Honnan jött a cukrászat iránti szenvedélyed? Mióta foglalkozol ezzel? Hogyan lett egy gondolatból ekkora ötlet Skóciában?
Így visszagondolva már gyerekként is folyton homoksütiket kreáltam, meg gyurmatortát a Barbieknak. Ha rajzoltam, a hercegnők után az édesség volt a megunhatatlan témám. De valahogy sosem indultam ilyen irányba. Úgy sejtem, hogy a bátyám pályaelhagyása sem terelt különösebben a kulináris szakmák felé. Ő szakács volt, kiégette az ipar, azóta London népes magyar táborát gyarapítja. Úgy 10 éve, a nővérem egyik szülinapján elhatároztam, hogy meglepem egy tortával, de nem csak valami unalmas hétköznapival. Elkezdtem kutakodni az interneten, mire végül ráakadtam egy panda formájúra, és hát csóró anyámat kiégetve nagy nehezen összeraktuk, minden speckó felszerelés nélkül. Gondolhatod…Csernobil medve lett, kicsit barnább, kicsit cseppfolyósabb, mint ahogy a nagy könyvben meg van írva. De végül is sikert aratott, és engem ott akkor be is szippantott végérvényesen a tortadekorálás világa. Egyre-másra néztem a tutorialokat YouTube-on remegve várva a következő jeles napot, hogy végre alkothassak újra. Jelentkeztem cukrászsuliba, de mindenki lebeszélt, mondván, ‘túl okos’ vagyok, ne pazaroljam el az eszem. A klasszikus gifted child szindróma, ugye. Pszichológáról épp lecsúsztam, szociális munkás lettem, de nem sokáig, mert hamar rájöttem, ha túl sok az empátiád, bekebelez reggelire a segítő szakma egy harapással. Jött Skócia, hülye lettem volna nemet mondani a költözésre – addigra már a tököm tele volt Magyarországgal. Négy év telt el sok-sok küzdelemmel, önismerettel, régi kapcsolatok és szokások levedlésével, mire találkoztam a párommal. Az ő születésnapja volt a tökéletes apropó a régi szenvedély belobbantására. Pár órám volt összedobni csak valamit, mert utolsó pillanatos asztalfoglalásunk lett. Így vittem a kész tortát is magammal az étterembe. Festettem rá csillagködöt, meg galaxist, ahogy kell. És imádták! Én meg örültem, mint majom a farkának. A párom szűk családja szintén vegán, és mivel errefelé nincs növényi alapú cukrászda, így engem noszogattak, hogy kezdjek valamit ezzel az egésszel, mert van hozzá érzékem.
Egy nagyon különleges, nem hétköznapi nevet választottál a cukrászműhelyednek. Miért ez lett végül?
Nemes egyszerűséggel a görög nevek valahogy sokkal menőbben hangzanak, mint a magyarok, vagy akárcsak az angolok. Gyönyörű a csengésük, plusz a nevem is görög eredetű, a jógavállalkozásomnak (metanoyoga, ha valaki kíváncsi volna) is görögös neve lett, szóval úgy gondoltam, viszem tovább a sémát. A ‘meraki’ jelentése: valamit szenvedéllyel teljes beleéléssel, szíved-lelked beleadva csinálni. Nem is kerestem aktívan nevet, egy nap sorsszerűen szembejött velem, és tökéletesen illett arra, amit csinálok.
Mennyire építed be a hazai elemeket/ízeket?
Hazai elemeket egyáltalán nem építek be, mert nem magyar a vevő köröm. Errefelé a klasszikus brit ízek a sztárok: a Victoria Sponge már a fülemen jön ki, de ha ez kell a népnek, mit lehet ugye tenni.
Milyen alapanyagokkal dolgozol, ezeket mennyire nehéz beszerezni egyébként?
A tortáim teljes egészében vegánok, csak növényi eredetű alapanyagokat használok. Skócia haladó szellemű, ha vegánságról van szó, Magyarországgal ellentétben…és ugye itt kell tettetni, hogy meglepődtünk. Rengeteg opció és alternatíva van már, így nem szenvedek semmiben hiányt, mindent baromi könnyű beszerezni.
Mivel a részletgazdagság az egyik fő attrakciód, így muszáj megkérdeznem, hogy volt-e már különleges vagy nagyon egyedi megrendelésed? Volt-e már konkrét kedvenced?
Baphomet volt az egyik kedvencem, csak mert szeretek én is polgárpukkasztani, és baromi viccesnek találom, ha valakit az ilyesmi sért. A rendelés így szólt: ‘just something a bit satanic’, és máris imádtam. De a vintage szív alakú torta, amit magamnak kreáltam 29. szülinapra is erős dobogós. A legbüszkébb mégis a Clicker tortára vagyok, azzal nagyon megérte a sokórás pepecselés, a barátaim teljesen oda voltak, meg vissza.
Lassan egy éves lesz a vállalkozásod ( remélem jól emlékszem), milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Közeleg az egyéves évforduló, gondolom illene majd valamit összerittyeni. De azt már nem Skóciában ünnepeljük majd, november végén ugyanis költözünk Angliába a párom munkája miatt, szóval ott majd eldől a cakery sorsa. Szeretném továbbvinni, de félek, hogy ez is olyan kapitalizmusos csapda, hogy a profitszerzés kiöli belőled az alkotóvágyat és a kreativitást.
A WoodFox Rings-et a facebook nem véletlenül dobta fel – utána szinte naponta nézegettem, like-oltam és sorra csinált olyan egyedi gyűrűket, egészen addig ameddig bele nem szerettem a „tökéletesbe”. Azóta le sem veszem, és úgy döntöttem ideje megismernetek a WoodFox Ringset, vele együtt Gábort, akivel megnyitom az újbóli interjúsorozatom! 🙂
2020-ban ragadtál elsőnek vésőt ha jól emlékszem – egy facebook posztodban említetted meg. A következő lépésként pedig az amerikai diófa mint alapanyag beszerzés volt, ami véglegesen indított a gyűrű készítés útján. Miért pont gyűrű és miért pont amerikai diófa? Mi a helyzet a magyar fa típusokkal? A honlapodon alsóbb hangon 10 fajta fát számoltam meg, amivel dolgozol.
Így van. A gyűrű nem tudom honnan jött őszintén szólva. Csak arra emlékszem, hogy egy asztalnál dolgoztam párommal, és egy gyönyörű szép kis opál volt nála. Csak azt gondoltam milyen szépen mutatna egy gyűrűben, mivel nyakláncnak túl kicsi volt. Pont volt egy kis leeső darabom egy fenyőfából amibe fúrtam egy lyukat, itt ott lefarigcsáltam az éleit és kimartam az opálnak a helyét. Akkor még nem hatott meg túlzottan, csak tetszett a fa gyűrű mint ötlet. Amikor legközelebb jártam a helyi fatelepen kérdeztem milyen fát ajánlanak faragáshoz, és az alap opciók után említette, hogy amúgy van egy amerikai dió deszkája amit nem tudott eladni mert tele van mindenféle hibával de nekem pont jó lenne mert úgyis kis darabokra vágom. Szinte hozzámvágta ingyen csak vigyem, úgyhogy gondoltam miért ne, kipróbálom. Hát faragáshoz pont nem volt jó, viszont nagyra kerekedtek a szemeim amint belevágtam először. Még meg is van a fotó róla – egy durva, piszkos fadarabon egy szem vágás. Olyan volt mintha szépen lassan lehúztam volna róla a leplet. Na akkor döntöttem el, hogy gyűrű lesz belőle. És akkor ezek szerint azt már tudod, hogy 4-5 óra anyázás után megszületett a első pár diófa gyűrűim, amiket imádtam, azóta is megvannak. Csinálni akartam még, de fejlesztenem kellett a technikát, hogy ne legyen ennyire nyögvenyelős. Tulajdonképpen onnantól kezdve csak gyűrűket készítek, és azóta is folyamatosan fejlesztem a technológiát, illetve azt gondoltam, hogy ha egy “egyszerű” diófa ilyen szép lehet, vajon milyen lehet az összes többi? A mai napig elolvadok amikor felcsiszolok egy átlagosnak tűnő fadarabot. Annyira szépek. Szerintem nem túlzás őket csiszolatlan gyémántokhoz hasonlítani.
Ami a fákat illeti, semmi baj nincs a magyar fa típusokkal. Azt az amerikai diót nem azért vettem meg mert amerikai. Ha szép, beszerzem, de sajnos nem minden fa alkalmas gyűrűhöz esztétikai szempontból, bár a legtöbb szép ilyen vagy olyan szempontból szerencsére, úgyhogy jelenleg 25 különböző fával dolgozom, és ez már a szanált lista.
Ma már szélesebb palettán mozogsz, kitanultad a gyűrűkészítés csínját-bínját és bizony-bizony olyan gyűrűket készítesz, ami egyedi és utánozhatatlan a piacon. Eljegyzésre, alkalomra,mikor-mire . Mire van igény, mit tapasztalsz? Milyen a hazai piac és milyen a külföldi amennyiben külföldre is nyitsz?
Legnagyobb meglepetésemre nem kellett sok idő amíg rendeltek egy páros házassági gyűrűt. Sose gondoltam volna addig, hogy ilyet bárki hordana egy életen át, már csak a strapabíróságuk miatt, de voltak akiket nem izgatta, aztán voltak akiknek sok csere gyűrűt készítettem. Én alapvetően szeretem a gyűrűket mint ékszert, mindig is szerettem hordani gyűrűket, és a fa természetes tapintása utánozhatatlan, ami szintén elvarázsol engem. Nagyon szeretem ha valaminek finom tapintása van, mint egy szövetnek, bőrnek, fának. Alapvetően ezért gondoltam jó ötletnek a fát mint alapanyagot gyűrűhöz. Aztán kiderült, hogy például sokan fémérzékenyek, és ezért logikusnak tűnt nekik a fa mint alternatíva. Ezért gyorsan fejlesztenem kellett őket, hogy minél tovább bírják a strapát. Sajnos elég sok olyan gyűrűt készítettem amiket biztos nem adtam volna a kezeim közül ma. Mivel még friss volt ez az egész, nem volt hosszú távú tapasztalatom a gyűrűk strapabíróságával kapcsolatban, ezért sok esetben más gyűrű készítőtől kértem megerősítést bizonyos megoldásokra. Sajnos vagy nem, ez azt jelenti, hogy ahogy telt múlt az idő, sok negatív visszajelzésből kellett megtanulnom hol vannak a határok. Igyekeztem minden esetben így vagy úgy jóvátenni a rossz élményeket, és azt kell mondjam nagyon türelmesen kedvesen állt hozzá szinte mindenki amiért végtelenül hálás vagyok. Azt hiszem az én esetemben valóban igaz az, hogy nélkületek nem sikerült volna, úgyhogy ezúton is köszönöm mindekinek a megrendeléseket, visszajelzéseket (jót és rosszat egyaránt), megosztásokat, mindent. 🙂
Természetesen folyamatosan feszegetem a határokat, kísérletezek újdonságokkal, illetve készítek egyedi gyűrűket, ezért folyton tanulok valami újat amit utána beépítek a következő gyűrűkbe. Mostanra ott tartok a folyamatban amibe beleszerettem, hogy szerencsére nem kell javítgatnom vagy cserélnem a gyűrűket, csak legfeljebb méret probléma miatt.
Na egy kicsit eltértem a lényegtől. Alapvetően a legtöbb gyűrű amit készítek eljegyzési vagy házassági gyűrű, és leginkább magyar megrendelésre. Jönnek külföldről is megrendelések de nem jellemző. Mindenképpen azt szeretném ha külföldön is egyre népszerűbb legyen a Woodfox, így igyekszem népszerűsíteni is több országban, főleg az EU-ban.
Az előző kérdéshez kapcsolva, mennyire mernek egyedi gyűrűt rendelni? Inkább a konvencionális,tradicionális irányba mozdulnak a megrendeléseid, vagy azért akad arra is példa, hogy valaki rád bízza magát és a fantázia szab határt?
Sok mindentől függ. Akik házassági gyűrűt szeretnének figyelembe veszik, hogy sokáig fogják hordani, és ilyenkor (főleg a hölgyek) elkezdenek gondolkozni, hogy minden ruhájukhoz illeni fog-e ez vagy az például. Vannak akik ezért inkább egy szolidabb színt választanak, de amint látod az oldalon, rengeteg kék, lila, piros, zöld, rózsaszín gyűrű készül, úgyhogy sokan vannak akik imádnak egy színt vagy egy mintát és ők azt akarják ha törik ha szakad. Bevallom, én már az X-edik karikagyűrűmet fogyasztom, úgyhogy nagyon együtt tudok érezni azokkal akik nehezen tudnak választani, ami elég sokszor előfordul, viszont hatalmas örömmel tölt el amikor azt látom vagy hallom, hogy valaki rátalált egy magához illő gyűrűre. A legnagyobb bók amit szoktam kapni az az, hogy “nem szerettem gyűrűt hordani amíg rád nem találtam.” A gyűrűk szépségéért nem szoktam elfogadni a dícséretet, mert nem miattam szépek a fák, én csak segítek nekik érvényesülni, és a gazdáiknak eligazodni a gyűrűk világában. Nem könnyű ez a gyűrű téma, ezért mindent megteszek annak érdekében, hogy mindenki azt kapja, amit igazán szeret és ami önmagát és kapcsolatát képviseli.
Olyan még nem fordult elő, hogy valaki teljesen rám bízta volna magát, amit nem is bánok, hiszen pont az a szépsége ennek az egésznek, hogy mindenki olyat kérhet amilyet igazán szeretne. Nagyon örülök egyébként amikor valaki veszi a fáradtságot és végig megy velem azon a folyamaton, hogy egy olyan egyedi gyűrűt kapjon amilyenre igazán vágyik. Elég sok határt húzok meg abban, hogy mit lehet és mit nem, főleg strapabíróság szempontból, de egyszer-egyszer van akivel elkalandozok bejáratlan területekre, és ezért bővülnek folyamatosan a lehetőségek.
Viszont…van egy “Ötletek” listám. Jelenleg 56 bejegyzés van benne, és gyorsabban bővül mint csökken. Sokat fantáziálok új gyűrűkön, csak több időt kéne szánnom arra, hogy meg is valósítsam őket. Úgy vagyok vele, hogy mindenki a saját gyűrűjével feszegesse a fantáziája határait 😉
Van kedvenc anyagod? Kedvenc gyűrűd, amire mérhetetlenül büszke vagy? Mesélnél a történetéről?
Fatípusból a Cocobolo az első ami eszembe jut. Nemrég készítettem belőle gyűrűt, és fantasztikus milyen finom tapintása van, a mintája, a színe is elképesztő, és ráadásul méz illata van.A legnagyobb meglepetésem a tölgy volt. Tölggyel csak azóta dolgozom mióta valaki megkeresett, hogy készítsek neki egy párost tölgyből. Eleinte szkeptikus voltam. Ott volt egy tucat szebbnél szebb egzotikus fám, ugyan mit mutathatna egy egyszerű tölgy. Hát mire befejeztem megértettem. Ilyenkor mindig eszembe jut az az amerikai dió, és hogy alázatosnak kell maradnom. Nem mindig a legegzotikusabb a legszebb. Illetve kinek mi. Ez a fák váratlan szépsége.
A kedvenc gyűrűm azt hiszem a Fa Gyűrűk Szelleme. Azt egy afrikai blackwood fából készítettem, és mindig arra emlékeztet, hogy az összes fának megvannak a sajátosságai, és mostanra olyan kapcsolatban vagyok velük mintha ezek a sajátosságok személyiségek lennének. Ezért nem is tárgyként gondolok rájuk hanem személyekként, és az összeset szeretem. Najó vannak akikkel nem vagyok jóban. Van aki szúrós, van szőrös, illatos, büdös, szép, csúnya, törékeny, rugalmas, rideg, kemény. Van akivel szépen kell beszélni, szőrmentén kell simogatni, ahogy apám szokta mondani, mert különben gyorsan megharagszik, és van aki hagyja, hogy nyúzzam. Szóval a Fa Gyűrűk Szelleme arca erre emlékeztet, a lelkükre.
A gyűrűkön kívül más ékszerek felé is kacsingatsz – a mala nyakláncok ötlete honnan jött?
A mala nyakláncokat szintén nagyon szeretem mint ékszer és mint eszköz. Ékszerként úgy gondolom nagyon jól hangsúlyozza a gyöngyei szépségét amit ideálisnak tartok, és mantrázáshoz szerintem kellemesebb a fa tapintása mint az ásványé. Szóval részben ez is egy “passion project” egy bizonyos szemszögből, másrészről pedig logikusnak gondoltam, hogy ezzel is bővíthetem a kínálatot, mivel sokan vannak akik nagyon szeretik a fát, de nem hordanának gyűrűt. És ha már vannak gyöngyök, azokból lehet készíteni fülbevalókat, karkötőket is, de ezek már párommal közös ékszereink. A kis amuletteket, vagy nem is tudom hogy hívjam őket egyelőre, is onnan jöttek, is azért készítem mert kezdeni akartam valamit a lehulló alapanyagokkal, ezért ez is ilyen módon magától jött. Mindig azon vagyok, hogy eleget tegyek mások elvárásainak, ezért próbálgatok mindig új dolgokat bemutatni és ha látom, hogy valamit szeretnek mások, akkor arra koncetrálok. Ezt igyekszem egyébként a saját kereteim között tenni. Nem látom annak értelmét, hogy olyat készítsek amit más alkotók már évek óta sokkal jobban csinálnak. Tehát igyekszek olyan dolgokra fókuszálni ami magától vagy belőlem jön, illetve mindig figyelembe veszem mások igényeit is – nem szoktam elvállalni olyan megrendelést amiről tudom hogy más jobban vagy szebben el tudna készíteni. Ezek a határok elég jól leszűkítik a figyelmemet annak érdekében, hogy hosszú távon hiteles és egyedi legyen a Woodfox.
Egyelőre azt tapasztalom, hogy továbbra is a gyűrűk örvendnek a legnagyobb népszerűségnek, aminek örülök is, de azért van még egy pár ötlet a tarsajomba más ékszerekkel kapcsolatban. 😉
Mik a jövőbeli terveid? Honnan hová halad a WoodFox Rings?
Erre most fejjel lefelé fogok válaszolni, csak hogy jobban érthető legyen. Előfordul, hogy megkeresnek medálokkal, fülbevalókkal, és egyebekkel azok akik szeretik a fákat de nem szeretnének gyűrűt. Ahogy említettem, nem könnyű ez a gyűrű téma. Mivel a legtöbb megrendelés amit kapok házassági vagy eljegyzési gyűrűnek készül, ez azt sugallja, hogy a legtöbben hagyományból hordanak gyűrűt, mert éppenséggel kultúrálisan gyűrűvel szimbolizáljuk az ígéretünket, szeretetünket, kapcsolatunkat, barátságunkat, bármit. Tehát ilyen szempontból a gyűrű legtöbbször előbb eszköz mint ékszer. Egyik jön a másik után. “Ha már kell hordanunk, akkor már legyen szép.” Ez nekem nagy szerencse, mert ritka az aki igazán szereti a fákat és a gyűrűket egyaránt önmagukért. Sokat dolgozok azon, hogy ezt megváltoztassam. Igazán megtisztelő, őszintén, hogy ilyen sokan megbíznak bennem és az általam készített gyűrűkben annyira, hogy én készíthetem azokat a tárgyakat amik az életük egyik legfontosabb pillanatát és aspektusát szimbolizálják, és amiket egy életen át hordanának. Ez egyben mélyen megtisztelő és néha ijesztő gondolat is számomra, mivel hatalmas a felelősség. Illetve az ő helyükben az elvárásom is magas lenne, ezért ezt mindig igyekszem felülmúlni, bár még úgy érzem le vagyok maradva, és még bőven van hova fejlődnöm a Woodfox-szal együtt.
A lényeg, hogy gyűrű és gyűrű között van különbség, és ezt a különbséget a szándék teszi. Az a célom, hogy meggyőzzem a világot arról, hogy ne elvárásból vagy “kényszerből” hordjanak gyűrűt, hanem szeretetből. Ez önmagában egy nehéz feladat, de aztán még nehezebbé válik azzal, hogy a fából készült gyűrűket szeretném megszerettetni másokkal. Tehát kvázi a saját szeretetemet szeretném megosztani másokkal.
Ez az én személyes célom a Woodfox-szal, de egy ponton túl már nem úgy gondolok a Woodfox-ra mint ami egyedül az enyém. Ilyen szempontból nem szeretném korlátozni azt, hogy mivé válhat, illetve mivé alakítják mások. A fa gyűrűk iránti szenvedélyem és a Woodfox két külön dolog.
Nekem szükségem volt a Woodfoxra amikor elkezdtem árulni a gyűrűket amiket addig saját lelkesedésemből és kíváncsiságomból készítettem, és ezáltal megosztottam a világgal a Woodfox útját is. A gyűrűk és a Woodfox fejlődését nem csak én irányítom. Az, ahol most tartanak a gyűrűk különböző igényeknek és kívánságoknak köszönhető. Sőt, én sokáig harcoltam az ellen, hogy ilyeneket készítsek, őszintén szólva, de akkor nem jöhetett volna létre a kapcsolat a gyűrűk és gazdáik között, mert eleget kell tennem mindkét fél igényeinek. Tehát én csak egy kapocs vagyok arra, hogy hordható gyűrűkké alakítsam a fákat. Mivel én ugyanúgy nem tudok élni a Woodfox nélkül mint ő nélkülem, ezt a fajta kapcsolatot szeretném fenntartani hosszú távon is ami köztem, a Woodfox, és a világ között van.
Bár egy gyűrűnek mint test megvannak a korlátai, főleg ha fából készül, szeretnék fa gyűrűk lehetőségei tengerén evezni és felfedezni, és megosztani a világgal amit találok. Ez az én személyes nagy tervem.
Ami a Woodfox-ot illeti, szeretném ha virágozna és kiteljesedne. Hogy ez mit jelent, majd meglátjuk. Három dolog biztos – ha egyedül lennék a Földön nem lenne sok értelme Woodfox-nak, ezért azon leszek, hogy minél több ember élvezhesse a fából készült gyűrűket, és azt remélem majd együtt emeljük a Woodfox-ot amíg csak tudjuk. Ebből kifolyólag a második az, hogy a Woodfox továbbra is egy közös márka marad, tehát a megrendelőimmel közösen alakítsuk a Woodfoxot és a gyűrűket. Ezt hosszú távon szeretném megtartani mint alap és egyre inkább felépíteni eköré egy a Woodfoxra egyedi rendszert, hogy egyre több és szebb gyűrűk készüljenek, és hogy egyre több emberhez eljussanak. A harmadik, hogy fa nélkül nehéz fa gyűrűt készíteni, ezért erre is alakulóban van egy irány. 😉
