Mióta alkotsz? Mi inspirál téged rajzolás közben?
A rajzolás már gyerekkorom óta az életem szerves része, de komolyabban a középiskolás éveim alatt fejlesztettem magam tudatosan. Mint megannyi alkotót, nekem is számottevő az aktuális érzelmi állapotom, ami nagyban befolyásolni tudja egy-egy kép hangulatát. Emellé társulnak persze a kedvenc motívumok, gyakran használt elemek, amik ezt az érzelmi állapotot kihasználva fejlődnek valami újjá. 🙂 Természetesen nem csak ez tud doppingot adni, kedvenc artistok munkássága is sokban hozzájárul egy újonnan megszülető ötletnek, de túlnyomórészt filmek, könyvek bármi képes inspirálni, amivel közös hullámhosszra tudok rezonálni. 🙂
Inkább digitális vagy hagyományos rajzolás párti vagy?
Személy szerint mind a kettőt használom, mind a kettőnek megvan a maga haszna, könnyedsége, de ugyanúgy a hátránya is. Én jobban preferálom, ha az ember szabadkézi rajzot sajátítja el először, és utána a digitális készségeket, ezáltal még biztosabb kezet tudunk eredményezni magunknak. A digitális rajzolás nyomot hagyó hátránya, hogy a kéz elbutul, köszönhetően a visszavonásoknak, rétegeknek, a hibázási lehetőségek teljes kizárásával. Gyakran ezek miatt a szabadkezes rajzolások igencsak vissza tudnak fejlődni. Természetesen a digitális rajzolás csodálatos élmény, megannyi nehézséget rejt magában, ugyanúgy nehéz precíz rajzot készíteni, mint szabadkézzel, és megannyi gyönyörű textúrát és technikát kapunk a kezünkbe.
Hogyan és miként lettél tetováló? Mikor alakult ki és hogyan definiálnád a saját stílusod?
2015 magasságában kezdődött meg hivatalosan a “pályafutásom” . Nem jártam soha művészeti iskolába, így még inkább vonzott a művészet iránya, még nagyobb lendülettel próbáltam többet és jobban tanulni ezen a téren. Így igazából egész közgazdász éveim alatt csak rajzoltam 🙂 A tetoválás akkoriban még a nagyobb kihívást jelentette nekem, részben ezért is indultam neki. Alapból a stílusom egész munkásságom alatt fejlődött, még talán most sem teljesedett ki. Kezdetben lineworkoket, vonalas témákat vállaltam, majd a festészetből adódóan megtetszett az aquarell világa, így a további éveket ez karolta fel, mint stílus, majd a linework és aquarell keveréke. Ezután már inkább a fekete-fehér kezdett el tetszeni, így próbálgattam a szárnyaimat a blackwork, linework, dotwork világában, amit a mai napig is szorgosan művelek. Ezeket gyakorta anime, manga témákra húzom rá, vagy a növényi, floral irányzatokba:)
Kit tartasz abszolút kedvenc alkotódnak legyen az tetováló vagy éppen művész?
Digitális rajzok terén nálam Ross Tran és Peter Straubel a befutó, tetoválók közt már annál több de egy kettő az érdekesség kedvéért: Olie Shiiz, oozy_tattoo, Laura Anunnaki és még sorolhatnám 🙂
Mit gondolsz, sokkal jobban elfogadóbbak az emberek a tetoválásokkal kapcsolatban mint például 10 éve?
Szerintem ez mindig 50-50% lesz. A mai napig is találkozok olyan emberrel akik csodálják a tetoválást, és ugyanúgy találkozok a negatív kommentekkel, vagy a rosszalló tekintetekkel. Az emberek tudatába jobban beépült, mint trend vagy stílus, így nem feltétlenül botránkoznak meg első ránézésre, mint régebben ( természetesen kiemelném a hölgyeket, hisz talán mi kaptunk mindig a legnegatívabb visszajelzéseket, mint: a lányoknak nem szép elcsúfítani a bőrüket 🙂 ).
Sokan érkeznek hozzád saját ötlettel? Mennyire kapsz szabad kezet?
Változó, 40% vendég általi saját ötlet, 40% saját mintáim, a maradék kb. 20% pedig interneten talált mintákkal érkezik 🙂 Szerencsére sokszor kapok szabad kezet, ha nem kötött a minta, így még jobban bele tudom vinni kicsit a saját egyedi textúrákat, jelképes elemeimet, de persze sokan ódzkodnak ettől és inkább szeretnek maradni az eredeti képnél.
Mi volt az eddigi pályafutásod alapján az abszolút kedvenc mintád, amire a mai napig szívesen emlékszel vissza?
Igazság szerint ezek mind a saját mintáim voltak, nem tudnék közülük kiemelni egyet sem, mert mindegyiket imádtam és szinte gyermeki izgalommal vártam, hogy érkezzenek a vendégek és kezdhessük. 🙂
Az interneten sajnos nagyon sok elrontott tetoválás látható – elírások, béna vonalak, még rosszabb színezések és teljes torzulások is. Mi a véleményed a tetoválószakmáról? Én laikusként azt látom, hogy ma már mindenki tetováló akar lenni, annak ellenére, hogy nincs sem képesítése, sem olyan mértékű tehetsége és kitartása sem. Az is elég gyakori, hogy majd a haver otthon megoldja, olcsóbban, aminek persze az a vége, hogy profi tetováló hozza rendbe azt, amit a haver elrontott – te mit gondolsz erről? Mi a meglátásod?
A tetováló szakma, mint kimondott nagybetűs, papiros szakma nem létezett. Tradíciója volt: az emberek tanoncként egy-egy nevesebb tetoválóhoz szegődve ismerhették meg a szakma fortélyait. Talán pont ezért volt egy bizonyos időszakban kevesebb ,de jobb tetováló és zártabb réteg a a szakma a tudás átadása terén. Hisz ekkor valóban azt fogadták csak fel jobb esetben, akiben tényleg látnak potenciált. Amit említesz, hogy mindenki tetováló akar lenni, ennek a finom zártkörű rendszernek a kiforgatása. Az idei évtől ugyanis a tetoválás, mint szakma papírhoz kötött. Ezt a tetoválni vágyók nagyon borsos összegért tehetik meg, erre a célra fenntartott oktatásokon, ahol hivatalos papírt kapnak a tanfolyam elvégzésével. Ezt hivatásos tetoválóként is el kellett végezni, aki már 10 vagy 20 éve tetovál. A szakma felhígulása itt kezdődik. Nincs szűrés a szakma részéről, hisz bárki jelentkezhet. Sok iskola “Nem szükséges hozzá rajztudás” címszóval hirdeti magát. 🙂 Ebből gondolhatjuk, hogy sok jó nem sülhet ki. 🙂
Ami az árakat képezi, a tetoválás egy minőség, egy luxustermék. Ebből adódóan lesz olcsóbb verziója ( amit te is említettél haveri megoldás otthon), és meglesz a természetes ára, ami már lassan országszerte egységáras. Természetesen erre ebben az időszakban az infláció rásegít, ami miatt valószínű, hogy többen az olcsóbb megoldást kereshetik, de nem biztos, hogy jobban járhatnak. Hisz kitérve akkor az első soraidra, sok elrontott tetoválás születhet ezekből, amiket ha helyre is lehet hozni, szintén az eredeti árat kell kifizetnie a vendégnek, tehát már szinte duplán fizet az eredeti ötletéért, de rosszabb esetben menthetetlen az egész, amin már csak a lézeres kezelés segíthet. Természetesen ehhez már nagyon drasztikus elrontásra kell sorra kerülnie., de sajnos ez is előfordul.
Milyen terveid vannak a 2024-es évre nézve?
Huh! Egy 5ös lottó megnyerése?:D Nem lenne rossz évindító 😀
De rátérve, szakmailag kisebb finomítgatásokat tervezek, így talán egy-két tőlem nem megszokott mintákkal fogok jelentkezni. 🙂 Szeretnék több illusztrációt vállalni, amely tökéletes levezető egy kicsit a mindennapos forgásoknak. Jelenleg is épp egy cicás könyv illusztrációján dolgozom, amit szintén jövőre lesz esedékes, hogy papírra nyomódik, így talán ennek a lendülete hozza meg a jövő alapjait! 🙂