Kategória: Interjúk

Beküldve:

Az élet több ezer fonálból áll, csak jól kell tudni csomót kötni rajtuk – Interjú Kertész Timivel

Mit jelent neked az alkotás? A művészet majd’ minden ágában otthonosan mozogsz.

Nekem az alkotás, akár a csillagok és a Hold fénye egy didergős, sötét éjjelen. Amikor rajzolok, vagy írok, kötök, makramézom, vagy hímzek, úgy érzem, feltöltődöm, s hogy nincs semmi rossz a világon. Mintha beszippantana a tér, és megszűnne a világ, nincs külső zaj, nincs külcsín, csak én és a fantáziám. Nem igazán lehet szavakba foglalni, milyen is ez.

Egyszerűen csak csinálom, mert szeretem. Mert egy szomorú, esős napon is mosolyt csal az arcomra, és a legnagyobb öröm az, amikor máséra is. Amikor, ha csak egy cseppnyi boldogságmagot is, elhintettem velük más szívében, s ez tesz boldoggá.

Gyakran saját fotókkal illusztrálod az írásaidat – előbb az írás van kész és úgy inspirálódsz a fotózás témájához, vagy fordítva?

Nos, igen. Ez szuper felvetés, de a legtöbb esetben a fotó van meg előbb, s csak aztán, mikor rátekintek, kipattan hozzá egy gondolat, vers, de sok esetben az érzéseim is bennük mosnak partot. Hol burkoltan, hol nyílt tengerként. 

A természetközeliség abszolút visszaköszön a képeiden – honnan jött ez az óriási szeretet az anyatermészet felé?

A Tisza-tó közelében nőttem fel, olyan 3 kilométerre magától a tótól, s míg kicsi voltam a szüleimmel és testvéreimmel rengetegszer jártunk le. Télen fakutyáztunk a fagyott tavon, meg szánkáztunk a gátoldalon, nyáron pedig sokat bicikliztünk. Később ez a családi szokás a munka miatt elévült, de bennem azóta sem halt ki. A párommal, ha jó az idő és megtehetjük, ki szoktunk bringázni, de ha magam vagyok, és munka után fiatal a nap, nem borús az ég, akkor görkorit ragadok, és kigurulok. Fényképezek, dédelgetem az ottani őrkutyákat, csodálom a madárvilágot, a hattyúkat, kacsákat, még a kiürült kagylóhéjakat is. Hébe-hóba őzet és nyulat is látni lehet. És a repce mezők! Meg a Napraforgók! És a naplemente a Tisza fölött! Szerintem nincs káprázatosabb naplemente sehol kerek e világon, csak a Tisza fölött!

 

A virágzás szimbólum – sokszor felbukkan nálad. Úgy érzed, te magad is virágzol, az alkotás termékenységét jelöli?

Még ezen sosem tanakodtam, igazából imádom a virágokat, kint a természetben, ahol a helyük van, meg a kertben. Legközelebb a tulipán, a rózsa és a levendula áll hozzám, de minden más virágot is kedvelek. Egy a lényeg, ne kapjak egyet se cserépben, mert sajnos a nevelésükhöz nem értek. Emlékszem, volt kisebb koromban egy kaktuszom, még szülinapomra kaptam, de szegényt túlöntöztem, nem élte túl.

Azóta elhatároztam, nem nevelek szobanövényt, sajnos nem nekem lettek teremtve, így kint csodálom őket. Ott, ahol a legjobb helyük van, és megörökítem őket egy-egy képben, hogy hervadásuk után is élhessenek tovább, ne csak emlékeimben. De talán igen, a virág a művészlelkek legmeghatározóbb szimbólumaként is helyet érdemel!

A makramé fonalékszerek készítése mióta szerepel az életedben? Az ékszereknél is gyakori a levél motívum.

Igen, mióta ismerem ezt a technikát, azóta abba sem tudom hagyni. Tizenkilenc decemberének környékén kezdtem el megtanulni egy pesti barátnőm által, aztán úgy éreztem, ezt nekem találták ki. Teljesen beleástam magam, és olyan mélyen beleestem, hogy ki sem akarok mászni a fonál-szerelemből. Könyveket kezdtem el böngészni, és rengeteg weboldalt, aztán elkezdtem egy-két sajátos mintát kiötölni.

 Szeretem, és azt végképp, hogy nem csupán ékszerek, hanem könyvjelzők – így születtek @megszolalas.ig második könyvéhez, a Madárkához is a könyv stílusára szabva ajándék könyvjelzők, melyeket öt, azaz 5 szerencsés megkap majd, ha megveszi Dominika könyvét – illetve kaspótartók, táskák, kulcstartók, fülbevalók, mellények, faldíszek, terítők, karácsonyi díszek – nem mellesleg már azokon is töröm a fejem az ünnepekre – övek és hajpántok. És egy évig sorolhatnám, még milyen sok csoda készülhet fonálból.

Milyen terveid vannak akár az ékszerkészítéssel, akár a fotózással/ írással kapcsolatban?

Egy napon, ha beérik, a nővéremmel egy közös verseskötetet szeretnék kiadni, a saját rajzaimmal illusztrálva kettőnk írásait. A borítóterv már megszületett, de még rengeteg munka lesz vele, amire jelenleg nem sok idő jut. Illetve egy szép napon nagyon szeretném kiadatni röpke horrornovelláimat egy kisebb kötetben, s ha szerencsém van, a romantikusokat is megjelentetem majd.

A makramét pedig kisvállalkozóként, munka mellett szeretném egyszer vinni, hogy eljárhassak piacolni velük szabadidőmben, és nyithassak nekik egy weboldalt is, ahol megmutathatom majd a világnak. 

Nagyon tetszik a szlogen, miszerint az élet több ezer fonálból áll, csak jól kell tudni csomót kötni rajtuk – honnan jött ez?

Nos, leginkább onnan, hogy az élet is olyan, mint egy gombolyag fonál, keszekusza, szerteágazó, nehéz megtalálni a megfelelő szálat, ami a kezdeteké, de miután megleltük, úgy alakíthatjuk, ahogyan megálmodtuk, ott kötünk rajta csomót, ahol szeretnénk, és olyat, amilyet szeretnénk. Lehet lapos, vagy sor, és spirál, ha bonyolódnának a dolgok, de lehet indián is. Minden csomó helye, mérete, és könnyedsége vagy épp nehézsége csak rajtunk múlik. 

Az Instagramon egy jó kis közösség jött létre, ahol fiatal feltörekvők segítik egymást – akárcsak egy megosztással, véleménnyel. Jó kezdeményezésnek tartom – mi a véleményed róla?

Szerintem minden alkotó megérdemli a támogatást, kezdő és befutott egyaránt. Mikor az én oldalam megalakult, álmodni sem mertem, hogy lesz, akinek tetszik majd, de ha egy hozzám hasonlóan kezdő írót vagy hobbi rajzost találok szembe magammal, arra törekszem, hogy valamilyen módon tudassam vele, ne adja fel, írjon, alkosson, hasson! Mert nem zárhatja el magában azt, ami benne van, nem bújtathatja el önmagát, a tehetségét, a lelkét és annak csodás gondolatait. Nem és nem. Én túl sokáig éltem a csigaházamban, de sokkal jobb, mióta kibújtam belőle és meg merem mutatni, amiket alkotok. Úgyhogy minden alkotó támogassa nyugodt szívvel a kezdőket, mert anno ők is innen indultak, és nekik is jól esett, vagy eshetett volna egy efféle löket, támogatás. Ez az én véleményem. És ebben a szabad országban, mint olyan, ki is nyilvánítom, amit gondolok. 

A karantén hogyan hatott rád és a témáidra?

Őszinte legyek, de nem azok, amik bosszantanak és beköpik az ételt, meg alváskor a hallójáratnál molyolnak, na mindegy, elkalandoztam, szóval, lényeg a lényeg, hogy én boltosként működöm, számomra kimaradt a KarantÉn-élmény, nem voltam bezárva, ellenkezőleg, a három hónap alatt többet dolgoztam szerintem, mint az eddigi másfél évem alatt. Persze ez nem egészen így van, de úgy tűnt. Főleg az elején, kész bolondokháza volt.
Itt falun persze annyira nem, itt a liszt is roskadozott a polcokon, meg a raktárban, nem ez a rész volt bolondéria, hanem inkább az, hogy mi lesz, ha nem lehet egyik faluból a másikba menni. Egy hónapig a párommal sem tudtam találkozni, és annyira mélyen együttérzek azokkal, akiknek tőlem is többet kellett várniuk, vagy épp messze kellett lenniük a családjuktól. Nekem mázlim volt, még velük élek, de azért az az egy hónap kihagyás, igaz, amúgy sem volt egy-egy hétvégénél több időnk sosem együtt a barátommal, de az egy nagyon lesújtó mélypont volt. Semmiben nem leltem értelmet, vagy örömöt.

Kicsit egyébként bánom is, hogy nem lehettem karanténban. Jó lett volna kipihenni a munka fáradalmait, de ezt egy kereskedelemben dolgozó, főleg egy bolti eladó ne is várja, mert pihenés, mint olyan, a mi szótárunkban nem létezik.

Pár hete pedig, mióta kötelező a maszkok viselete, a vevőkön is jobban érzem, hogy egyre inkább feszültebbek. Senki nem tud semmi biztosat, és talán ez volt a legmegőrjítőbb tényező az eddigi három hónapban.

A témáim, nem igazán vannak előre kitervelve, mindig spontán érkeznek, kopognak be az ajtómon. Nem ötlöm ki előre, mikor mi jöjjön, csak írom, ami jön, amit érzek, látok, vélek. Rajzolom, ami kipattan. És a kis szabadidőmben azzal ügyködök, amihez épp kedvem van – kivéve, amikor takarítok, ahhoz ugyan kinek van kedve?

2020-ból kevés maradt – mi a terved a következő hónapokra?

A terveim? Igen spontán jönnek. Ami felvillan, azt megalkotom.

De ha újra lehet végre nagyon szabadon mozogni, első dolgom lesz újból korcsolyát ragadni, és elmenni folytatni a lovagló órákat. Amikor jön és van ihletem, írok, rajzolok, makramézom. Most egy verspályázat és egy horrornovella-pályázat eredményhirdetését várom. Egyengetem a barátommal való közös jövőnk útját, albérleteket keresgélek Egerben, és gyűjtögetek a fizumból, hogy megvalósulhasson a költözésünk.

Jól lehet tervben van most egy újabb Nye-Remény játék az @artmacramade-en, amelyben most egy páros karkötő és más egyéb meglepetéseket is nyerhet majd több szerencsés ember. Készülnek kaspótartók, és tervbe vettem még ezt-azt, de az még titok, hétpecsétes.

Illetve egy májusbúcsúztató kis posztom is felkerült, hiszen holnap június 1-et fogunk írni, és nekem, ahogy a természetnek, minden viszontagság és az összes eső ellenére hiányozni fog ez a tavasz is.

Aki szeretné követni Timit, bátran tegye meg ITT és ITT. 🙂

Beküldve:

Hát ezért repülnek el rögtön a fecskék,ha jön a vihar(…) – Interjú Fenyő Lujzával

Fenyő Lujzára teljesen véletlen figyeltem fel – voltak mondatai, amik napokra megragadtak bennem, aztán azt vettem észre, hogy várom, mikor lesz új posztja. Minden bejegyzésében találtam valamit, ami elgondolkoztatott: olyan képeket fest az olvasói elé, amit kevesen. Tudatosan, okosan építi fel azt az imázst, ami egyébként nagyon is illik hozzá.
Öröm volt vele interjút készíteni.

Nagyon egyedi látásmódod és közlési formád van. A szövegeid mind filmszerűek. Tudatosan készíted őket így?

Anno a szerepjátékos időmben nagyon sok formai és tartalmi kísérletezésre volt lehetőségem, az ott megtanult dolgokat szívesen használom fel és építem be őket a szövegeimbe, igyekszem a saját stílusomnak megfelelően tálalni mindent. Szeretem, ha gördülékeny és olvasmányos egy-egy írás, ha az olvasó bele tudja élni magát, és ott van a versben, úgyhogy igen, nevezhetjük tudatosnak.

Mióta foglalkozol írással, honnan jönnek az inspirációk, miként készülnek a szövegeid?

Írással körülbelül hat éve foglalkozom komolyabban, eleinte fantictionökkel és blogos sztorikkal kezdtem, aztán jött egy regényírós időszak – ezt nagyon fontos mérföldkőnek tekintem, rengeteg olyan emberrel sikerült találkoznom ekkortájt, akiktől sokat tanultam ezen a téren, és a mai napig hálás vagyok nekik, ezután fórum alapú szerepjátékozásba kezdtem. Ez volt az, ami hatalmasat lendített rajtam, ahol igazán kreatív emberekkel írhattam együtt, és úgy hiszem, itt alakult ki igazán a stílusom. Az inspirációt többnyire szavak adják, vezetek egy listát, ahova a szerintem hangzatos, különleges, szépen csengő szavakat gyűjtöm. Sokszor nyúlok ezekhez képalkotáskor például, és elsősorban arra törekszem, hogy a lehető legszebben tálaljam a szöveg mögötti gondolatot. Tényleg úgy gondolom, hogy az irodalom elsődleges céljai közé tartozik a gyönyörködtetés, és ezt igyekszem átadni én is. Maguk a szövegek elég gyorsan készülnek, volt egy hosszabb kihagyásom, és most rázódom még csak vissza az alkotási folyamatba, így vannak napok, amikor nem is megy az írás. Viszont ha odaülök hozzá, akkor egy ilyen kis fél órás session alatt két-három hosszabb szöveget egyből meg tudok csinálni. Persze segít, ha egyedül tudok lenni ilyenkor, és általában mindig hallgatok valamilyen zenét — többnyire teljesen más hangulatút, mint az aktuális vers.

 A természet, vadállatok, madarak – ezek visszatérő motívumok. Hogyan kapcsolódik ez össze veled? Van ennek valamiféle tudatos/szándékos háttere?

Én magam falusi lány vagyok, a gyerekkori otthonom kertje már szinte belelógott az erdőbe mögöttünk, és reggelente mind a mai napig együtt nézzük az őzeket a nagypapámmal, ha tehetjük. Az, hogy a természethez ilyen közel nőttem fel, hatalmas szeretetet váltott ki belőlem az állatok, növények iránt, szóval az ilyesfajta motívumok használata abszolút tudatos, ezekhez bátrabban nyúlok, és úgy gondolom, hogy iszonyat hangulatossá, különlegessé lehet tenni az ehhez kapcsolódó képekkel egy-egy szöveget. Elvégre egy mindenki számára elérhető, mindenki által ismert dolgot – vagy ugye ez esetben helyszínt/életközösséget – használsz fel, és egy csavarral mégis teljesen újjá teheted számukra.

Szeretem, hogy az Instagram-oldalad letisztult, finom, nőies – az arany, a fehér szín, a minimalizmus itatja át. Kicsit Lana del Rey stílusára emlékeztet 🙂 Miért így hoztad össze?

Köszönöm!:) A fehér és az arany személyes kedvencem, számomra a letisztultság és a finomság mellett tényleg az ízlésesség és az arannyal belecsempészett nemesség miatt olyan imponáló, úgy érzem, illik a szövegeim hangulatához is. Szerettem volna, ha esztétikus külsőt kap az oldal, amúgy is nagyon rendszerető vagyok, és úgy gondolom, rengeteget elárul az emberről az, hogy hogyan prezentálja a munkáját, tehát egy igényesen kinéző feedbe én is szívesebben beleolvasok, mint egy összecsapott rendszertelenbe. Ez a tipikus „ne ítéljünk meg könyvet a borítójáról” mondás persze szépen hangzik, és sokszor előfordul, hogy igaz is, de hazug lennék, ha azt mondanám, hogy nem a külső az egyik legmeghatározóbb része ennek az egésznek, főleg Instagramon, ami eleve egy képeknek létrehozott platform.

Nagyon érzékeny témákat feszegetsz, ami ritka jelenség a mai kor instapoetjei között – transzgenerációs hozadékok, szabadság és önmagunk keresése. Nehéz témák ezek – és legfőképp nehéz úgy hozzáérni, hogy mások is értsék. Ahogy már egyszer beszélgettünk erről, nem mindenki tudja értékelni ezeket a falatokat – van akinek száraz. Mennyire tartod fontosnak, hogy ezekkel a témákkal foglalkozz?

Alapvetően úgy állok neki a szövegeknek, hogy fogalmam sincs, hova fogok kilyukadni a végén, és nem tudom, hogy fog-e szólni egyáltalán valamiről, mert sokszor van, hogy csak sodródom, és csapongok témák közt. Nem tartom magam egy kifejezetten sokat látott vagy sokat tapasztalt embernek, és nem szeretem, ha valaki olyan dolgokkal kapcsolatban akar bölcs lenni, amihez köze sem volt az élete során. Igyekszem azokhoz a problémákhoz nyúlni, amikkel szembesültem már és átéltem őket, és persze, fontos, hogy beszéljünk ezekről a dolgokról, írjunk ezekről a dolgokról, mert főleg az a korosztály, akiket igazán elér és megmozgat az Instagram, nagyon bonyolult időszakban kell, hogy felnőjön, és ha ennyivel is csupán, de talán segíthetünk nekik. Az önmagunk keresése pedig szerintem egy olyan általánosnak nevezhető probléma, amin mindenki átesett-átesik-át fog esni. Nyilván például a transzgenerációs hozadék, a különféle traumák nagyon óvatos megközelítést igényelnek, én személy szerint igyekszem a legfinomabban felhozni őket, körbeültetni őket szóvirágokkal, hogy tompítsák kicsit azt a nagyon is valós problémát, ami sokak életében jelen van. Nem vagyok egy ilyen nullhuszonnégyben motiváló gondolatokat meg Coelho-idézeteket köpködő valami, tehát én tényleg megértem a szomorúságok legtöbbjét, és azon vagyok, hogy ha mások elolvassák egy-egy szövegem, akkor azt mondják magukban, hogy hé, ez a csaj megért engem, már egy kicsit kevésbé vagyok egyedül.

Mitől jó számodra egy vers?

Igazán szó-szerelmes embernek tartom magam. Ha egy szövegben számomra új, szépséges képek vannak, az már elég erősen garantálja, hogy imádni fogom. Szeretem az őszinte verseket, amik nyersen fogalmaznak, szeretem, ha valami rendesen belemarkol a szívembe. Vagy ha elfog a nosztalgia, miközben olvasom. Egyébként meglepődtem, amikor egymás után fedeztem fel a jobbnál jobb instaverses oldalakat, rengeteg új kedvencet avattam közülük, és több is jár éppen a fejemben a kérdés kapcsán. Nagyon tehetséges alkotók vannak itt, és alig várom, hogy tovább kápráztassanak.

Ha van példaképed akár írásban, akár más alkotási formákban, ki az és miért?

Hm, példaképet nem tudnék megnevezni, szeretném a saját körülményeimből és lehetőségeimből kihozni a legtöbbet. Írás terén nagyon szeretem a kortárs költők legtöbbjét, Simon Marci és Tóth Réka Ágnes 5mondatok oldala zseniális, és inspiráló, illetve Petri György szövegei nagyon közel állnak hozzám. Külföldi szerzők közül Rabindranath Tagore Növekvő Hold című verseskötete az, ami már Skóciát is bejárta velem, egyszerűen imádom, számtalan szóképhez merítettem ihletet a szövegeiből. Illetve van egy könyv, amit egy számomra nagyon fontos személytől kaptam, tussal rajzolt képek és mondatok vannak benne (Charlie Mackesy: The Boy, The Mole, The Fox and The Horse), sírtam rajta. Nagyon szép, és különösen motiváló ebben a felfordult világban.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Szeptemberben kezdem majd az egyetemet – nagy valószínűséggel megtalálható leszek a BTK épületei között –, közben vágom a centit a nyaralásig, és jó lenne külön albérletbe költözni. Az irodalom területén őszintén szólva nincsenek terveim egyelőre, sokat kell még csiszolódnom, megtalálnom a számomra legmegfelelőbb műfajt, nem akarom elsietni. Azért ha úgy hozná az élet, hogy sikerülne egy kötetnyi minőségi verset összehoznom, mindenképp szívesen látnám nyomtatásban.

„Hát ezért repülnek el rögtön a fecskék, ha jön a vihar. Nem az esőtől félnek, csak nem tudnak mit kezdeni a bánattal” Ez a sorod nagyon megfogott, több okból is. Úgy látod, mindannyian fecskék vagyunk mi emberek? És valóban nem tudnánk mit kezdeni a bánattal?

Amikor ezt a sort írtam, bevallom, nem gondoltam rá, hogy ez így is értelmezhető, de belegondolva teljesen helytálló, igen. A szomorúság nagyon kétélű az én tapasztalataim szerint, vagy rávesz, hogy végre megtegyél valamit, vagy hetekre-hónapokra cselekvésképtelenné válsz miatta. Sokan nem tudunk mit kezdeni a bánattal, többek között én sem. Ha kisírom, nem múlik el, ha leírom, nem múlik el, ha beszélek róla, akkor inkább másról beszélek. Ha látom, hogy valami rosszra fordul, vagy érzem, hogy nem lesz jó vége, nem várom meg, amíg elér és kiteljesedik, inkább leszek én az, aki előbb elmegy. Szerintem az emberben alapvetően is benne van ez a fajta menekülési ösztön, a problémák kikerülése, az, hogy senki sem akar bőrig ázni, úgyhogy inkább elrepül, mint a fecske. Szóval igen, szerintem a bánat pont annyira idegen anyag a szervezetünkben, mint amennyire természetes és az élettel járó – nem tudunk mit kezdeni vele.

Ha érdekel Fenyő Lujza Instagram-oldala, akkor bátran kattints IDE és kövesd!

Beküldve:

Egy csettintésre Marilynből Morticia Addams – Interjú Kollár Nándorral

A paróka öltöztet. Más személyiséget, más külsőt ad – szerintem ez az egyik musthave darab, amit mindenkinek birtokolnia kellene. Nem, nem a szilveszteri csillogó parókákra gondolok, bár azoknak is megvan a maga életérzésük – hanem a gyönyörű, akár kézzel készített, eredeti hajból készült parókákra mondom. Jó, hogy manapság már a paróka nem egyenlő azzal, hogy valaki daganatos betegségből, vagy bármilyen genetikai betegség miatt kénytelen hordani, hanem az önkifejezés, az önazonossághoz segít hozzá – egyik nap fekete, a másik nap szőke. Simán belefér, ugye?
Nagyon örülök, hogy Kollár Nándorral készíthettem egy rövid interjút, és elkalauzolt engem az Instagram-oldala által egy teljesen más világba – ahol szívesen felpróbálnék egy-egy általa készített gyönyörű darabot.

2014-ben töltötted fel Instagramra az első fotódat, ahol már egy gyönyörű parókával pózolsz. Mi a te történeted, hogyan kezdted el a parókakészítést?

2011 nyarán ismerkedtem meg a parókák ezen realisztikus hatású, kézzel csomózott fajtájával az interneten. Egy évvel előtte érettségiztem Kecskeméten egy közgazdasági szakközépiskolában. Ottani tanulmányaimat nem folytattam, szaktudás és munkatapasztalat híján az akkori 11%-os munkanélküliségi ráta mellett gyakorlatilag esélytelen volt, hogy munkába álljak. 

Először készen vettem egy ilyen emberi hajból készült parókát kíváncsiságból. Minden várakozásomat felülmúlta. Minden színben és fazonban akartam egyet, de megfizetni nem tudtam volna, úgyhogy úgy döntöttem, megtanulom magam elkészíteni. Legnagyobb meglepetésemre a YouTube-on a készítés minden lépése részletesen elmagyarázva és bemutatva megtalálható volt. Sajnos a nagylelkű felhasználók azóta mind törölték magukat, mert rájöttek, hogy milyen értékes tudást adtak ki a kezükből néhány lájkért cserébe. Többségük online kurzusok formájában árulja régi videóit vagy azok újravett, igényesebb verzióit. 

Körülbelül fél évbe és több százezer forintba került, mire mindent beszereztem és hordható minőséget tudtam produkálni.  Ha elvégeztem volna egy tanfolyamot, ez töredéke idő és pénz lett volna, de nem állt szándékomban professzionális szinten ezzel foglalkozni. 

Ma parókát viselni már nem akkora negatívum, mint jó pár éve – sajnos a legtöbben a parókát jórészt a daganatos betegségek miatti hajhullással vagy egyéb betegségekkel pl. alopecia kötik össze. Mekkora szerepük volt a közösségi média szereplőinek ebben, hogy ez megváltozott?

Én is ezekre asszociáltam régebben. Az a típus, amit én készítek, valójában teátrális használatra való. Ragasztás nélkül nem adja azt a hatást mintha a sajátod lenne. Az egészségügyi okból használt parókák sokkal praktikusabbak. 

Afroamerikai nők és jobb módú drag queenek már évtizedek óta használják ezeket a fajta hajakat. A drag mainstream és közösségi médiában való elterjedésének köszönhetően, valamint hogy számos fehér popsztár is divatkiegészítőként hord parókát, ma már ugyanolyan elfogadott, mint az, hogy 15 éves lányok transzvesztita sminkben mennek iskolába. Mindez persze a nyugati világban. Itthon továbbra sem általános.
Az elmúlt  5-7 évben sokszorosára nőtt Kínába a manufakturális rendszerben gyártott, megfizethető parókák kínálata, ami szintén elősegíti a trend erősödését. Az influenszerek már csak felcsipegetik a morzsákat, és újdonságként tálalják a burokban élő felső középosztálynak.

Mitől igazán jó egy paróka? Mennyi idő alatt készülnek el átlagosan? 

Ami univerzálisan pozitívumnak számít, hogy ha a hajvonal természetesnek hat, a tüll finom, átlátszó és vizuálisan egybeolvad a viselő homlokával.  Minden más preferencia kérdése. Van, aki csak emberi hajat akar, mert csak azt tudja kezelni, vagy nem bírja a szintetikus haj érzését a bőrén. Van, aki a hatalmas volument és/vagy extrém színkombinációkat szereti. Olyanok is vannak, akik 100%-ban kézzel csomózott parókát akarnak a legjobb emberi hajból, ami kapható. Egy tüll-front paróka elkészítése kb. 20 munkaórát igényel, de változhat extrém esetben. Egy teljesen szálanként csomózott darab viszont 2 hétig is eltarthat, ami jelentősen megdrágítja, mert akkor ennek az egy projektnek fedezni kell a készítő fél havi munkabérét.

Rengeteg gyönyörű parókát találhatnak meg az érdeklődők az Instagram-oldaladon – mi az inspirációd, amikor ezeket a csodákat készíted? Vannak kifejezett megrendeléseid is?

Eleinte olyan hajakat készítettem, amiket én magam is szívesen hordtam volna. Manapság viszont az elsődleges cél, mikor nem konkrét rendelésre dolgozom, hogy minél feltűnőbb vagy egyedibb színkombókkal dolgozzak, amiket az Aliexpressen vagy Ebayen nem lehet megtalálni. Nem szeretek természetes hajszíneket használni, annak ellenére, hogy ezekre legalább olyan nagy a kereslet mint a színpompás darabokra. Mivel a parókakészítést csak lukritív hobbiként űzöm, az elkészült hajak 80%-a valamilyen megrendelésre készül a régi és új vásárlóimnak, a maradék pedig a posztolást követő 10 percben elkel.

A parókák akár egy teljesen más személyiséget is képesek adni a viselőjének – talán ez teszi pont annyira vonzóvá a parókákat. A drag queenek üdítően varázslatos világában pedig alapkellék. Milyen tapasztalataid vannak erről?

Tinédzserkorom óta folyamatosan válogatom a hajamat. A parókákkal gyakorlatilag végtelenné vált a lehetőségek száma. Meglepő mód magabiztosabb vagyok, ha paróka van rajtam, mert tudom hogy a többség csak ámul és meg sem fordul a fejükben hogy nem igazi. Mindez annak ellenére, hogy nem sminkelem ki magam és férfi ruhákat hordok. A drag queenek is ezt használják ki. A haj koronázza meg az illúziót, amit létrehoznak. Én majdnem kizárólag csak drag queeneknek készítek parókákat. Azt hiszem, aki nem divatból hord parókát, valószínűleg nem így áll a dologhoz, de ilyet nem ismerek, úgyhogy erről nem tudok nyilatkozni.

Ha valaki bizonytalan abban, hogy milyen parókát szeretne, te tudsz ebben segítséget nyújtani számára? Milyen szempontok alapján érdemes parókát választani?

Nem szívesen adok tanácsokat, mert a saját parókáimon kívül nem ismerek semmilyen márkát személyesen. Annyi biztos, hogy a nagy európai és amerikai márkák nevetségesen túl vannak árazva, a magyar paróka shopokról már nem is beszélve. Sokkal jobb minőséget kapunk a pénzünkért egy-egy nagyobb kínai kereskedőtől. Számtalan YouTube-videó és online értékelés érhető el valódi, nem szponzorált vásárlóktól. Ezek a legmegbízhatóbb források. Ha valami túl jól hangzik hogy igaz legyen, akkor valószínűleg az is. 

Akik tőlem rendelnek, már elég jártasak a témában. Tudják hogy mit akarnak. A kérdés csak az, hogy én el tudom-e készíteni. És mint írtam, én drag queen hajakkal foglalkozom. Az én munkám annak éri meg, aki pénzt is keres a megjelenésével, vagy nagyon éhezik mások figyelmére. 

Ha érdekel, milyen csodálatos hajakat készít Nándor, akkor látogass el az Instagram oldalára!

Beküldve:

Humor, vörös haj, Flakon és 1 percnyi storytime – Interjú Grezdiellel

Nagyjából olyan fél éve vagyok TikTok-felhasználó, ami kimerül abban, hogy vicces videókat mentegetek le, küldök tovább és a rosszabb napjaimon ezeket előveszem. Van pár kedvenc csatornám, főként az eredetiségük, humoruk és megnyerő személyiségük miatt.  Viola, azaz grezdiell csatornája már az első napokban levett a lábamról azóta pedig hűen követem a legújabb kalandjait. Nagyon örültem, hogy elvállalta az interjút.
Íme.

Hogyan és mikor kezdtél el tiktokozni? Pusztán időtöltésnek indult, amolyan heccnek, vagy tényleges terveid voltak vele?

Nem igazán voltak vele terveim, sokáig nem is tudtam mi az a TikTok. Aztán egyszer letöltöttem, jó ideig csak nézelődtem, majd elkezdtem sztorikat mesélni.
Ha őszinte akarok lenni, akkor azt mondom: sosem akartam tiktokozni. Jó ideje a Youtube-csatornán gondolkodtam (5-6 éve) de nem voltak olyan eszközeim, ami számomra kellett volna ehhez. A TikTok viszont nagyon egyszerű, úgymond összevágja neked az egész videót, így gyorsan lehet tartalmat gyártani. Rögtön újra tudod venni, ha valami nem tetszik. A negatívuma, hogy sajnos (másoknak lehet, hála égnek) csak 1 percet lehet beszélni, ami kevés egy kifejtős videóhoz.

Az eltelt idő alatt mintegy 23.4 ezer követőre és több mint 740 ezer like-ra tettél szert. Miként élted/éled meg, hogy ennyien kedvelnek?

Jó érzés, hogy bírják a szövegem az emberek. De az a durva, hogy ez nem is számít soknak… nézem a kislányokat, 1-2 hónap alatt 60-70k követőt összeszednek 😀

A videóidban vicces történetek, Flakon cicád rezsitartozása, sminkek és komolyabb kifejtősebb vélemények is szerepet kapnak. Mennyire nehéz olyan tartalmat generálni, amire kapnak az emberek – ezt annak fényében kérdezem, hogy nem vagy híve a TikTok-trendeknek.

Mindig megfordul a fejemben, hogy lehet mégsem vagyok annyira jóarc, mert másokat sokkal többen követnek 😀 De így valamelyest nehezebb, hogy nem táncolok vagy tátogok. Másokat szívesen nézek, de tőlem valahogy távol áll. Sőt, vannak dolgok, amiktől egyenesen rosszul vagyok 😀 Számomra az a lényeg, hogy én jól szórakozzak, ami általában megvan 😀

Az instádon is csodaszép sminkekkel, sminktermékajánlókkal örvendezteted meg a követőidet. Profin sminkelsz, tervezel konkrét sminkelős videókat?

Eredetileg ez volt a terv… úgy 5-6 éve tervezem, hogy elindítom a csatornámat. De most már mindenki IS sminkes/sminkel, és mindenki IS youtuber… szóval most gondolkodom, mi legyen… (lehet nem kellett volna ennyit, és már 5-6 éve meglenne) 😀 Mindezek ellenére, szeretnék. Imádok sminkelni, és talán érdekes lenne az én stílusomban előadva egy-egy folyamat…

A karantén alatt otthonról dolgoztál – adott volt a kontentgyártás?

A karantén alatt még többet dolgoztam, mint előtte. Alig volt időm a videókkal foglalkozni. Örültem, ha végeztem, és utána leültem a kanapémra. Sokszor a házimunkára sem volt időm. Na meg, meg kellett küzdenem a hangulatingadozásokkal. Amikor nem vagyok jó passzban, nem csinálok videót. Úgy semmi értelme.

Mi a véleményed arról, hogy a TikTok negatívan befolyásolja a fiatalabb korosztályt? A negatív kommentáradat szinte minden videó alatt megtalálható, viszont sokkal nyitottabb közeg, ahol az emberek bátrabban felvállalják magukat – ez valahol elég szürreális és megosztó is. 

Alapvetően a social médiában az a borzalmas számomra, hogy ugye bárki számára elérhető. Bárkiből lehet „celeb”. Így olyan emberek is jelen vannak, akik nem mutatnak jó példát. Sőt, egészen botrányos, amit művelnek, és az, hogy ez kisgyerekeknek példa… hát eléggé elborzasztó. 

Ami a kommentáradatot illeti, ezért jó, ha az ember beállít tiltó szavakat. Így magadat is megkíméled az agyatlan, fröcsögő, arctalan emberektől. Akiknek nyilván nem számít a véleménye, mégis rosszul tud esni.

Felismertek már az utcán a tiktokos videóid miatt? 🙂

Igen, volt már rá példa. De gyakoribb az, hogy rám írnak, hogy láttak valahol, de nem mertek oda jönni 😀 

Mivel foglalkozol a való életben? A munkatársaid/családtagjaid mit szóltak ahhoz, hogy a kreatívitásodat részben TikTokon éled ki?

Gimi után elvégeztem egy sminkes tanfolyamot, és a legkedvesebb munkáim a sminkhez köthetőek. Amúgy emellett egy cégnél dolgozom… amolyan irodista vagyok.

Szerintem a családom nem is biztos, hogy tudja 😀 Bár tőlük évek óta hallgatom, hogy csináljak videókat, mert biztosan imádnák az emberek. Ezek általában ilyen családi dolgokon jönnek elő, amikor sztorizgatok.

Alapvetően pedig valamiért nem szeretem mutogatni az ismerőseimnek. Zavarbaejtő 😀 Pedig ezeket java részt hallják tőlem élőben, amiket ott elmesélek.

Szerinted van jövője a TikToknak, eltűnik vagy továbbfejlesztik?

Ezen sosem gondolkodtam… bár beszélgettük a múltkor, hogy a Youtube kezd lepörögni, és majd más lép a helyébe… minden esetre egyre népszerűbb a TikTok, az tény. 

Flakon a népszerűsége csúcsán – mindezek mellett pedig nem fizet lakhatási díjat neked. Valami szankciót kellene bevezetni, nem?:D

:DDD Igen, valamit ki kell találnom, mert kieszi az életem 😀

Beküldve:

Ikonikus és időtálló – Interjú a Zemse márka alapítójával, Zentaí Emesével

Puritánság, monokróm, letisztult vonalak – ez a Zemse márka, ahogy a bemutatkozásban is áll. Hogyan lett a Zemse ötletből és rengeteg vázlatból elérhető immáron három boltban?

Eleinte én kerestem meg üzleteket, hogy a márka el tudjon kezdeni fejlődni. Nagyon sokat köszönhetek a Wonderlabnek! 2 évig egyengették a lányok az utamat, sokat segítve! Az évek folyamán több designerüzletben is bent voltak az ékszereim, de ma már nem célom mindenhol ott lenni. Az alapbázisom a Klauzal 1, mert a város közepén van, könnyen megközelíthető és korrekt az elszámolás! A többi üzlet, ahol bent vagyok, inkább a turistaforgalomra megy rá – bár ezen üzletekből jövő bevételem nagyban el fog maradni a megszokottól.

Kisszériás designékszerekről beszélünk – tehát tulajdonképpen páratlanok, nem köszönnek csak úgy vissza az utcán. Ez volt az alapkoncepció, hogy olyat alkoss, ami tényleg csak a „kiválasztott” embernek szól? 🙂

Többek között azért is szeretem a WAMP-okat, mert oda legtöbbször úgy jönnek ki a designtermék-rajongók, hogy felveszik a korábban megszerzett kedvenceiket, és ilyenkor sok zemsét látok. Azért hétköznapokon is találkoztam zemsét viselőkkel 🙂 Mikor kezdtem, még nagyon fiatal voltam, nem gondoltam végig, hogy mi legyen a koncepcióm. Elindultam, alakultam, fejlődtem. Az ízlésvilágom alakította a koncepciót, és aki erre rá van hangolódva, az megtalál engem és zemse gyűjtővé válik.

Hogyan találkozik az ékszerkészítés a lakberendezéssel? Kísérletezésből lett kivitelezés?

Szeretem az engem körülvevő tárgyakat, így hosszas gondolkodás után elindítottam ezt a vonalat is. A tárgyaknál nem csak a díszítő mivoltukat szeretem, hanem hogy valóban ellássák a funkciójukat. Az első visszajelzések nagyon pozitívak lettek, így folytatni fogom. Sőt, nagyobb tárgyak, bútorok készítése is már régóta tervben van, amint műhelyem lesz, elkezdem ezeket is megvalósítani.

Immáron 8 kollekció büszke tervezője vagy. Legújabb kollekciódat maga a tenger hullámai inspirálták – bár kézenfekvőnek tűnik az ötlet, de mi a története? Vissza a természethez, a természetközeliséghez?

Idén már 6 éves a márka! Sok idő telt el, főleg, hogy 20 évesen indultam. Így, hogy pontos legyek, 11 kollekciónál tartok, csak közben néhány teljesen kifutott, így a webshopból lekerültek, de a Facebook őrzi a korábbi kollekciók fotóit 🙂 A WAVES kollekció tervezésén még év elején dolgoztam, mikor megterveztem a nyaralásomat is. Idén balatonfüredi pihenés mellett terveztünk tengerparti nyaralást is. És ahogy beleéltem magam ebbe a hangulatba, úgy villant be a kollekcióban megmutatkozó hullámmotívum, a tenger élővilága, mint például a ráják. Ezek többféleképpen jelennek meg a kollekcióban.

Munkáid során időtállóságra is törekszel, hiszen ezek a darabok mindig a divatban maradnak, jól gondolom? Ez a lakberendezési tárgyaidra is igaz – számodra mennyire fontos. esetleg tudatos ez? Környezettudatosság a kulcsszó?

A legtöbb tervező színes termékeket készít, legyen az ékszer-, ruha- vagy kiegészítőtervező. Én a nehezebb utat választottam, a minimalista, monokróm darabokat. Azt vallom, bár ez kevésbé trendi, jóval időtállóbb, hiszen az aktuális trendszínek évente változnak a divatban. Az ízlésvilágom formálja a létrehozott tárgyaimat,és nem az éppen aktuális trend. De igen, az időtállóság és a környezettudatosság is fontos számomra. Az, hogy ezek találkoztak a megvalósult daraboknál, ez még inkább ösztönöz arra, hogy maradandót alkossak.

A karantén időszaka mennyire ad lehetőséget számodra – tervezel, újragondolsz, újabb kollekcióötletek születnek?

A karantén ideje alatt az ötvösvizsgámra készültem leginkább, bár most derült ki, hogy elmaradnak a vizsgák, amit egyrészt nagyon sajnálok, másrészt némiképp megkönnyebbülés is, hogy nem kell 60 tételt bemagolnom 😀 Azért a már elkezdett vizsgaremekemet elkészítem, magam miatt. Új darabok is készülnek majd, melynek ötlete tavaly nyáron született meg, de nem jutottam el a kivitelezésig. Nyaralás alatt gyűjtött kincseket használok fel, készítek belőlük ékszereket.

Tervezed, hogy bővíted a repertoárodat akár a lakberendezési tárgyak, akár ékszerek tekintetében? Esetleg teljesen más irány szóba jöhet?

Mivel most végzek ötvösként a Kisképzőn, így olyan darabok is születhetnek, ahol nemesfémmel dolgozhatok. Több megkeresést is kaptam az elmúlt években jegyespároktól, akiknek az elképzelését még nem tudtam megvalósítani. Ilyen módon más irány is ki fog bontakozni, de mindenképp szeretném tartani a korábbi, zemsés stílust.

A 2021-es trendeket nézve, a gyöngyök, nagyszemű láncok és a charmok is jellemzőek lesznek. Mennyire követed a trendeket? Ha igen, hogyan formálod a saját ízlésedre?

Egyáltalán nem követem a trendeket, szeretek a magam feje után menni, illetve időtálló, évek múlva is elővehető darabokat tervezni.

Ha most lehetne 3 kívánságod, mik lennének azok?

1. Válság utáni gyors fellendülés a kreatív iparban (is). 
2. Műhelystúdió megtalálása, megnyitása – már nagyon esedékes számomra. 
3. Soha ne fogyjak ki a jó ötletekből, így sokáig azt csinálhatom, amit szeretek.

www.zemse.hu

 

Beküldve:

Borítóról nem ítélünk egy egész könyvet – Interjú Kovács Ágival, Egy Hallássérült Lány blogja szerzőjével

Ez az interjú azért is különleges számomra, mert egy sorstársammal készítettem – nem titok, hogy én is hallássérült vagyok, mellette pedig az írás az, ahol leginkább megtaláltam magam. Kovács Ágival,  az Egy Hallássérült Lány blogja szerzőjével beszélgettem egy igazán kellemeset és nem mellesleg tanulságosat is – Kövessétek és szeressétek Ági munkáit, hiszen szívügye, hogy minél szélesebb körben ismertesse meg a magyar szerzők munkásságát!
Ágit Facebookon is megtaláljátok.

A célod az volt, hogy kevésbé ismert magyar szerzőket mutass be a nagyérdeműnek. 2017-ben indult az oldalad, és több mint 137 ezer olvasó látogatta meg a blogod. Azt hiszem, kimondhatom, hogy jól csinálod, amit csinálsz:) Mi a cél most, ennyi olvasó után?

Hűha! Ezen igazából még nem gondolkodtam még el. Nem tudom. Annyira nem dolgoztam, így előre.
Inkább azon volt a hangsúly, hogy minél szélesebb körben bemutathassam a magyar szerzőket, kiadókat. Majd 3 év után, 137 ezer olvasó után, még mindig alig hiszem el, hogy ilyen sokan kíváncsiak a blogomra. Igen, azt hiszem, jól csinálom. Célom továbbra is ugyanaz! Megismertetni a magyar szerzőket még több olvasóval!

Nagyon szeretem azt, ahogy leírod, hogy hallássérültként is meg akartad mutatni, igenis lehet blogger valaki, méghozzá, ahogy az ábra szépen illusztrálja, nem is akármilyen. Volt ennek előzménye, vagy csak a szimpla kitörési vágyból alakult ki a blogod?

Igazából annyi előzménye volt, hogy sokszor megkaptam, hogy nem vagyok semmire se jó. Mert nem hallok tökéletesen, hallókészüléket hordok. Kaptam már olyan megjegyzést, hogy sajnáltatom magam, meg ideig-óráig lesznek kíváncsiak az emberek, aztán megunják.  Szóval, úgy éreztem, meg kellett mutatnom, hogy hiába vagyok hallássérült, érek annyit, mint egy egészséges, halló ember. Sosem a kitörési vágyból kezdtem el. Hiszen magam sem hittem, hogy beválik, bejön. Inkább lesz, ami lesz alapon indítottam el, meg aztán időm, mint tenger. Kedvem is volt csinálni, így nekem nem okozott gondot.

Jó kapcsolatod alakult ki számos magyar szerzővel – ez gondolom nemcsak jó érzéssel, hanem büszkeséggel is tölt el. Írtál egy könyvkritikát, és felkértek a következőre, hogy alakult ez?

Nagyon büszke vagyok arra, hogy jó kapcsolatom van a szerzőkkel.  Beszélgetek velük. Nem csak abból áll, hogy zsupsz, kapok könyvet, és mehet a blogra. Nem! Érdemes beszélgetni, nagyon jó fejek. Kedvesek. Eddig négyszer, ha volt ilyen, hogy mertem kérni recenziót az íróktól, őszintén megmondom, nem is, nagyon merek kérni közvetlenül tőlük.  Mai napig zavarban vagyok, ha írnak és megkérdezik tőlem, hogy elolvasnám-e, írnék-e a könyvükről véleményt.  Számomra hatalmas megtiszteltetés, hogy elolvashatom a könyvüket megjelenés előtt vagy után. Foglalkozom velük, támogatom őket. Igyekszem megosztani a bejegyzéseiket, ajánlani a könyvüket.

Bár ilyet nem illik kérdezni, de van kedvenc könyved?

Ajaj… Hát van, sok is. Vannak, igen. M. G. Brown a Kavargó Rózsaszirmok sorozat, Marilyn Miller és Ella Steel könyvei. Nagyon imádom. Két legnagyobb büszkeségeim Mimi Taylor: Fekete Bárány és Féktelen szerelem, mert két versem is benne van könyvben egy-egy fejezetnél.

Aztán nemrég fejeztem be két könyvet Erdőss Alex: Kereszttűzben és Hajnal Kitti: Falak címmel.
Meg sok mindenki másé is, de felsorolni nem szeretném azt a mindent.

Volt olyan könyv, ami esetleg teljesen más volt, mint amit gondoltál, vártál?
Igen. Főleg akkor, ha borító alapján választok könyvet. De ez nagyon ritkán fordul elő. Szerencsére.

Ha már borítók… azt mondják, nem szabad könyvet borítóról ítélni, de egyre szebb, részletesebb, grafikailag ámulatba ejtő csodák vannak. Van kedvenc borítód?

Kedvenc borítóim nincsenek. De vannak, amik tényleg igényes munkák kerülnek ki. Ilyenek pl. a NewLine Kiadó borítói. Halasi Miklós és Ashley Redwood munkái gyönyörűek. Illetve az Álomgyár könyvei közül is vannak szép borítók.

Te magad is készítesz interjúkat a szerzőkkel, mellette ajánlókat, könyvborítókat leplezel le. Van tervben, hogy valami új témába kóstol bele az oldalad?
Hát, nem is tudom. Sokat gondolkodom a videós bejegyzés megosztása az Instára. De nem nagyon merem meglépni… Nem szeretnék beállni a sorba, akik szintén Youtube- vagy Insta-videókat készítenek. Másrészt a legtöbb írói nevet nem mindig tudom kiejteni. Csak kíváncsi lennék, hogy menne-e…
Igazából más ötletem nincs. Amit eddig csináltam, azt folytatni szeretném, mert imádom. Illetve megemlíteném magazinomat is, ami nemrég indult el. Magyar Szerzők Könyvei Magazin, rajtam kívül néhány blogger segít, hogy minél szélesebb körben megismertessem az olvasókat, a magyar szerzőket.

Beküldve:

A kreatív 6 szavasok nyomában – Interjú Kolumbán Adriennel és Lőrincz Inezzel

Az ir6.jpg instagram oldal tulajdonképpen egy anekdotából jött létre – Ernest Hemingway állította, hogy 6 szóval egy teljes történetet tud létrehozni. Adrienn és Inez a magyar instapoeteket és mezei amatőr alkotókat bevonva hozta létre ezt az oldalt, ahol a fotózás és a hatszavasok kellemes egyveleget alkotnak – az olvasók által. Izgalmas, kreatív és abszolút megmozgatja az embereket – hiszen mindenkinek van elmesélni való sztorija, na, de hat szó elég lehet rá?

2019 augusztusában indultatok. Egy anekdotából indult, miszerint Ernest Hemingway 6 szóból egy egész történetet elmesélt. Ebből kiindulva ti is így gondoltátok, mi legyünk a mesélők.  Lassan egy éves lesz az insta-oldalatok, hogy látjátok, sok még az elmondatlan hatszavas?

Adri: Nagyon sok. Jelenleg 510 posztnál járunk, ezen kívül még kb. 100 hatszavas van várólistán. Szóval 600 hatszavast írtak nekünk különböző személyek, és bár vannak hasonlók, mégis mindegyikből teljesen más, sajátos gondolatvilág bontakozik ki. Téma szempontjából a szerelemről szóló hatszavasok túlsúlyban vannak, de még ezt a témát sem merítették ki teljesen, mindig tudnak meglepetést okozni egy-egy nagyon egyedi gondolattal. A szerelem mellett viszont számos témát még egyáltalán nem (vagy csak kevesen) érintettek. Úgyhogy igazából végtelen variáció létezik.

Inez: Sok mindent el lehet mondani sokféleképpen, hat szóban is. Ez a hat szavas keret meg még jobban serkenti a szerzők kreativitását, hogy minél frappánsabban mondják ki, mi van bennük. Egy szórend, egy pont, egy vessző, egy jól tagolt mondat más-más történetet mond el, így mindig van újdonság.

Nagyon sokan inspirálódnak a már kitett posztokból – hiszen lehet azonos a történet, sokféleképpen elmondva, talán ez a legszebb benne, hogy megmozgatja az emberek kreatív oldalát – hogyan lehet a kimondhatatlanul szövevényes érzelmeket mindössze 6 szóban leírni. Fordítsuk meg, legyetek ti most a mesélők, írjatok nekem hatszavast!

Adri: Van néhány hatszavas az oldalon, amit én írtam, de itt egy új: Cigarettafüstödből ahogy ködöt formáz az idő.

Inez: Fertőtlenítő és gyógyszer, kezdődik a reggel.

Nagyon frappáns az oldalatok címe, hiszen az ír6.jpg a fotók és a szavak közös kollaborációjából ered. Van kedvenc fotó-hatszavas párosotok?

Adri: A párosításnál néha érdekes játékok születnek. Például amikor egy otthonról szóló hatszavas egy olyan kép mellé került, ami tényleg az otthonunkat ábrázolja. Talán nekem ez volt a kedvencem az érzelmi érintettség miatt. Nagyon tetszett még az a megoldás is, amikor az Atlaszt említő hatszavas formailag is utalt Atlasz ismert ábrázolásmódjára, ami szerint vállán tartja az égboltot. Ezek az ötletek mind Ineztől származnak, szerintem nagyon érdekesek. Valahányszor elküldi nekem a posztokat, párosításokat, csak ámulok.

Inez: Az én kedvencem  Hold_utca_23-al a boros sorozat. Válaszul írt a 6szavasomra egy 6szavast, majd én is reagáltam rá, végül egy összehangolt fotósorozat is készült hozzá. Támogatnám a hasonló jellegű sorozatokat. Ha kikerül egy hatszavas, arra válaszul ír valaki egy másikat, és megjelöli nekünk üzenetben, hogy melyik 6szavasra írta válaszként, lehetne összehangolt képeket is készíteni hozzá. 

1300 követőnél volt egy versenyetek – 6 szóban önéletrajzot írhattak a résztvevők. Születtek egész mélyek, elgondolkoztatóak. Ti hogyan írnátok le a saját CV-teket hat szóban?

Adri: Nagyon izgalmas volt az a verseny, és úgy emlékszem, írtunk mi is rá egy-egy CV-t kedvcsinálónak. De itt egy frissített verzió: Újra rátalálni magadban valami csöndes hiábavalóságra. 

Inez: Az én saját CV-m: Inkább a kamera mögött, mint előtt.

Nagyon jól játszotok a 6-os számmal, a fókuszban megtalálhatóak a 6almasok, hall6ó, 6ár, alliterál6ó szójátékok. Van még a zsebetekben ehhez fogható játék, gondolkoztok rajta, hogy újra bevonjátok az olvasókat?

Adri: Egészen hosszú listánk van hasonló szójátékokról. Nagyon szeretnénk ezek alapján ismét játékot szervezni, viszont régebben, amikor kevesebben voltunk, sokkal egyszerűbb volt levezetni ezeket. Egy ideje már tervezgetjük az újabb játékot, úgyhogy már nem kell sokat várni rá.

Inez: Az, hogy pontosan miről szól a játék, hadd legyen meglepetés!

2200 követő a következő határotok. Van tervetek az ünneplésre?

Inez: Ez is meglepi.

Adri: Annyit árulunk el, hogy 2500-nál tervezünk nagyobb ünneplést. Ráadásul közeleg az oldal születésnapja is, úgyhogy nyáron biztosan lesz néhány dolog.

Van konkrét tervetek még, hogy honnan hová fog eljutni az oldal?

Adri: Nagyon sok van, de ezeket rugalmasan kezeljük, mert sok múlik azon, hogy az Ír6 közösségének mi tetszik. Ugyan mi hoztuk létre az oldalt, de a minket követő emberek alakították ilyenné. Nekünk volt egy alapgondolatunk, ami inspirált másokat, és végül közös erővel alkottuk meg az oldal jelenlegi arculatát. Sokszor nekem is meglepetéseket okoz az oldal, hogy honnan hová jut el.

Inez: Tervben van egy kisebb könyvecske, füzet létrehozása válogatott szövegekkel és képekkel. Volt egy nyereményjáték, ahol egy olyan füzetet sorsoltunk ki, amely kézzel készült a japán kötés technikájának alkalmazásával. Hasonló stílusú könyvecskére kell gondolni ez esetben is, vagy a könnyen sokszorosíthatóság kedvéért, kivitelezhető lehetne akár egyszerű nyomtatásban is. 

Kivel dolgoznátok együtt szívesen, akár vendégposztolóként?

Inez: A Vates projecttel.

Adri: Volt már ilyen „valóra vált álom”. Mármint, hogy régebben is követtem egy instaköltőt, mert szerettem az írásait, aztán egy napon visszakövette az Ír6-ot, és küldött hatszavast. Nagyon jó érzés. A kedvenc instagram oldalaim az Irodalmi Lépegető, Simon Márton oldala, a Poket, a Vates, a Koelter, és még nagyon hosszú a lista. Klassz lenne, ha egyszer együtt dolgozhatnánk.

Beküldve:

Csontvázak, cukorkoponyák, girl power – Interjú Barta-Braun Zsófival, a SkullFull márka alapítójával

(Egyik) szakmámat tekintve stílus- és divattervező vagyok.  Amikor rátaláltam a Skullfull márkára, a mexikói cukorkoponyákkal dekorált párnájára, tudtam, hogy nekünk beszélgetnünk kell – Zsófi személyében egy végletekig alázatos, munkájában precíz, maximalista és egy végtelenül kedves nőt ismerhettem meg. A Skullfull egy egyszemélyes projekt, szóval maximálisan girl power!
Olvassátok Barta-Braun Zsófival készült interjúmat, és szeressétek a Skullfullt!

Hogyan lesz valakiből textiltervező? Gondolom rengeteg kísérletezés, rengeteg tanulás és szorgalom árán – de meséld el te a sztoridat!     

Mondhatnám, hogy már gyerekkorom óta érdeklődtem a művészetek iránt, amivel igazat is mondanék, mert édesanyám keramikus, a család felmenői között találhatóak mérnökök, grafikusok, írók , költők, de magamat sokáig nem láttam hasonlóan alkotói szerepkörben. Valahol 16 éves korom környékén ért utol az érzés, hogy mégis inkább az alkotás irányába szeretnék fordulni, eleinte a jelmeztervezés felé tendálódtam, aztán végül az egyetemi felvételik sora hozta magával azt, hogy festett-nyomott textil szakos lettem.
Így visszanézve is nagyon hálás vagyok ezért, olyan emberektől tanulhattam többek között, mint Polgár Csaba, Ferenczy Noémi-díjas textilművész, ipar- és képzőművész; Lovas Ilona, Kossuth-díjas magyar textilművész, képzőművész; Bordács Andrea művészetkritikus, esztéta, akik rengeteg gondolat és különböző gondolkodásmód magvát ültették el bennem, amiket a mai napig nevelgetek magamban.

Maga a divatszakma és divatpiac is telített, mellette pedig ott van a versenyzés, amit nehéz figyelmen kívül hagyni. Egy márkát elindítani, majd fenntartani bár nem ördöngösség, de óriási feladat. Te hogy látod?

Időnként megoldhatatlan feladatnak látom egyedül, máskor pedig nagyon jól elvagyok vele. Egyszemélyes vállalkozás vagyok, ami röviden és tömören annyit takar, hogy egyszerre vagyok mintatervező, szitanyomó, varró, termékfejlesztő, marketinges, könyvelő, ügyintéző, és még időnként saját magam asszisztense is, de azt hiszem, még bőven tudnám folytatni a felsorolást. Lényegében az első pillanattól az utolsóig mindent én csinálok, de szerencsére mindig vannak barátok vagy családtagok akik segítenek, ha elakadok, kicsit tovább löknek és például a fotózásban, modellkedésben, amihez egy magam már, lássuk be, tényleg kevés vagyok. Alapvetően pedig a nap nagy részében igyekszem magam és a gondolataimat tettben is utolérni.

Említetted, hogy a mexikói kultúra is inspirált téged. A márkanévből kiindulva, nyilván a mexikói koponyákhoz lehet köze…?

Igen, a mexikói halottkultuszt úgy egyben nagyon csodálatosnak tartom, és nagyon inspiráló számomra. Túl azon hogy csodásan látványos, mindennek megvan a maga jelentősége, amit személy szerint a maga ( van aki számára morbidnak mondható ) módján felemelőnek és pozitívnak látok összességében.

A logóm, az unikornis koponya egyébként úgy született, miután meglett a márkanevem, hogy egy kedves festő barátnőmet megkértem, hogy rajzolja meg nekem, hogy mi a legjellemzőbb rám, lévén hogy már régóta ismer. Így hozta össze a bennem ( is ) élő “ csodálatos unikorniskirálylányt” a csontvázszeretetemmel.

Mennyire van lehetősége egy hazai márkának arra a bizonyos kiugrásra? Hogy látod, mennyire kirekesztő ez a szféra, vagy mennyire összetartó? 

Röviden és tömören: fogalmam sincs… Na jó, azért persze kifejtem. ( kacsintós emoji)
Szerintem a kiugrási lehetőség mindig megvan, de még egyelőre magam is keresem a pontos útját.
Az én márkám a divatszférán, úgy érzem, kicsit kívül esek ezzel, hogy azért elég sajátságos világot alakítottam ki magamnak.  Azokkal az emberekkel, akikkel az eddigi munkásságom összehozott, tervezővel, zenésszel, úgy érzem, teljesen jól tudjuk egymást segíteni, együtt dolgozni.

Ha lenne álomkollaborációd kivel lenne és miért?

Húha…  Az egyik kedvenc magyar tervezőmmel már jó pár évvel ezelőtt szerencsésen összehozott az élet, Ágoston Stefániával, a Ticci Rockabilly Clothing megálmodójával. Régóta nézegettem már az eszméletlen szép ruháit, és egy próbálgatás alkalmával szóba elegyedtünk, amiből azóta is tartó kollaboráció lett 🙂

Évek óta tartó együttműködést tudhatok már magam mögött a Magyar Nemzeti Galéria Múzeum Shopjával is, ahol egy saját mintás kollekciómmal találkozhatnak a látogatók nap mint nap. A 2018-as Frida Kahlo kiállítást kísérő termékek között pedig a Skullfull mexikói koponyás mintája szintén helyett kapott az állandó darabok mellett.

Nem titkolt „perverzióm” a méteráru szitázás egyébként, ami kézi nyomással elég időigényes és nehézkes, de mégis nagyon izgalmas, főleg mikor utána más keze alá kerül, és egyszer csak újjászületve bukkan újra elém, például ruhaként 🙂 Nem is tudnék most kiemelten neveket mondani, de régi álmom hogy berendezési tárgyakon, kárpitként is visszaköszönjön a kezem munkája.

Van az együttműködéseknek egy másik számomra kedves fajtája is, amikor egy-egy zenekarral dolgozhatok együtt. Így volt szerencsém a Fatal Error szuper csapatához, és jelenleg épp egy portugál metál bandával vagyunk tárgyalóban.

Miből nyered a folyamatos inspirációt? Mi mozgatja meg a fantáziádat, mennyire figyeled a trendeket? Az utcai viseleten kívül gondolkozol más koncepciókban?

Ezen a kérdésen nagyon sokat gondolkodtam. Gyakorlatilag minden inspirál. Egy jó orosz szépirodalmi műtől a kortárs művészeten át a zenéig. Kicsit olyan vagyok mint egy szivacs, aki az egészen hétköznapi dolgoktól kezdve minden impulzust magába szív.

A divattrendeket is figyelem, bár mivel, mint már említettem, én inkább alternatívabb vonalat követek, ezért nem ezt érzem az iránymutatónak a munkáimban.

A magam hétköznapi életében régóta igyekszem odafigyelni hogy ne termeljek indokolatlan mennyiségű szemetet, bár a teljes “zero waste” még nagyon messze van, de egy ideje már ebben az irányban is kísérletezem Skullfull darabokkal, amit most már hamarosan meg is mutathatok a nyilvánosságnak.

Nálam ugyanis egy új termék folyamatának az egyik legfontosabb része, hogy magamon tesztelem. Először megszületik az ötlet, hogy hogyan tudnám elkészíteni, utána megtervezem hozzá a mintát, beszerzem az alapanyagot
(pl. méterárut ), elkészülnek mintadarabok, amiket aztán mosok, hordok, használok, és csak ha már minden létező módon nyűttem (általában a barátaim is kapnak ilyen példányokat), utána mutatom be, majd ezek után készülhetnek eladásra a darabok. Ezt én nagyon fontos mozzanatnak tartom, hogy biztosan olyan terméket adjak ki a kezemből, amit én magam is szívesen megvásárolnék, és tényleg hosszútávon használható, biztonságosan és megbízhatóan.

Minden termékemet igyekszem egyébként is úgy elkészíteni, hogy lehetőleg egy anyag minden kis darabkája kapjon funkciót; a szabásnál esetleg leeső kisebb darabok is (így készültek például a textil hűtőmágnesek és kitűzők is).

Ha a következő öt évet nézzük, mi a terved?

Rengeteg ötletem van még, amit szeretnék termékek és minták terén elkészíteni, és ezek csak a jelenlegiek, de nagyjából minden perccel gyarapodnak. 

Szeretek kísérletezni, anyagokkal, technikákkal, újulni folyamatosan és minden újabb mozzanat nagyjából újabb ötletet szül.

Igyekszem nagyobb betekintést adni a műhelymunkába, a tervezési folyamatokba és  a saját hétköznapjaimba is, hogy jobban bemutathassam magam és az egész világomat; ezzel együtt a Skullfullt, amiben a gondolataim egy része megtestesül. Ez egyébként bármennyire is egyszerűnek hangzik, engem kihívások elé állít, mert nem vagyok egy könnyen megnyíló személyiség. ( smiley) Plusz technikailag is nehéz például tervezés vagy szitázás közben kiszakadnom abból, amiben épp elmerültem, hogy dokumentáljam, de rajta vagyok az ügyön.

Mint ahogy említetted, 3 éve alakult meg a SkullFull. Ha összegezned kellene az elmúlt három évedet, milyen kulcsszavakat mondanál?

Hú… ez az egyik kulcsszó is, azt hiszem. Rengeteg kitartás, idő, próba, újra próba, másképp próba, még kitartás, és kávé.
Ha nagyon szűkszavúan kell jellemeznem, azt hiszem ebben benne vannak az elmúlt éveim.

Kövesd a SkullFullt, az alábbi linken!

Beküldve:

Fontos, hogy megosszuk az érzéseinket megfelelési kényszerektől mentesen – Interjú Balazsi Petra Patríciával

Az instapoetek világában, a szociális média berkeiben ritkaság, ha oda-vissza tud működni két azonos habitusú ember. Mire értem ezt? Inspirálni egymást, megmutatni egymásnak a verseket, írásokat, várni erre visszajelzést minden sallangtól mentesen – nos az irjlemindent oldal szerkesztője, Balazsi Petra Patrícia pont ilyen ember. Teret ad, segít, inspirál,  ajánlást ír.  Örömmel vette a felkérést az interjúra, én pedig még nagyobb mosollyal, kicsit izgulva fogalmaztam meg neki a kérdéseket. Íme a közös munkánk!

 Az instagram oldalad a hangzatos irjlemindent címet viseli. Ez egyfajta önreflexió magad felé, hogy írj le mindent, mert ez egy terápia számodra?

Igen, mondhatjuk annak is, hiszen én nagyon szeretek kommunikálni, be nem áll a szám, és bármi, ami eszembe jut vagy megtörténik velem, azt leírom. Másrészről úgy gondolom, hogy így talán tudok embereket ösztönözni arra, hogy nem kell Adynak lenni ahhoz, hogy megoszd az érzéseidet akár vers vagy akár bármilyen más formában, hiszen az írás/önkifejezés nem erről szól.

A soraid mögött konkrét múzsa áll, vagy csak szimplán a hétköznapokból táplálkozol?

Van, hogy valós emberekről és esetekről írok, van, hogy csak képzelődöm és arról írok, hogy egy adott helyzetben hogy érezném magam, és szinte úgy belemerülök, hogy már teljesen valóságosnak tűnik.

Vannak témák, amelyek különösen a szíved csücskét képezik?

Ha témák nem is igazán, de szavak mindenképp. Néhány szó, ami persze egy adott témához tartozhat, fontosak nekem és fontos szerepet töltenek be az életemben.

Fotózol is – a fotózás mennyire képes számodra visszaadni azt, amit az írás?

Mindig is azt élveztem a fotózásban, hogy oda nem kellettek szavak. Minden ember életében vannak olyan időszakok, amikor képtelen alkotni, nálam a fotózás nem ilyen, ott akár egy elmosódott képnek a tegnapi buliról is története van, ott nem kell gondolkodni, csak látni kell és látni hagyni.

Teret adtál az instapoeteknek – jó pár verset meg is osztottál az oldaladon. Feladatodnak tekinted, hogy szélesebb körben is megismertesd a hazai feltörekvőket?

Ha eddig nem, most már bátran tudom azt mondani, hogy nem. Eleinte rosszul éreztem magam, amikor kérésre nem raktam ki sok embernek az irományát, de vannak erre külön oldalak az Instagramon, akiknek ezért hálás vagyok, és általában oda irányítom a felkérőket. Inkább azt tekintem feladatomnak, hogy megvédjem a kezdő és feltörekvő alkotókat attól, hogy csúnyán elhajtsák őket, kritizálják vagy leszólják az irományaikat. Mindenki a saját tempójában fejlődik, még én is bőven fejlődő státuszban vagyok, de engem már nem tántorítanak el az üres szavak és negatív vélemények attól, hogy írjak. Ezt már egyszer sajnos megtapasztaltam pár zsűritagtól egy versenyen, és majdnem örökre abbahagytam az írást. Ennek a magányos generációnak pont az olyan emberekre van szüksége, mint akiket megosztok a megrendezett maratonokon. Ezt érzem egyedül feladatomnak, és boldogan hajtom végre.

2019 szeptemberében volt egy bejegyzésed, amiben egy “játékot’ indítottál el, ahol a kommentelőktől kérted, szedjék rímbe félelmeiket, hogy mások egy like-kal reflektálva fejezzék ki, hogy más is küzd ezzel, tehát nincs tulajdonképpen senki sem egyedül. Egyrészt ezt egy nagyon szép és kreatív gesztusnak tartom – másfelől pedig érdekel a története.

Úgy gondolom, mindenki fél valamitől, aki azt mondja semmitől nem fél, az talán magától fél a legjobban. Van egy tetoválásom, aminek a jelentése „rettenthetetlen”. Ez azért került a karomra, hogy emlékeztessem magam arra, hogy minden félelem fokozódik azzal a félelemmel, hogy egyedül vagyunk. Sok ember nem tudja, hogy a félelmük komoly fóbiákon is alapulhat, esetleg azt sem tudják, hogy mennyien éreznek ugyanígy. Viszont ha elkezdünk erről beszélni vagy akár írni, rájöhetünk, hogy sosem vagyunk igazán egyedül, mindenki osztozik minimum egy félelmen, és ezt a félelmet el kell fogadni és le kell győzni azzal, hogy nem félünk félni. Ezzel arra jutottam, hogy ha lesz pár ember, aki esetleg leírja kommentbe a sajátját, az nem csak ösztönöz másokat, de lehet közös félelemre találnak valakivel, és találnak benne valami szépet is.

Domokos Dominika említette, hogy a regényéhez írtál ajánlást. Honnan jött az ötlet?

Ez a csodás leányzó mindig valami újjal rukkol elő, naponta vagy tíz-húsz ötlettel rakja tele az Instagram-fiókomat, ezeknek egyike a legelső regénye, a “Tulipánlány” volt, amit egy jó ideje el szerettem volna olvasni, és nem hiába, hiszen már a kedvenc könyveim közé tartozik. A szoros kapcsolatunk és a már pár éves közös munka miatt felhozta, hogy szeretne egy ajánlást, méghozzá az enyémet, amit természetesen nem utasíthattam vissza.

Milyen pozitívat adott neked a karantén?

Most megállt a világ, hogy a hosszas sprintelés után kifújhassa magát. Én amennyi tervet ez nekem porrá zúzott, nagyon önző módon megsértődtem, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem rólam szól, de még csak a többiekről sem, akik ugyanúgy be vannak zárva a lakásukba, mint ahogy én is. Akkor kezdtem el pozitívat látni a karanténban, amikor én magam is nagyon megbetegedtem és COVID-19 tesztet kellett csináltatni velem. Láttam ebben a lehetőséget arra, hogy a kis riasztó a fejünkben végre hangosabb legyen az utcai zajoknál és lelassuljunk arra a tempóra, ami egészséges, és hagyjunk magunknak időt másra is felfigyelni. Erőt és türelmet adott nekem a karantén, és már nagyon várom, hogy vége legyen és elkezdjem tisztelni a szabadidőm és hálás legyek azért, amiért nap mint nap megállás nélkül robotolhatok, és közben még napfény is érheti a bőröm.

A legtöbb alanyomtól megkérdezem, így te sem maradhatsz ki a sorból :
11 ezer követőd van Instagramon, mennyire érzed a nyomást, mennyire írsz kívülre? Vannak olyan verseid, amelyeket megőrzöl végül magadnak?

A nyomás mindig nagy, éppen a minap olvastam egy őszinte posztot az egyik költőtársamtól, aki arról beszélt, hogy mennyi munka van ebben, és mennyire nagy a nyomás amikor nem tudsz mindig aktív lenni, aminek eredménye az, hogy sokan kikövetnek. Teljesen azonosulni tudtam a kiírással, mert kicsit magára veszi az ember vagy rosszul esik neki, de persze nem azért, mert az a cél, hogy minél több követőnk legyen, hanem inkább olyan érzést vált ki, mintha nem tennék eleget, esetleg úgy látják a követőim, hogy nem foglalkozom annyit az oldallal, ha nem raktam ki semmit már egy hete. Nem lehet mindenkit lefoglalni, sem követőnek megtartani, szóval egy apró kihívás ezt saját magunkban elrendezni és eldönteni hogy fogjuk fel. 

Vannak verseim amiket nem osztok meg, általában ezek az anyukámról szólnak, vagy nem érzem őket teljesnek, így kicsit várok velük.

 Moi albumod alapján : környezettudatosság, nyitottság, állatbarát, irodalom, természetjáró – ezek a kulcsszavaid. Kihagytam valamit?:)

Minden stimmel 🙂 Kicsit ez is a lényege ennek a fókusz albumnak, hogy benne őrizzem meg magam, és legyen egy alap bemutatkozásom a verseimen kívül. Persze többről szól az én történetem, próbálok vicces is lenni, és teljesen el is hiszem magamról, hogy zseniális poénjaim vannak, de hát mégis ki férne bele egy közösségi oldal fókusz albumába?

Ha szeretnél megismerkedni Patrícia munkásságával, kövesd Instagramon!

Beküldve:

Ahol az illusztrációk hatásszünettel érnek földet – Interjú Domokos Dominikával

Illusztrációkba csomagolt versek, grafikába tömörített társadalomkritikák. Domokos Dominika egyszerű és frappáns módon közli azt, ami benne és körülötte zajlik – nem mellesleg, könyvet ír.  Fiatal kora ellenére markáns véleménye van a körülötte zajló világról.

Mióta írsz, hogyan kezdődött a te történeted?

Tisztán emlékszem, hogy komolyabb elszántsággal 14 évesen írtam meg az első, nagyobb lélegzetvételű írásomat Csak egy tábor címmel. Akkoriban és most is, ha tehetem, sok időt szánok az olvasásra, valahogy késztetést éreztem arra, hogy a saját világomban, a saját „embereim”-mel megírjam a magam igazságát. Talán nem véletlen, hogy minden dalhoz, amit hallgatok, egy 2-3 perces történetet kreálok fejben, ami épp a hangulathoz illik. Meglehet, az efajta elvont elbeszélések vittek rá az írásra, hisz ami egyszer fejben megszületik, annak esélyt kell adni. Egy időben versírással is próbálkoztam, de amit mindig mondani kívántam, az számomra hosszúnak bizonyult egy vershez. Viszont első sikeremet egy Instagram-kihívás adta meg az elmúlt hetekben, hirtelen felindulásból írtam egy pársorost, ami végül nyert. Ennyi „sikerélmény”-nyel én bőven beérem.

Az Instagram-oldaladon az illusztrációt összekötöd pársorosokkal, illetve önmagában álló illusztrációkkal is találkozhatunk. Amit szavakkal nem tudsz kifejezni, rajzzal teszed? Némelyik munkád egyenesen társadalomkritika, jól érzem?

Ez igaz is, meg nem is. Mára már az írás és illusztrálás ugyanolyan szinten kiteszik a lényem, csupán hol egyik van erősebben jelen, hol a másik oldal, de egyiktől sem tudnék megválni teljesen. Előfordul, hogy van egy gondolat, amit közölni szeretnék, szóban már megfogalmazódott, de úgy érzem elbír egy vizuális megjelenést is. Ami pedig a társadalomkritikát illeti, igen, valóban jelen van a művészetemben, de nem csak abból áll. Szerintem egy jó alkotó attól aktuális, ha képes és reflektál is a maga nemében a környezetre és az eseményekre, ami körbeveszi őt.

Személyes kedvenceim a befőttesüvegek.Mi a történetük, szeretnéd tartósítani a pillanatokat? 

A művészet attól varázslatos, hogy mindenki képes mást beleképzelni, és ezzel hozzátesz valamit az alkotó hozományához. Abban az időszakomban rajongtam az égitestekért, elbűvöltek a formák és megihlettek. Remek gondolat, hogy mindezzel akár tartósítottam az érzéseket.

Van-e kedvenc illusztrátorod, alkotód?

Több elismert és nagyra becsült illusztrátorról tudok, akiket az Instagram platformján volt szerencsém megismerni. Az ő munkáikat és tevékenységüket a mai napig nyomon követem.

Mi a véleményed a kortárs költészetről?  Számodra mitől jó egy vers?

Az én szubjektív véleményem az, hogy újat ugyan nem tudunk mondani – hisz a szerelmet, a csalódást, az öregedést már jóval előttünk megfogalmazták. A közlésmód az, ami változóformában van, és új arcot ölt. Szerintem ez ad izgalmat a kortárs költészetnek. Az pedig, hogy mitől jó egy vers, nehéz megmondani. Hatással van rám, olyat mond, amit már éreztem, de nem tudtam megfogalmazni, vagy pont arról ír, amivel még nem találkoztam, és elgondolkodtat. Rávilágít, és úgy vesz el belőlem valamit, hogy közben adott is. Például Balázsi Patrícia írásai pont ilyen hatással vannak rám.

Ahogy hallottam, egy könyved már kész, a második kötete pedig készülőben. Elmeséled az alapkoncepciódat és azt, hogyan készült a könyv?

Így van, ami már megíródott, a TULIPÁNLÁNY nevet viseli, míg a második és egyben zárórésze, a Madárka, befejező stádiumban van. Amit tudni kell a két kisregényről, hogy mindkettő egy novellából nőtte ki magát, úgy éreztem, hogy annál több van a történetben, mint három oldal ezért továbbgondoltam. Olyasmit szerettem volna megírni, ami átvitt és effektív értelmezésében is megállja a helyét. Az első részben a főszereplő a folytatás és az újrakezdés dilemmájával küzd, majd a második részben számos kérdésre kapunk választ, és a család szerepe előtérbe kerül.

Van könyv, amit szívesen illusztrálnál?

Egyelőre verseskötetekben tervezem megmérni a tudásom, és ennek legnagyobb örömére a már a korábban említett kortársköltő, Balázsi Patrícia első verses kötetének képi világát én fogom megálmodni. Nagyon jól megértjük egymást, és alkotókként is kiegészítjük a másikat. Ha a későbbiekben lenne alkalmam mesekönyvet is illusztrálni, rendkívül boldog lennék.

Mit gondolsz, mi fér bele a te ötéves tervedbe?

Rettentően sok minden! Imádom a pörgést, ha van teendő és tehetem a dolgom. Jövőre diplomázok látványtervező szakon, ami rengeteg lehetőséget ad majd nekem, emellett tervezek mesterképzésre jelentkezni, hovatovább érdeklődöm az animációtervezés iránt is, szóval nincs kizárva, hogy abba is belevágok. Később pedig szeretném majd ismertebbé tenni az ARTista pólóterveimet, amint itt lesz az ideje.

 

Ha követnéd Dominikát:
Instagram – https://bit.ly/2VlOCCl