Mióta és mitől lettél te kicsiszarvas?
Még évekkel ezelőtt, tizenévesen találtam ki ezt a nevet, kifejezetten az Instagramra – mindig is nagyon szerettem a szarvasokat. Akkoriban rajzokat nem igazán, inkább rossz minőségű fotókat osztottam meg random dolgokról. Később töröltem a fiókom. Aztán 2019 végén úgy döntöttem, létrehozok egy profilt a rajzaim számára, de sokáig visszatartott az, hogy nem találtam magamnak megfelelő nevet, szóval visszatértem ehhez, és azóta maradt így.
Honnan jönnek a rajzaid? Milyen technikákkal dolgozol szívesen? Hogyan jellemeznéd a művészeted?
Korábban sokat rajzoltam digitálisan. Amikor 2020-ban elkezdtem komolyabban venni az alkotást, akkor rájöttem, hogy igazán jó hatással van rám, ha hagyományos eszközökkel dolgozom. El kell fogadnom a korlátokat, hibákat, amik ezzel együtt járnak, ez szinte terapeutikus hatással van rám. Rengeteg párhuzamot veszek észre az alkotáshoz és az élethez való hozzáállásomban, például egyre könnyebb elengednem, hogy semmi sem lesz tökéletes. A maximalizmusomnak nagyon jót tesz, kezd megszelídülni.
Leginkább papíron alkotok, kedvenc eszközeim a tus, tűfilc, golyóstoll, zseléstoll, vízfesték, ecsetfilc. A grafitceruzát is imádom, de azt jó ideje csak vázlatokhoz használom.
Igyekszem a saját belső világomat a papírra vetni, illetve úgy ábrázolni a világot, amilyennek én látom. Nekem ez nagyrészt önkifejezés, saját magam, a tudatalattim megismerése – főleg, mivel sokszor nem tudom, hogyan alakul egy-egy rajz, amit elkezdek. Most épp a szabadság és kísérletezés jellemző a rajzaimra.
Mi inspirál? Kik a kedvenc alkotóid?
A hatalmas hegyektől az apró levél erezeteken át minden, ami természet. Színek, textúrák. Fény-árnyék és más kontrasztok. Különböző érzelmek, hangulatok. Vallások, spiritualitás, álmok, szimbólumok.
Alkotók, akik a legnagyobb hatással voltak rám:
• Johan Egerkrans 》https://www.johanegerkrans.com/
• Kaili Park 》https://www.blackseafoam.com/
• James Fenner 》https://www.jmfenner.com/
• Kira Buro 》https://www.kiraburo.com/
Johan Egerkrans műveit a StarShine Legacy nevű játékból ismerem, gyerekként lenyűgözött az a stílus és a hangulat, amit megteremtett. Még a művészeti középiskola kezdése előtt küldtem neki egy e-mailt, amiben leírtam, mennyire inspirálnak a rajzai – válaszolt is nekem és sok sikert kívánt a továbbiakhoz. Hihetetlenül sokat jelentett számomra és még mindig a legkedvesebb emlékeim között őrzöm. ♡
Részt vettél az idei inktoberen. Mit jelent neked az Inktober?
Nekem a 2020-as Inktober egy hatalmas lépés volt abból a szempontból, hogy végre elköteleztem magam valami mellett és végig is vittem. Az a fajta maximalista vagyok, aki inkább bele sem kezd dolgokba, mert akkor nincs is mit elrontani. Évekig a vázlatfüzetemben ragadtam és nem mertem megvalósítani az ötleteimet, csak tervezgettem és álmodoztam, a legtöbb elképzelésemből végül semmi nem lett.
Emiatt érzem nagyon fontosnak, hogy minden évben részt vegyek az Inktoberen – emlékeztet arra, hogy ha valamit nagyon szeretnék, akkor meg tudom csinálni.
Ha ki kellene választanod egyetlen könyvet, melyiket illusztrálnád szívesen?
Coraline! Tetszik, hogy alapvetően egy gyerekeknek szánt történet, viszont rengeteg sötét elem és ijesztő jelenet van benne.
Milyen terveid vannak a jövő évre nézve, akár grafikai szempontból, akár úgy átlagosan?
Szeretném minél több területen kipróbálni magam. Most a kerámiázás, süthető gyurmázás az egyik olyan dolog, ami a komfortzónámon teljes mértékben kívül esik, és szenvedek is vele rendesen. Mindig nehéz volt elfogadnom, ha elsőre nem sikerül valami… Viszont egyre jobban kezelem ezeket az érzéseket, most már nem állít meg a szorongás, akármennyit hibázok is.
Nagy álmom, hogy illusztrátorként dolgozhassak, de ehhez még úgy érzem, sok-sok gyakorlásra van szükségem. Gondolkoztam rajta, hogy részt veszek valamilyen képzésen, azonban ez most több szempontból nem kivitelezhető. Innen-onnan szedek össze ötleteket a gyakorláshoz. Például hasznos lenne, ha több dolgot rajzolnék, különböző tárgyakat, épületeket, járműveket, mivel úgy érzem, ha most kapnék lehetőséget arra, hogy illusztráljak, és neadjisten le kéne rajzolnom egy autót, akkor nagyon ráfeszülnék, mert még sosem csináltam ilyet. Szóval minél több, minél változatosabb feladatokkal szeretném próbára tenni magam.
Mennyire tartod jó közösségnek az Instagramot?
A kis művész Insta közösséggel nekem nagyon jó tapasztalataim vannak, abszolút azt érzem, hogy támogatjuk egymást, és rengeteg embert ismertem meg, barátságok is kialakultak, aminek nagyon örülök! A művészeti suli óta nem igazán vettek körül kreatív emberek, emiatt elveszve éreztem magam, nem tudtam kivel megbeszélni, milyen szépek az olajos pocsolyák, rozsdafoltok, repedések. Alkotóként fontos nekem, hogy hasonló gondolkodású emberek társaságában lehetek, nagyon hálás vagyok ezért, és ezt igazából ennek a közösségi médiának köszönhetem. Szóval mindenkit bátorítok, aki még hezitál (megossza-e a rajzait ezen vagy bármely másik felületen), hogy kezdje el!
Ha jellemezned kellene az évek alatti kicsiszarvas fejlődését, hogyan tennéd? Honnan hova haladtak a rajzaid?
Még tizenéves koromban alakult ki az a stílus, ami most jellemző a rajzaimra. Zircen kezdtem a művészeti iskolát a III. Bélában, és óriási hatással volt rám a város, a Bakony, az erdők. Ha tehettem, sétáltam egyet az erdőben vagy a patak mentén. Hihetetlenül inspirált és a mai napig sok rajzom az ott szerzett élményekből épül fel.
Sajnos sok megoldatlan lelki probléma, belső vívódás, reménytelenség érzés korlátozott az évek során. Nem tudtam, nem mertem kibontakozni. Utána ráadásként belekerültem egy borzasztóan elnyomó párkapcsolatba és az évek alatt önmagam árnyékává váltam. Egy időben alig rajzoltam, de ha mégis alkottam valamit, olyan…idegen volt, mintha nem a sajátom lenne. Elég jól nyomon tudom követni, hogy mikor veszítettem el önmagam, csupán meg kell néznem a rajzaimat.
Végül 2020-ban elhatároztam, hogy végre komolyan veszem az alkotást, mert az életemben ez a legfontosabb dolog, mindig is így volt. Ha nem élhetem ki a kreativitásomat valamilyen formában, úgy érzem, semminek nincs értelme. Rajzolás közben szabad lehetek, nincsenek elvárások, nincsenek szabályok. Ez a makacsság vezet most is – azt csinálok, amit akarok!
Idővel, ahogy lapozgattam a régi vázlatfüzeteimet, rájöttem, mi hiányzik a rajzaimból. Szerettem volna ahhoz a stílushoz visszatérni, mert úgy éreztem, az igazán én vagyok. Szóval a saját rajzaimat kezdtem másolni. Azóta igyekszem minél inkább a belső hangomra hallgatni, és nem túlgondolni a dolgokat.
Rengeteg szorongást oldottam fel az alkotás segítségével. Valahogy úgy gondolok az életre, mintha radír nélkül kéne rajzolnom. Nincs visszavonás. Ha valami egyszer a papírra került, az ott is marad – és nem az a megoldás, hogy inkább nem húzok egy vonalat sem, nehogy elrontsam, hanem az, hogy nekikezdek, és majd alakul. „Art is a way of survival”
Instagram 》https://www.instagram.com/kicsiszarvas/