A Larry c. magyar filmet ( azért is hangsúlyozom ki, hogy magyar, mert általában a közvélemény szerint kevés jó magyar film létezik és ezzel mélyen egyetértek) 3x néztem meg. Egymás utáni napokon. Annyira a fejembe mászott ez a történet, hogy a munkahelyemen is lassan ennek a rapszövegét dúdoltam.
Miért akkora dobás a Larry c. film Vilmányi Benett szereplésével? Mitől lesz ez egy picit aposztrofált 8 mérföld magyar verziója?
Azért mert nyers és őszinte képet fest a magyar társadalomról, a magyar mindennapokról – és bár sosem éltem Miskolcon, sem Ózdon, sem a környező borsodi helyeken, de ettől függetlenül nagyon is látványos és elképzelhető az ő életük is a film által.
Akit érdekel a trailer ITT található, a filmet pedig a HBO-n tekintheti meg.
Vilmányi Benett neve nekem semmit nem jelentett – vagyis hallottam már róla, de sem a Terápia c. sorozatban, sem pedig más filmben nem volt szerencsém hozzá és egy kicsit örülök is ennek. Ez volt az első élményem vele és azt kell hogy mondjam, telibetalált. Spoiler következik, kis finoman.
Larry aki a magyar hétköznapokban csak Ádám, egy tipikus falusi,kétkezű munkásgyerek. Akinek lóg a munkás-kantáros nadrág egyik válla,akinek úgy égett le a karja, hogy a póló nyoma látszik. Ádám dadog és tele van dühvel – nem az a tipikus kamasz düh, hanem ez már annál egy jóval kiforrottabb fajta – a családon belüli erőszak, az édesanyja elvesztése, a szoros kötelek, amik fogvatartják mind-mind csak fokozzák benne a tehetlenséget miközben semmire sem vágyik jobban, csak hogy kitörjön ebből a közegből. Az édesapa szerepe Thuróczy Szabolcsé, aki egy aggresszív, iszákos rendőrből lett megtért, jámbor, istenfélő rendőr. Érezzük a kérdőjeleket, igaz? A vasárnapi mise, az éneklő tömeg, az annyira abszurd volt, ahogy az is, hogy elmondja, hogy 1661 napja nem ivott…vajon egy ex-alkoholista, asszonyverő és gyermekverő rendőrből lesz valaha valóban istenfélő ember? Létezhet?
Azért nem is nagyon elrugaszkodott téma ez, hiszen naponta lehet hallani ennél durvább családon belüli erőszakról szóló híreket és mennyi de mennyi van még, ami a négy fal között szorult és csak akkor kerülhet esetleg felszínre ha tragédia lesz a vége…
Ádám, azaz Larry rapper. A híd alatt, az utcákon, el-elkapott beszédekből és a saját élményeiből,érzéseiből kovácsol szövegeket, amelyek egyrészt elég erősek és szókimondóak de borzasztóan őszinték. Larryt egyetlen egy dolog gátolja meg a sikerben: a dadogása.
Itt megállnék a spoilerekkel, mert szeretném, hogy legalább 1x megnézze mindenki, akit ez eddig megfogott: nagyon-nagyon fontos momentumnak tartom, ahogy az operatőr veszi a panelházakat, ahogy az ott élők mindennapjait megörökítik. Ez nem csak a sorsod-borsod feeling, mert hajdúbiharban is lehet ám látni ilyen panelházakat, ilyen sorsokkal – ahogy az utolsó kisebbségi, roma településeket is meglehet találni itt is, ahol a legnagyobb érték a tévé, vagy a rádió, a ház pedig összedűlőben van.
A film számomra legnagyobb mondanivalója mindenképpen az, hogyan találsz ott segítséget, ahol nem várod, hogyan lehet átírni a múltat, hogyan lehet az egészből kitörni és persze nem kell a happy end az egészhez, az kell, hogy kapj egy támaszt, egy kiinduló pontot, egy motivációt hogy elindulj és felépítsd magad. Ez talán a legfontosabb. Annyi, de annyi fontos részlete van, semmi kis apróságok, de mégis ettől lesz a film közeli,ettől lehet jobban átérezni a mondanivalóját, mert szerintem mindannyiunk életében volt egy Ádámhoz hasonló személy, aki ennyire elveszett volt, ennyire kereste önmagát és ennyire látványosan próbált kitörni – Ádám a szomszédod, a legjobb barátod, vagy akár te is lehetnél.
Ép leszek… Larry története
