Rögtön ahogy megláttam a munkáid, az ugrott be, hogy közöd van az Avatarhoz, vagy legalábbis kedvelheted. A neonszínek szinte vibrálnak a képernyőn – van benne valami?
Igen, kedvelem a filmet, nagyon inspiráló az egész látványvilág, de ha a nagy egészet nézzük, nem volt meghatározó része az alkotói utamnak. Ha filmet kellene kiemelnem, akkor a Neon Demon, sorzatok közül A cseresznye vadiúj íze, az új Sabrina sorozat, AHS – 3. évad, még jó néhány Disney, valamint az összes Ghibli animációs filmet a képi világomat meghatározó állomások közé sorolnám. Gyerekkoromban rengeteg Disney-t néztem, a sok lilás-rózsaszínes-kékes és világítós elem valahonnan innen eredhet.
Dinamikusak,sokszor álomszerűek a képeid – ha zenéhez kellene kötnöm téged biztos, hogy Aurora lennél. Mióta alkotsz? Milyen inspirációk mentén jutsz el a kész rajzig?
Imádom Aurorát, szerintem ő egy igazi kis tündér 😀 Sokszor őt hallgatom miközben alkotok, segít átszellemülni, elmerülni a világomban.
Egészen aprócska korom óta az életem része az alkotás, anyukámmal rengeteget festettünk, rajzoltunk, barkácsoltunk. A kedvencem már akkor is az őszi időszak volt, amikor gesztenyét és mindenféle termést gyűjtöttünk, amikből figurákat és díszeket készítettünk. Ez a mai napig az egyik kedvenc őszi elfoglaltságom.
Hogy mi inspirál? Hát inkább mi nem 😀 Bármiben képes vagyok megtalálni a szépet, a különlegeset, ami megmozgatja a fantáziám: a bogarak páncéljának mintázatától, egy textília lebbenésén át, egy-egy illatban, egy zenében, a szélfútta hullámzó fűszálakban, a sötét utcán az első napsugarak megvilágításában csillámló harmatos virágokban, a víz felszínén táncoló színpompás olajfoltban, az álmaim káoszában, egyszerűen bármiben tényleg. Szeretek rácsodálkozni a világra, megfigyelni, elveszni az apró részletekben. Szeretek megfogni egy-egy hangulatot, egy érzést, és azt megeleveníteni egy alkotásban, hogy megtarthassam későbbre és újra átélhessem, érezhessem azokat a különleges pillanatokat. Ezért is szeretek fotózni, mert azzal gyorsan elkaphatok egy-egy megismételhetetlen pillanatot, melynek hangulatát később belecsempésztem az alkotásaimba. Pár éven át csak fotóztam, de nem volt elég kifejező számomra. Csodás képeket lehet készíteni, de a varázslatot még valahogy hozzá kell adnom, az én kis világomban több van, mint amennyit a kamerán keresztül meg tudok mutatni, ezért váltottam az illusztrálásra. Bár mostanában már úgy érzem, hogy ezt is kezdem kinőni és ideje új vizekre evezni.
Milyen programmal dolgozol? A kézi rajzolás kontra digitális alkotás? Neked mi a szépség ebben vagy abban?
Főként Procreate appban rajzolok Ipaden, de nagyon szeretem a kétkezi alkotást is. Szeretem a papír textúráját, a tűfilc hegyének sercegését, és ahogyan képpé válik egy érzés a kezeim között. Szeretem, hogy nem tökéletesek, hogy nincs visszavonási lehetőség, hogy megfoghatom a kezemben. A digitális alkotásnál nekem hiányzik a végén, hogy teljes méretében, egy az egyben a kezemben tarthassam. Az utóbbi időben már inkább kinyomtattatom nagy méretben a digitálisan készült képeim, ugyan szeretem, hogy az ecsetek és színek minden változatát felhasználhatom ezerféle megvalósításban, mégis hiányzik nekem valami ennél a módszernél. Mondjuk én nagyon szeretem bekoszolni a kezeim és játszani az anyagokkal, talán ezeknek a véletlenszerű változása, alakulása, a kísérletezés ami igazán hiányzik nekem a digitális alkotásból. Valamennyire a digitális folyamatba is bele tudom vinni a kísérletezést, hiszen a végeredmény egészen el szokott térni a kezdeti ötlettől, sok mindent kipróbálok menet közben, de a digitális ecseteknek megvan az a korlátja, hogy mindig ugyan olyan vonalakat képesek produkálni, és bár ad egyfajta biztonságot ez a kiszámíthatóság (főleg, ha munka szempontjából nézzük), de ahhoz, hogy kiélhessem a kreativitásom már nem adnak elég mozgásteret.
Kikkel kollaborálnál szívesen?
Bárkivel szívesen kollaborálok akivel rezonál a lelkünk. Szívesen készítenék boszis, spirituális segédeszközöket, mint például kártyapaklit, naptárakat, naplókat, oltárkendőket, gyakorlati útmutatókat, melyekhez biztosítanám a grafikai hátteret, a tudásanyagot pedig a másik fél. Bár jártas vagyok a témában, egyedül nagy falatnak bizonyul egy-egy ilyen projekt, ezért egy ideje igyekszem kerülni az ilyen túl vállalásokat(amikkel régebben képes voltam végkimerülésig hajszolni magam), de valakivel közösen nagyon szívesen készítenék ilyesmit. Társasjátékokat, fejlesztő játékokat is szívesen terveznék kollaboráció keretein belül, az ilyen projekteket mindig nagyon élveztem, és a jövőben is nyitott vagyok az ilyen jellegű együttműködésekre.
Egyik posztodban említetted, hogy illusztrátorként dolgozol, több egyedi megrendeléssel is foglalkoztál már, mint pl családi portrék. Ha ezen a vonalon indulok el, melyik mesét / könyvet illusztrálnád szívesen?
A könyvillusztrálás nagy álmom volt mindig is, úgy néz ki idén ez megvalósul, de erről még nem árulhatok el sokat. Fantasy témában szinte lehetetlen lenne olyat találni amit ne illusztrálnék szívesen, emelett az önfejlesztő, önismereti, spirituális, boszorkányos könyvek illusztrációihoz is bőven van ötlet a tarsolyomban, és ami elsőre furcsa lehet: egyszerűen imádok ételeket rajzolni – hála a Ghibli filmeknek – így ilyen jellegű könyveket is szívesen töltenék meg a rajzaimmal.
Van egy magyar népmesei vonzata néhány képednek, a vonásaidból következtettem erre. Rosszul tippelek? Honnan jött ez?
Volt egy időszak, amikor ezen a vonalon mozogtam ábrázolásban, szeretem a sematikusabb, síkszerű-kiterített ábrázolást, a mítoszok, mondák, népmesék, mesék, regék mind-mind közel állnak a szívemhez, melyek hagyományos megjelenítésére ez a jellemző. Mára inkább a témaválasztásban jelennek meg, ábrázolásban elindultam a térbeli megjelenítés felé, hiszen imádok a fényekkel és árnyékokkal játszani, így a fények hatására térbe került minden(aminek eleinte nem igazán örültem, de a fejlődés velejárója, hogy elhagyunk dolgokat, ezért lassan megbarátkoztam vele). Inspirálódni, elemeket átemelni még most is szoktam ebből az ábrázolási módból.
Van-e kedvenc illusztrátorod/ grafikusod? Kiknek a munkásságát követed?
Loish Van Baarle régóta meghatározó személy számomra, rengeteget tanultam/tanulok tőle, az ő könyve volt az első amit beszereztem annó, amikor a digitális rajztudásom kezdtem el csiszolgatni. Még középiskolás voltam amikor rátaláltam, az ő munkássága volt a legmeghatározóbb az utam során. Közben ráleltem más nagyszerű alkotókra is a közösségi médiában, akik nagy hatással voltak rám, például Laura H. Rubin, Beatrice Blue(akinek szintén pihen egy könyve a polcomon – a Wonder), az ő illusztrációik is a rengeteg részletről ismeretesek, amikben imádok elveszni – és amikből szeretnék minél többet belevinni a saját alkotásaimba is. Bölecz Lilla munkásságát is ide sorolnám, ő pont abban a témában készít illusztrációkat, ami engem régóta nagyon vonz, ezért mindig csodálattal nézegetem a rajzait.
Gyerekként volt kedvenc mesekönyved? Ha rátekintünk a mai mesekönyv kínálatra vagy szimplán könyvkínálatra melyik az a könyv, amit ajánlanál másoknak? ( borító, könyvillusztráció, artbook, artguide book alapján)
Egy elég darkos mesekönyv a kedvencem gyerekkoromból, mindig is szerettem az egésznek a hangulatát, képi világát, ez pedig a Locspocs és a bolygó hollandi. Említettem, hogy szeretek elveszni a részletekben, ahogy a mindennapokban, úgy az illusztrációk világában is ez a jellemző rám. Ennek a mesekönyvnek az illusztrációi tele vannak apró részletekkel, órákig képes vagyok nézegetni őket a mai napig. Még most is elképesztően különlegesnek találom a stílusát. Gyerekkoromban is az illusztrációk miatt tetszett ez a könyv, már akkor is szerelmes voltam a rajzolásba 😀
Ajánlanám Loish Van Baarle, Laura H. Rubin, Beatrice Blue könyveket a digitális rajzban való fejlődéshez, mindegyik más-más világ, technikailag nagyon sokat adhatnak, és mindemellett persze eszméletlen gyönyörűek is ezek a könyvek.
Mit tanácsolnál a kezdő illusztrátor palántáknak? Mi az a tanács, aminek te örültél volna az elején, ha valaki mondja?
Hogy merjek hibázni, kísérletezni, eltérni a megszokottól, megszegni a szabályokat, kérdéseket feltenni, játszani! Általában ezekről lenevelni próbálnak, ami a kreativitás halála. A kreatív energiát a lelkesedés, a játékosság, a nyitottság, bátorság, gyermeki kíváncsiság táplálják, hagyjátok szabadon áramolni és akkor mindig lesznek új ötletek, sosem merül ki ez a végtelen lehetőségekkel teli tár.
Magatokból építkezzetek, ne a social médiáról vagy a pinterestről, találjátok meg amiért lelkesedtek, építsetek az erősségeitekre. Ne hasonlítsátok magatokat másokhoz, mindenki más utat jár be. Próbáljatok ki minél több stílust, tartsátok meg ami tetszik és lépjetek tovább, így idővel kialakul a saját stílusotok is. Utóbbit nem érdemes erőltetni vagy sürgetni, csak élvezzétek az alkotást és idővel minden kialakul.
Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Vannak konkrét megvalósításra váró projektek?
Jelenleg nagyon lefoglal, hogy visszataláljak önmagamhoz és felfedezzem mi is az amiért valójában, úgy igazán repes a lelkem, ezért a fejlődést tartanám a legnagyobb és legfontosabb projektemnek, akár magamra, akár az alkotói munkásságomra nézve. Szeretnék többet alkotni a két kezemmel és kevesebbet mozogni a digitális vonalon, ezért sok minden át fog alakulni vagy már át is alakult az alkotásaimat illetően, ami néha megijeszt, de közben rettentően izgalmasnak is találom a felfedezésre váró, járatlan, új utakat. Mindeképp szeretném kiemelni a digitális térből az alkotást a való világba és kézzelfoghatóvá tenni. Sok ötletem van a jövőre nézve, viszont még nem tisztult ki a kép. Most valahol félúton vagyok a régi önmagam és az új énem között, ezért elég zavaros időket élek meg, de minden nappal egyre közelebb érzem magam ahhoz amit igazán szeretnék, így most próbálom csak élvezni az utat. Ami biztos, hogy az alkotás mindig központi szerepet játszott az életemben és ez a továbbiakban is így lesz, csak a miként változik.