Vágyak/Valóság

Akinek van Netflix előfizetése valószínűleg belefutott ebbe a sorozatba, ami mindössze 8 részből áll. A tiktokot felrobbantotta néhány jelenete, ami erősen 18+os és maximálisan igaz rá, hogy csak egy kis erotika, egy csipetnyi fehérnemű kell és szinte bármi eladható.
De vajon tényleg csak egy újabb szexsorozat unatkozó, izgalmakra vágyó háziasszonyoknak?

Nem a színészekről lesz szó, sem azok tehetségéről vagy épp hiányáról. Arról sem lehet velősen írni, hogy mennyire magával ragadó a történet, hogy a plot igazán sokáig érlelődött a producerek koponyájában. Arra viszont mindenképp érdemes figyelni, hogy maga a téma amit feldolgoz szerintem sokak fejében hagyott kérdéseket, nem véletlenül. Aki mellett biztonságot, nyugodt és békés családi légkört kapunk, valószínűleg nem tudja megadni azt az izgalmat, a szenvedélyt, amire szükségünk volt/ van. Nagyon ritka az, amikor a kettő kéz a kézben jár. Ez az a kérdéskör, amit feszeget – vajon tényleg így van?

A történet huszadrangú: lapos házasság, tökéletes család és egy eltitkolt élet vagy inkább egy eltitkolt bűnős múlt.
SPOILER >>

A főhősünk, hogy újra azt érezze hogy él, egyszerűen naplót kezd el vezetni a számítógépén ahol részletesen leírja hogyan vette be az éjszakai Sohót a barátnőjével, akivel megszámlálhatatlan kalandjuk volt. Részletes pontossággal írja le, kivel mikor és mit csinált. Egyetlen férfi emelkedik ki az összes sztori mögött : Brad. A vele való 8 évnyi kalandozása az, amire újra vágyik mindazok ellenére, hogy ott van vele élete nagybetűs partnere, a mindig tökéletes, mindig jófiú, kiváló apa Cooper. Ahol titok van, ott lebukás is – Cooper elolvassa a felesége naplóját, majd szépen lassan betekintést nyerhetünk abba, hogy tulajdonképpen sosem volt köztük megfelelő kommunikáció, nemcsak a szexuális életükkel, vágyaikkal kapcsolatban hanem úgy általánosságban. Elcseszett próbálkozások hada következik, ahol Cooper a szexi férj szerepét próbálja felvenni, tulajdonképpen felfogja hogy mire van a feleségének szüksége és ezért lekopizza a Braddel való sztorikat abban reménykedve, hogy ezzel aztán mesésen boldoggá varázsolja a feleségét, Billiet. Ugye érezzük, hogy ez is egy óriási klisé, mindazok ellenére hogy kb. mindenki tudja, hogy eleve holt ötlet valaki más levetett cipőjét felvenni, ha az nagy ránk…
Billie továbbra se adja fel az álmodozást, van némi csavar, némi dráma de szerintem a legértékesebb pontja a történetnek az, amikor a fáradt anyuka kifakad – nem érti hol romlott el az élete. Soho utcáin sétálgatva,babakocsival megkérdezi magától, hogy ki is ő valójában, tényleg erre vágyott-e vagy a társadalom nyomására történtek vele a dolgok – miközben a „barátnői” azaz szintén életunt, folyamatosan boldogságot bizonygató anyukák nem értik, hogy mi történik Billievel, mivel egyikük sem az a lélekelemző típus sokkal inkább ez a kifelé azt mutatom, minden a lehető legnagyobb rendben, mert tökéletes kép kell a családról Facebookra.

Billie aki egyébként pszichológus ( … igen, tudom, de attól, hogy valaki pszichológus nem jelenti azt, hogy a saját életét is rendbe tudja tartani, vagy egyáltalán átlátja hogy melyik döntéséből mi következett) próbálja azért összetenni a dolgokat,de végül minden döntése, minden álma, minden gondolata Bradhez jut vissza – ezért meglátogatja az egyik volt tanárát az egyetemen. Ez volt a film abszolút csúcspontja, ez a beszélgetés ami kettőjük között zajlik. A volt tanára rámutat arra, hogy az egyik serpenyőben a boldog család, a biztonság, a kirakat van, de ettől nem várható el, hogy tartalmazza a szenvedélyt, a kéjt, azokat az izgalmakat, amiket Braddel élt át, mert Cooper alapból nem is az a fajta ember, így ez csak egy ilyen tesséklássék módszer lenne. Nem tudom hány anyuka kapta fel a fejét erre, hány elkeseredett szingli vagy mennyi párkapcsolatban élő nyelte félre a falatot, de biztos, hogy ez a beszélgetés ( kérdéskör) szerintem nagyon sok ember életében jelen van, vagy jelen lesz egyszer.

Billie és Cooper megpróbálja a házasságukat megmenteni, ami alapból már bizalomtól kellően mentes, hiszen Billie Bradről fantáziál, Cooper számára is előkerül egy hölgy, aki meg pont azt adja meg, amit ő nem kapott meg otthon: felnéznek rá, dicsőítik, értékesnek és elérhetetlennek titulálják. Ebben is van némi érzelmi manipuláció, hiszen melyik férfinek nem simogatná az egóját, ha felültetik arra a bizonyos elérhetetlen trónra? Francesca nagyon ügyesen manipulálja Coopert, és nagyon sok víz lefolyik kettőjük között de az óriási csattanó csak ezek után jön. Nem árulom el, akit érdekel, nézze meg, de erősen 18 karikás sorozatról beszélünk.

>>SPOILER VÉGE

Nagyon hangzatos a magyarra fordított címe, végre egy frappáns fordítás. Vágyak/Valóság. Mennyire mosható össze a kettő, mennyire egészséges összemosni és kivel lehet csak vágyakat kiélni és kivel lehet egy életet megalapozni. Vagy van olyan, akivel mindkettőt lehet?

A legérdekesebb viszont az, hogy rámutat az egész történet a korunk egyik legnagyobb betegségére – az intimitást és a szexualitást összekeverjük azzal, hogy szeretve, kellve érezzük magunkat. Billie tulajdonképpen épp ezt teszi – ha Braddel van, akkor szeretve, kívánva érzi magát és ez egyfajta eufórikus állapotot idéz neki elő – mindannyian tudjuk, hogy amitől függünk, annak a rabjai leszünk vagy épp rabjai maradunk. Tehetünk bármit, lehet egy teljesen más máz mögé épített életünk, a valódi énünket, a valódi vágyainkat nehezen tudjuk jó mélyre elásni hosszabb időre. Amit nem kapunk meg, abból hiány lesz, a hiány éhséghez vezet és az éhség mardossa az embert – Billiet újra és újra. Megéri-e egy eufórikus, dopamintól fűtött éjszakát odaadni egy otthonért?
Megéri-e önzőnek lenni?