fény-árnyék és más kontrasztok. Különböző érzelmek, hangulatok. Vallások, spiritualitás, álmok, szimbólumok.
Johan Egerkrans műveit a StarShine Legacy nevű játékból ismerem, gyerekként lenyűgözött az a stílus és a hangulat, amit megteremtett. Még a művészeti középiskola kezdése előtt küldtem neki egy e-mailt, amiben leírtam, mennyire inspirálnak a rajzai – válaszolt is nekem és sok sikert kívánt a továbbiakhoz. Hihetetlenül sokat jelentett számomra és még mindig a legkedvesebb emlékeim között őrzöm. ♡
Részt vettél az idei inktoberen. Mit jelent neked az Inktober?
Nekem a 2020-as Inktober egy hatalmas lépés volt abból a szempontból, hogy végre elköteleztem magam valami mellett és végig is vittem. Az a fajta maximalista vagyok, aki inkább bele sem kezd dolgokba, mert akkor nincs is mit elrontani. Évekig a vázlatfüzetemben ragadtam és nem mertem megvalósítani az ötleteimet, csak tervezgettem és álmodoztam, a legtöbb elképzelésemből végül semmi nem lett.
Emiatt érzem nagyon fontosnak, hogy minden évben részt vegyek az Inktoberen – emlékeztet arra, hogy ha valamit nagyon szeretnék, akkor meg tudom csinálni.
Ha ki kellene választanod egyetlen könyvet, melyiket illusztrálnád szívesen?
Coraline! Tetszik, hogy alapvetően egy gyerekeknek szánt történet, viszont rengeteg sötét elem és ijesztő jelenet van benne.
Milyen terveid vannak a jövő évre nézve, akár grafikai szempontból, akár úgy átlagosan?
Szeretném minél több területen kipróbálni magam. Most a kerámiázás, süthető gyurmázás az egyik olyan dolog, ami a komfortzónámon teljes mértékben kívül esik, és szenvedek is vele rendesen. Mindig nehéz volt elfogadnom, ha elsőre nem sikerül valami… Viszont egyre jobban kezelem ezeket az érzéseket, most már nem állít meg a szorongás, akármennyit hibázok is.
Nagy álmom, hogy illusztrátorként dolgozhassak, de ehhez még úgy érzem, sok-sok gyakorlásra van szükségem. Gondolkoztam rajta, hogy részt veszek valamilyen képzésen, azonban ez most több szempontból nem kivitelezhető. Innen-onnan szedek össze ötleteket a gyakorláshoz. Például hasznos lenne, ha több dolgot rajzolnék, különböző tárgyakat, épületeket, járműveket, mivel úgy érzem, ha most kapnék lehetőséget arra, hogy illusztráljak, és neadjisten le kéne rajzolnom egy autót, akkor nagyon ráfeszülnék, mert még sosem csináltam ilyet. Szóval minél több, minél változatosabb feladatokkal szeretném próbára tenni magam.
Mennyire tartod jó közösségnek az Instagramot?
A kis művész Insta közösséggel nekem nagyon jó tapasztalataim vannak, abszolút azt érzem, hogy támogatjuk egymást, és rengeteg embert ismertem meg, barátságok is kialakultak, aminek nagyon örülök! A művészeti suli óta nem igazán vettek körül kreatív emberek, emiatt elveszve éreztem magam, nem tudtam kivel megbeszélni, milyen szépek az olajos pocsolyák, rozsdafoltok, repedések. Alkotóként fontos nekem, hogy hasonló gondolkodású emberek társaságában lehetek, nagyon hálás vagyok ezért, és ezt igazából ennek a közösségi médiának köszönhetem. Szóval mindenkit bátorítok, aki még hezitál (megossza-e a rajzait ezen vagy bármely másik felületen), hogy kezdje el!
Ha jellemezned kellene az évek alatti kicsiszarvas fejlődését, hogyan tennéd? Honnan hova haladtak a rajzaid?
Még tizenéves koromban alakult ki az a stílus, ami most jellemző a rajzaimra. Zircen kezdtem a művészeti iskolát a III. Bélában, és óriási hatással volt rám a város, a Bakony, az erdők. Ha tehettem, sétáltam egyet az erdőben vagy a patak mentén. Hihetetlenül inspirált és a mai napig sok rajzom az ott szerzett élményekből épül fel.
Sajnos sok megoldatlan lelki probléma, belső vívódás, reménytelenség érzés korlátozott az évek során. Nem tudtam, nem mertem kibontakozni. Utána ráadásként belekerültem egy borzasztóan elnyomó párkapcsolatba és az évek alatt önmagam árnyékává váltam. Egy időben alig rajzoltam, de ha mégis alkottam valamit, olyan…idegen volt, mintha nem a sajátom lenne. Elég jól nyomon tudom követni, hogy mikor veszítettem el önmagam, csupán meg kell néznem a rajzaimat.
Végül 2020-ban elhatároztam, hogy végre komolyan veszem az alkotást, mert az életemben ez a legfontosabb dolog, mindig is így volt. Ha nem élhetem ki a kreativitásomat valamilyen formában, úgy érzem, semminek nincs értelme. Rajzolás közben szabad lehetek, nincsenek elvárások, nincsenek szabályok. Ez a makacsság vezet most is – azt csinálok, amit akarok!
Idővel, ahogy lapozgattam a régi vázlatfüzeteimet, rájöttem, mi hiányzik a rajzaimból. Szerettem volna ahhoz a stílushoz visszatérni, mert úgy éreztem, az igazán én vagyok. Szóval a saját rajzaimat kezdtem másolni. Azóta igyekszem minél inkább a belső hangomra hallgatni, és nem túlgondolni a dolgokat.
Rengeteg szorongást oldottam fel az alkotás segítségével. Valahogy úgy gondolok az életre, mintha radír nélkül kéne rajzolnom. Nincs visszavonás. Ha valami egyszer a papírra került, az ott is marad – és nem az a megoldás, hogy inkább nem húzok egy vonalat sem, nehogy elrontsam, hanem az, hogy nekikezdek, és majd alakul. „Art is a way of survival”
Az első interjúnk óta eltelt majdnem 4 év. Azóta biztosan sok minden változott. Mesélsz, hogy honnan hova? A makramé szerelem megmaradt?
Kedves Viki, elrohant az idő azóta, és igen, valóban sok minden változott. Ugye azt már tudod, én egy kis faluban, Tiszaderzsen nőttem fel, éltem és dolgoztam is. Bolti eladó lettem a gimi után, és bizony 18 éves korom óta aktívan ebben is dolgozom. Ebben a szakmában idén lesz az 5. kemény évem, de talán a 2020-2022 volt a leghúzósabb, akkoriban ugyanis 15 órában dolgoztam egy kicsi boltban heti 4-5 napot, olykor ünnepnapokon is. Az egészségem nem volt a helyén. Fejfájás, fáradtság, stressz ült rajtam. Minden nap küzdöttem. 2021. nyarán arra jutottam, hogy az álmomat fogom követni, amit 7. óta dédelgettem, és beiratkoztam Budapestre kreatív fotográfus szakra. Kéthetente volt hétvégén, így a szüleim támogatásával eltudtam járni az órákra. Mindig ők hoztak és vittek haza, ezzel is segítve engem. Hétköznapokon pedig dolgoztam, hogy az iskolát és az eszközeimet fizetni tudjam. 2022. őszén szép eredménnyel vizsgáztam le fotográfusként. Ezután végre kiszakadtunk a falusi létből és 2022. november 6-án Budapestre költöztünk a vőlegényemmel. Itt egy Aldiban kaptam állást, bolti eladóként, ám az első Aldis évem nemsokára véget is ér. Már nem szeretnék többé boltos lenni. Nos, a makramézás pedig kissé háttérbe szorult az írással együtt. Már csupán magamnak alkotok olykor, például a fotózásokhoz kiegészítő kelléknek, otthonra, vagy az esküvőmre, ami szűk egy év múlva lesz.
A fotózás mint munkád teljesen beteljesedni látszik – mit szeretsz a legjobban benne? Az eddigi tájképek,természetfotók után már egy teljesen más körben mozogsz. Mit tartalmaz a portfóliód – milyen jellegű fotózások?
Nagyon rögös út ez, egyedül kitaposni, nem feladni, amikor egy megkeresés sincs. Olyankor kicsit egy helyben toporgok, úgy érzem. Néha nehéz is, de amikor fényképezőgépet ragadok, vagy épp egeret egy-egy sorozat retusálásához, olyankor azt érzem, hogy lélegzem! Kapok levegőt. Szabad lehetek. Leginkább azt szeretem, hogy látok és láttathatok. Amikor fényképezek, látom mikor mutatkozik meg a fotókon az, ami az emberekben húzódik. Amikor felemásak mernek lenni. Amikor mind önmaguk, igazán. Amikor nincs rajtuk álarc. Én ezt látom. Ahol nem bújnak el. Ahol nem akarnak megfelelni. Ezt keresem. Ahol éreznek, lélegeznek, rezdülnek és tényleg léteznek. Szeretem megmutatni milyen gyönyörűek, vagy hogy a szerelmük mekkora csoda. Hogy az élet tele van apró örömökkel, amit meg kell örökíteni önmaguk és az utókor részére. Pillanatokat csomagolok képekbe, hogy évek múltán is boldog- könnyes szemmel tekintsenek rá. Viszont a természet szeretete miatt annak fotózását sem engedtem el, csupán más formába zártam – lásd, a 2024-es esztendőre előrendelhető üzenetben már most is akár természet részlet fotóimból naptár, de ezekből printeket is lehetőség van rendelni, hogy az otthonok falait színesítsék. Nos, a portfólióm igen színes, tartalmaz portré, páros/jegyes, esküvő, kismama, családi lifestyle, gyermek, brand illetve boudoir fotózást egyaránt. Ezekben folyamatosan képzem magam, illetve mindig igyekszem fejlődni az utómunkában és a marketingben is – ez utóbbi a legnehezebb számomra. Megálmodtam és megalkottam a @tattooed.photographer vállalkozásomat és nem engedem el ezt az álmot.
Hogyan építed fel egy napod? Milyen helyszíneken dolgozol?
Mivel a fotózás mellett dolgozom, így nincs fixen felépített napom. Van, hogy egy szabad napomra jut 2-3 fotózás, van hogy egy sem. Olyankor, illetve munka előtt- után az elkészült fotósorozatokon dolgozom. Olykor van, hogy hajnalokba nyúlóan képes vagyok retusálni.
Leginkább Budapest gyönyörű utcáin vagy domináns épületeinél, illetve természet közeli helyein szervezek fotózásokat, mint például Normafa, Városliget, Margit-sziget, Duna part, Kopaszi-gát stb, de voltam már esküvőn fotózni Debrecenben, Ipolytölgyesen, Pilisvörösváron is.
Illetve próbálok a kis falumban és annak környékén élők részére vidéken is fotózásokat szervezni. És van néhány stúdió, melyek idő közben a szívemhez nőttek, mint például a Studio Lightroom, a Studio Madison, a Nordix és a Klajkó Fotóstúdió vagy a Lettart Stúdió. Ezeken a helyeken egy teljesen más világba csöppenhetünk.
Mi lenne számodra az álomhelyszín / álom modell akivel szívesen dolgoznál együtt?
Nagyon tetszik ez a kérdés, meg is fogtál vele. Azt hiszem szívesen fotóznék tengerparton egy kedves kis családot, vagy egy szerelmes párt az esküvője napján, gyönyörű hófehér ruhában, játszva a hosszú fátyollal, mondjuk nem vetném meg a Párizs vagy épp New York utcáin való fotózást sem.
A 2023-ból már alig maradt pár hónap – mik a terveid a következő hónapokra?
A munkám mellett igyekszem kimaxolni a kedvenc ünnepemet, a karácsonyt és kül- illetve beltéri karácsonyi fotózásokat tartani, plusz leszervezni a karácsonyi nyereményjáték nyerteseivel a fotózásokat. A kültéri fotózásokra már szinte mindent beszereztem, a stúdiós dekorok pedig adottak, de minden vendégemnek bőven van miből választani, hogy megtalálja azt, ami legközelebb áll a szívéhez. És még futnak külön projektek is, mint egy tervezői menyasszonyi ruha befotózása, kültéri glamour fotózások és brand fotózások, kreatív fotózás a Nagy Könyvtárban, és hasonló kis finomságok. Remélem a jövő év pedig még mozgalmasabb lesz.
Pro és kontra : miért szeretsz stúdióban fotózni és miért szeretsz kültéren?
Nagyon szeretem a stúdiós fotózásokat, mert ahogy korábban említettem, egy másik világba csöppenhetünk. Rengeteg eszköz adott, és sok mesés enteriőr közül lehet választani. Brand és boudoir fotózások esetében kiváltképp kedvelem a stúdiós fotózásokat. A természet pedig a legmeghittebb stúdió, és az a tapasztalatom, hogy az emberek is könnyebben oldódnak fel kint. Persze mindig igyekszem kellemes és baráti légkört teremteni kül- és beltéren egyaránt. Szeretek a vendégeimmel beszélgetni, megismerni őket.
2024-re mit kívánsz magadnak?
Minden vágyam berobbanni az esküvő fotózás világába. Menyasszonyként tudom milyen tűkön ülve várakozni, szervezni, tervezni és álmodozni, ám fotósként tudom azt, milyen fontos megtalálni a megfelelő szolgáltatókat, köztük a fotóst, aki minden pillanatot megörökít.
Nagyon régóta követlek téged – több mint 10 éve, igaz akkor még babacipőben járt az egész magyar rajz közösség és a deviantart / facebook talán volt az egyedüli platform ahol képviseltette magát bármelyik alkotó. A Deviantart után pedig Patreon jött. Mindig is kreatív, egyedi látásmóddal üzentél a rajzaiddal – aztán jött a nagy ugrás. Mikortól sikerült ugranod egyet,hogy megalakítsd az Art of Réku-t mint tényleges cég?
Először is nagyon szépen köszönöm, hogy már ilyen régóta figyelemmel kíséred a munkásságom ♡ Természetesen a követőim nélkül sehol sem lennék így mindig hálás vagyok nektek a sok sok támogatásért ♡ Hála az égnek 10 év alatt úgy érzem rengeteg fejlődésen mentem keresztül. A művészetem, rajz tudásom fejlődésében a legnagyobb ugrást a grafikus képzés jelentette melyet 2018-ban sikeresen el is végeztem. Az évek alatt rengeteg féle pozícióban dolgoztam, többek között nem csak szakmán belül, melyekből sokat tanulhattam. 2019-ben indítottam el a vállalkozásomat állami támogatás segítségével, amelynek a fő tevékenysége a tervezőgrafika és a saját illusztrációval ellátott termékek értékesítése. Számomra ez egy hatalmas előrelépés volt az álmaim felé, de nem szeretnék téves képet mutatni az olvasóknak így őszintén megmondom, hogy nagyon sok nehézséggel és hullámvölggyel jár egy kreatív vállalkozás fenntartása és építése. Mondhatnám keserédes az út amit választottam és amin úgy érzem baba léptekkel haladok előre (de legalább haladok :’D). Viszont igyekszem folyamatosan fejleszteni magam és több lábon állni így 2019 óta szabadúszó grafikai tevékenységek mellett pl. kipróbáltam magam óraadó oktatóként is.
Honnan jönnek az ötletek? Mi inspirál? Lelkes résztvevője vagy az Inktober mozgalomnak és szebbnél-szebb mintákkal és rajzokkal örvendezteted meg például a Mondocon közönségét is – hiszen ott is jó pár éve vagy aktív. Mi a meglátásod, mire van igény? Milyen termékeid vannak?
Az ötletek és az inspiráció tulajdonképpen nálam bármiből jöhetnek pl. szín, zene, természet..stb, de tény, hogy leggyakrabban az érzéseimet dolgozom fel. Rengeteg kiváló művészt is követek a közösségi médián, természetesen ők is inspirálnak abban, hogy egyre jobb és jobb legyek, bár ez egy veszélyes dolog mert könnyen átcsaphat a másokhoz való hasonlítgatásba, ami nagyon lehangoló lehet. Ilyenkor mindig emlékeztetnem kell magamat, hogy én a saját tempómban fejlődök és ez így van jól ♡
Az Inktober amíg fiatalabb voltam hatalmas kihívás volt nekem és mindig arra “gyúrtam”, hogy végre egyszer sikerüljön az elejétől a végéig megcsinálnom így amikor 2017-ben sikerült nagyon jó érzés volt ♡ Azóta folyamatos alkotója vagyok, és kipróbáltam nem hivatalos listákat is, míg végül 4 évvel ezelőtt megalkottam a saját listámat Mystictober néven. Ezt a listát eleinte saját szórakozásomra készítettem, de egyre nagyobb lett az érdeklődés rá és így szinte már hagyomány, hogy minden évben közzé teszek egy friss Mystictober listát. ♡ Nagyon jól eső érzés látni, hogy ennyi különféle nemzetiségű embert inspirál és késztet alkotásra a listám minden évben. ♡
MondoCon-on 2019 óta vagyok a rajzverseny hivatalos zsűri tagja és innentől kezdve járok ki aktívan pulttal is a rendezvényre. Rengeteg féle termékkel készülök a rendezvényekre és igyekszem mindig valami újdonsággal is készülni. Az original illusztrációim mellett néhány fanartomból is szoktam terméket gyártani. Azt vettem észre, hogy a MondoConon inkább a fanartokra és a darkosabb/boszorkányosabb mintáimra, például füzetek, vászontáskák, matricák formájában van igény.
Az év végéhez közeledve természetesen, a szinte már hagyománnyá vált, Witches falinaptáromat is elkezdtem értékesíteni amit idén már a www.witchy.hu webshopomon is meg lehet vásárolni ♡ Nem mellesleg idén nyitottam meg ezt a webshopot ahol a Réku termékeken kívül egyéb boszis kincsekre is szert tehetnek a vásárlók ♡
Vannak kifejezetten tabudöntögető rajzaid, amit én egyenesen imádok. Megjeleníted a depressziót, megjeleníted a narancsbőrt. Úgy láttam mindig is, hogy szereted áthágni a társadalmi “elvárásokat”.
Igen ez így van. Mivel én is nagyon sokat küzdök mentális problémákkal és önértékelési gondokkal, ezért elsősorban a saját lelkem megnyugtatására, önkifejezés céljából kezdtem el ilyen illusztrációkat készíteni. A másik indok az volt, hogy ezzel hátha tudok segíteni azoknak akik hasonló cipőben járnak.
Az utóbbi időben rengeteget küzdök azzal, hogy úgy érzem elakadtam, megrekedtem az életben, a karrierben a művészetemben és nagyon nehéz kitörni ebből. Mivel a közösségi médiában mindenki élete csupa rózsaszín köd és boldogság, így még nehezebb megküzdeni ezekkel a démonokkal. Az ember szinte akaratlanul is másokhoz kezdi mérni magát, ami rettenetesen rossz érzés és nem szabadna ezt csinálni.
Ugyanez igaz a jelenlegi szépségideál dolgokra a közösségi médián. Látjuk nap, mint nap a a filterezett hamis szépségeket, mindenki tökéletes, és tudat alatt is igyekszünk olyanná válni, és ostorozzuk magunkat a legkisebb “hibáinkért” is ami nagyon sokszor valójában nem is hiba csak a tested természetes vonásai. pl pórusok. És ez a fajta közösségi média hatás fiatal korban még toxikusabb.
Egyre jobban úgy érzem, hogy ezeknek az illusztrációknak és őszinte megnyilvánulásoknak igen is helye van a közösségi médiában és beszélnünk kell ezekről! Nem szabadna, hogy tabu téma legyen!
Szóval innen szeretnék üzenni minden követőmnek, minden olvasónak és úgy tényleg mindenkinek:
Nem baj, ha nem olyan ütemben fejlődsz, éled az életed, mint mások! Mindenki a saját tempójában fejlődik! Ne ostorozd ezekért magad! Ne szégyelld felvállalni önmagad és a hibáidat! Az apró tökéletlenségek miatt leszel te egyedi, szép és tökéletes!
Ezeket még én is épp tanulom, de remélem ezzel a néhány mondattal most segítettem másokon ♡
Időközben egy weboldalt is nyitottál – ez már egy picit eltér a régi Art of Rékutól, egy sokkal kiforrottabb, sokkal darkosabb, witchesebb témát hozol a vásárlóidnak.
Igen megnyitottam a WITCHY webshopomat, mely csak részben tartalmazza a saját készítésű termékeimet. Mint említettem igyekszem több lábon állni és régóta szerettem volna egy goth, alt és witchy tematikájú kiegészítőkkel foglalkozó részt is a vállalkozásomba. A miértje igen egyszerű, én is imádom az ilyen stílusú dolgokat viszont sehol nem találtam az elképzeléseimnek megfelelőt. Így indult az ötlet, hogy akkor elkészítem én magamnak. Az ékszerek egy részét én tervezem és készítem, nagy büszkeségem pl. a “Solaris” nyaklánc és fülbevaló, mely nagyon régóta a fejembe volt már és örülök, hogy végre megalkothattam ♡ Ha bárki egy kis varázslatra vágyik nézzen körbe a webshopon ♡
Idén már találkoztam veled a debreceni CSAK Design-on is és ha jól tudom, Budapesten is elérhetőek az ékszereid / rajzaid a Geekstore-ban.Hogyan sikerült bekerülnöd a CSAK csapatba illetve a Geekstorehoz?
A CsakDesign csapata egy nagyon kedves közösség ahová bárki jelentkezhet e-mailen keresztül kézműves árusnak. Annó félve jelentkeztem hozzájuk, mert úgy éreztem nem illek közéjük, de miután bejutottam, mindenki nagyon kedvesen fogadott ♡ Legközelebb is találkozhattok, majd velem december 9.-én a Debreceni Méliusz Juhász Péter könyvtárba a karácsonyi CsakDesign vásár keretein belül. ♡
Igazából a GeekStore megkeresése még engem is meglepett és úgy gondolom hatalmas lehetőség ez nekem. Tulajdonképpen a tulaj keresett fel, mint kiderült ő is nagyon régóta követi a munkásságomat, és mondta, hogy szeretné a boltban látni a termékeimet. A többi meg már csak történelem. Így került be az üzletbe sok sok Réku “kincs”. Szóval aki Budapesten jár a Kresz Géza u. 21. szám alatt lévő üzletbe kukkantson be, mert a Réku termékeken kívül rengeteg szuper cucc van náluk ♡
Milyen ötletekkel és tervekkel nézel a jövő elé? 2023-ból már csak három hónap maradt – de a 2024-es évre milyen dobásra készülsz? A jelenlegi termékpalettád szélesítése/ színesítése esetleg? Újabb helyszínek, ahol találkozhatunk veled?
Nagyon sok minden van tervben mindent illetően. Egy biztos, hogy nem szeretném abbahagyni ezeket a dolgokat. Most például egyre jobban úgy érzem, hogy szeretnék megtanulni tetoválni is, szóval ki tudja lehet jövő ilyenkor már nem papírra fogok alkotni. Termékeim fejlesztésére is rengeteg ötletem van. Lesznek olyan termékeim amiket többet nem fogok gyártani, de cserébe lesznek újdonságok is. Illetve szeretném újra kezdeni majd a streamelést Twitch-en is, mert egy nagyon jó és kedves közösség kovácsolódott össze akik már nagyon hiányoznak ♡
A rendezvényeken való részvétel ennyire előre még elég képlékenyek. De szeretnék továbbra is kijárni majd MondoConra illetve a kisebb rendezvényekre is, mint pl. SzolnoCon. Na meg nagyon szeretnék végre a külföldi közönség felé is nyitni. Viszont az már biztos, hogy idén elsőként kint leszek a Budapesti KisKertPiac december 16.-ai vásárán is, amit már izgatottan várok ♡ Illetve a fentebb említett Decemberi Csak Design vásáron is találkozhattok velem. Ha meg valaki egyiken se tud részt venni ne csüggedjen, mert a webshopnak hála már online is rendelhetőek a termékeim ♡
KittiDarko alkotása egy teljesen véletlennek köszönhetően dobta fel az Instagram. Nézegettem, emésztettem – elsőre azt hittem nem is magyar, merthogy a stílusa, annak sötétebb hangulatú árnyalata, precíz kidolgozása inkább emlékeztetett Natalia Shau munkásságára. Aztán egyre több rajza adott olyan érzelmi löketet ( talán a jó képzelőerőm, a fekete hajú nők és azok a mondanivalók) hogy felvettem vele a kapcsolatot, majd elmondjam neki – mert milyen bénán is hangzik ez – de a rajongója vagyok. Azóta sok beszélgetés követte egymást és úgy éreztem itt az ideje, hogy még szélesebb közönség ismerje meg KittiDarko munkásságát, világát, fantáziáját. Fogadjátok sok szeretettel az interjúmat vele és kövessétek Instagramon is!
Mióta rajzolsz és hogyan alakult nálad ki ez a stílus, mikortól lettél te KittiDarko?
Amióta az eszemet tudom. Már óvodás korom óta, egészen az iskolás éveim alatt szerettem rajzolni. Jártam rajszakkörre, részt vettem rajzversenyeken. Utána az építőipari középiskola is sok rajzolást követelt. Végül pedig egy 2 éves grafikusképzésen vettem rész, ahol megismerkedtem hihetetlenül inspiráló emberekkel, valamint volt alkalmam kipróbálni több technikát is. Ekkor kaptam meg az első digitális rajztáblámat. Ez körülbelül 12 éve volt. Talán ott kezdődött az egész. Utána sok dolog történt velem, sokfelé fújt a szél. Sminkes lettem, abban teljesen kiéltem a kreativitásom. Megszámlálhatatlan sok női arc fordul meg a kezeim alatt. Valószínűleg ez is rátesz arra, hogy otthonosabban érzem magam a női karakterek, női arcok kidolgozásában.
Egyébként kis érdekességnek, a Kitti Darkot nevet, a Donnie Darko, ami egy 2001-es film, inspirálta. Nagyon szerettem azt a filmet és szükségem volt egy álnévre is, Két célom volt, hogy ne befolyásoljon vagy gátoljon senki és semmi az alkotásban. A másik meg, hogy valós legyen a like-ok száma, vagy legalábbis ne kényszerből nyomjon egy szívecskét, csak mert ismer az illető. Meg akartam találni önmagam, a saját stílusom és a fejlődés sem volt utolsó szempont számomra. Végül nagyon örülök, hogy belevágtam, mert felülmúlta az elvárásaimat, ahogy végül alakultak a dolgok.
2020-ban, 3 éve, a covid időszak alatt, jött az ötlet, hogy ha nem sminkelhetek -valamint a kislányommal voltam otthon- valamit mégis kezdenem kellene magammal. Tehát elkezdtem rajzolni újra és olyan komolyan gondoltam, hogy be is ruháztam eszközökre. Kaptam egy új célt, amire nagyon nagy szükségem volt akkor.
Kik a kedvenc alkotóid, akik inspirálnak? ( akár filmek, könyvek, vagy illusztrátorok tekintetében.) Nagyon sok van. Tanulás szempontjából nagyon szeretem Laura H Rubin munkásságát, valamint nagyon inspiráló személyiség nekem Ellen Sheidlin művésznő. Szegedi Katalin képei elképesztőek, Rófusz Kinga illusztrációi pedig a szívemig hatolnak. Gyermekkorom egyik legmeghatározóbb könyve, az Állatkerti útmutató Réber László rajzaival. Mai napig megvan és a kislányom is imádja. De sok alkotó munkáját csodálattal nézem az instán.
Az alkotásaid számomra például sokkal többek, mint dark-art. Nagy energiákat mozgatsz meg velük, van történetük és ahogy az én esetemben is, nem egy alkotásodban éreztem rá magamra, vagy a helyzetemre. Neked honnan jönnek az ihletek?
Először is köszönöm szépen, nagyon kedves tőled. Másodszor meg, a legtöbbnek akarva-akaratlanul is van jelentése. Egy-egy állomásai a lelkem körüli utazásnak. Visszanézve őket, szinte látom a életem egyes szakaszait vagy épp mérföldköveit. Mikor milyen lelki állapotban voltam. Mi ihlette? Mikor alkotok egy teljesen másik helyen vagyok, egy másik dimenzióba. Olyannyira élvezem mikor ebben a flowban vagyok, hogy csak úgy peregnek az órak. Eddig a rekordom egy 18 órás rajz volt. Észrevettem, hogy akkor sikerül valami jót készítenem, mikor ebben az állapotban vagyok és csak úgy vezeti a kezem valami, ösztönből, korlátok nélkül. Hihetetlen magaslatokba el tudok szállni egy gondolattal, de ugyanúgy apró eseményből hatalmas nagy felismerést tudok produkálni. Van hogy heteket, hónapokat ülök egy témán, mire letisztul bennem.
Ezek a történések az életemből egybeforrnak a képeimen, végül pedig egy egységet alkotnak, és onnantól kezdve szabadjára tudom engedni azt az érzést vagy gondolatot. És ez az, ami gyógyít engem.
Külön öröm számomra, hogy vannak akik ezzel tudnak azonosulni és meglepően jól bemérik, mi lehet a kép mögött. Nagyon megható ez számomra, kicsit olyan érzés , mintha nem egyedül kellett volna azt a harcot megvívnom vagy azt az utat bejárnom. Ezért is érzek késztetést, hogy ezeket igenis meg kell osztanom másokkal is.
Sok otthonban talált helyet a munkád. Milyen érzés ez számodra?
Különös, megtisztelő, felemelő. Tényleg úgy érzem, hogy van értelme. Már nem az alkotásnak, mert azt amúgy is csinálnám, hanem annak, hogy végre kibújtam a csigaházamból és megosztom a világgal a képeim.
Hálás vagyok és jól esik a támogatás.
Milyennek ítéled meg a magyar alkotó közönséget, közösséget? Az instagramon én azt tapasztalom, hogy sokkal inkább összetartóbbak, támogatóak.
Nagyon nagyon elfogadóak és támogatóak. Mindenki végtelenül kedves. Talán utoljára a grafikai sulimban éreztem így. Néhány emberrel tartjuk rendszeresen a kapcsolatot és barátságokat is köszönhetek ennek a közösségnek. Nagyban hozzájárult ez ahhoz, hogy mi is most itt beszélgetünk és hogy ki mertem nyílni.
Milyen időközönként rajzolsz, milyen terveid vannak a jövőre nézve? Tervezel önálló kiállítást akár?
Most egyre több időt fogok tudni rá szánni, reményeim szerint. Igyekszem majdnem minden nap foglalkozni vele, egy kicsit, vagy legalábbis heti szinten, hiszen imádom csinálni. Engem ez tölt egy hosszú nap után. Sok tervem van. Jelenleg is folyik a saját weboldalam készítése. Gyűjtőhelye lesz a munkáimnak és egyéb ötleteimet is végre megvalósítom. Szóval érdemes lesz figyelni az oldalam. Részt veszek egy vásáron is még idén Budapesten, ahol lehet találkozni velem és még sok más alkotóval is. Mindenkit csak bátorítani tudok, hogy jöjjön el egy ilyen eseményre. A közösségi médiában is többet lehet majd velem találkozni, amin sokat gondolkodtam egyébként: most legyek-e jelen vagy sem. A nagy gondolkodásban egy valamit felejtettem el csak: magamat megkérdezni erről. Akarok- e egyáltalán többet mutatni magamból. És igen, akarok. Van, hogy a dolgok ennyire egyszerűek.
Szeretnék újra a tradicionális alkotásnak is hódolni, szívesen kipróbálnám az olajfestészetet például. A későbbiekben pedig szuper lenne egy önálló kiállítás. Amint lesz lehetőségem, biztos, hogy élek vele.
Ha merünk nagyot álmodni, akkor kivel kollaborálnál?
Aki miatt az országot is elhagynám egy ideig mondjuk?
Honnan jött a cukrászat iránti szenvedélyed? Mióta foglalkozol ezzel? Hogyan lett egy gondolatból ekkora ötlet Skóciában?
Így visszagondolva már gyerekként is folyton homoksütiket kreáltam, meg gyurmatortát a Barbieknak. Ha rajzoltam, a hercegnők után az édesség volt a megunhatatlan témám. De valahogy sosem indultam ilyen irányba. Úgy sejtem, hogy a bátyám pályaelhagyása sem terelt különösebben a kulináris szakmák felé. Ő szakács volt, kiégette az ipar, azóta London népes magyar táborát gyarapítja. Úgy 10 éve, a nővérem egyik szülinapján elhatároztam, hogy meglepem egy tortával, de nem csak valami unalmas hétköznapival. Elkezdtem kutakodni az interneten, mire végül ráakadtam egy panda formájúra, és hát csóró anyámat kiégetve nagy nehezen összeraktuk, minden speckó felszerelés nélkül. Gondolhatod…Csernobil medve lett, kicsit barnább, kicsit cseppfolyósabb, mint ahogy a nagy könyvben meg van írva. De végül is sikert aratott, és engem ott akkor be is szippantott végérvényesen a tortadekorálás világa. Egyre-másra néztem a tutorialokat YouTube-on remegve várva a következő jeles napot, hogy végre alkothassak újra. Jelentkeztem cukrászsuliba, de mindenki lebeszélt, mondván, ‘túl okos’ vagyok, ne pazaroljam el az eszem. A klasszikus gifted child szindróma, ugye. Pszichológáról épp lecsúsztam, szociális munkás lettem, de nem sokáig, mert hamar rájöttem, ha túl sok az empátiád, bekebelez reggelire a segítő szakma egy harapással. Jött Skócia, hülye lettem volna nemet mondani a költözésre – addigra már a tököm tele volt Magyarországgal. Négy év telt el sok-sok küzdelemmel, önismerettel, régi kapcsolatok és szokások levedlésével, mire találkoztam a párommal. Az ő születésnapja volt a tökéletes apropó a régi szenvedély belobbantására. Pár órám volt összedobni csak valamit, mert utolsó pillanatos asztalfoglalásunk lett. Így vittem a kész tortát is magammal az étterembe. Festettem rá csillagködöt, meg galaxist, ahogy kell. És imádták! Én meg örültem, mint majom a farkának. A párom szűk családja szintén vegán, és mivel errefelé nincs növényi alapú cukrászda, így engem noszogattak, hogy kezdjek valamit ezzel az egésszel, mert van hozzá érzékem.
Egy nagyon különleges, nem hétköznapi nevet választottál a cukrászműhelyednek. Miért ez lett végül?
Nemes egyszerűséggel a görög nevek valahogy sokkal menőbben hangzanak, mint a magyarok, vagy akárcsak az angolok. Gyönyörű a csengésük, plusz a nevem is görög eredetű, a jógavállalkozásomnak (metanoyoga, ha valaki kíváncsi volna) is görögös neve lett, szóval úgy gondoltam, viszem tovább a sémát. A ‘meraki’ jelentése: valamit szenvedéllyel teljes beleéléssel, szíved-lelked beleadva csinálni. Nem is kerestem aktívan nevet, egy nap sorsszerűen szembejött velem, és tökéletesen illett arra, amit csinálok.
Mennyire építed be a hazai elemeket/ízeket?
Hazai elemeket egyáltalán nem építek be, mert nem magyar a vevő köröm. Errefelé a klasszikus brit ízek a sztárok: a Victoria Sponge már a fülemen jön ki, de ha ez kell a népnek, mit lehet ugye tenni.
Milyen alapanyagokkal dolgozol, ezeket mennyire nehéz beszerezni egyébként?
A tortáim teljes egészében vegánok, csak növényi eredetű alapanyagokat használok. Skócia haladó szellemű, ha vegánságról van szó, Magyarországgal ellentétben…és ugye itt kell tettetni, hogy meglepődtünk. Rengeteg opció és alternatíva van már, így nem szenvedek semmiben hiányt, mindent baromi könnyű beszerezni.
Mivel a részletgazdagság az egyik fő attrakciód, így muszáj megkérdeznem, hogy volt-e már különleges vagy nagyon egyedi megrendelésed? Volt-e már konkrét kedvenced?
Baphomet volt az egyik kedvencem, csak mert szeretek én is polgárpukkasztani, és baromi viccesnek találom, ha valakit az ilyesmi sért. A rendelés így szólt: ‘just something a bit satanic’, és máris imádtam. De a vintage szív alakú torta, amit magamnak kreáltam 29. szülinapra is erős dobogós. A legbüszkébb mégis a Clicker tortára vagyok, azzal nagyon megérte a sokórás pepecselés, a barátaim teljesen oda voltak, meg vissza.
Lassan egy éves lesz a vállalkozásod ( remélem jól emlékszem), milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Közeleg az egyéves évforduló, gondolom illene majd valamit összerittyeni. De azt már nem Skóciában ünnepeljük majd, november végén ugyanis költözünk Angliába a párom munkája miatt, szóval ott majd eldől a cakery sorsa. Szeretném továbbvinni, de félek, hogy ez is olyan kapitalizmusos csapda, hogy a profitszerzés kiöli belőled az alkotóvágyat és a kreativitást.
