Harminc év

24 óra és itt az új kerek évszámom.
A születésnapokhoz mindig egy gyermek izgatottságával álltam és vártam, aztán ahogy egyre közelebb lett, annál inkább próbáltam csak átugrani. Akartam én meglepetésbulikat, olyanokat amit az ember még IWIWen látott, aztán később Facebookon is. Akartam vicces videókat, meghatott öleléseket, tudjátok, azt az egész giccset, amit jó kitenni egy poszt erejéig. Voltak bulijaim, amikért egyébként tényleg nagyon hálás vagyok, mert megtapasztaltam mindkét végletet – de aztán rá kellett jönnöm, hogy az igazi ünneplés nem a létszámtól, a tortától, nem a felfújt lufitól vagy a konfettiágyútól lesz olyan kerek. És nem is az elfogyasztott tequilától…

Kicsit izgatottan is ültem ma a gép elé, hiszen tarot olvasáson vettem részt – köszi Bea ismét! – és megint bejöttek ezek a dolgok. Ameddig a húszas évek arról szól, hogy egyik év megy a másik után, vannak bulik, vannak ilyen-olyan események, valahogy nincs akkora súlya vagy csak szinte szószerint elrepültek ezek. Aztán most egy kicsit az elmúlt 10 év ülepedik bennem – itt van a mérleg,a rézserpenyő, pro és kontra: elvégeztem az egyetemet, lettek munkáim, voltam munkanélküli, itt volt a Covid és jelenleg is itt van, aztán voltak a gondtalan nyarak, mama még velem volt, eljutottam helyekre, törtek össze lelkileg – hosszasan lehetne sorolni, számot vetni, hogy mennyi mindent vetettem el és mennyi mindent sikerült aratnom is!

Beával beszélgetve megerősített abban, hogy ez a harminc tényleg egy mérföldkő. Az eddig átláthatatlannak tűnő aktakupacok szépen rendeződnek.Szépen összefésülöm őket, becímkézem, tárolásra alkalmassá válnak. Én jelenleg úgy érzem, hogy most van az az időszak, amikor az ember leül egy kényelmes, süppedős fotelbe és lazán felbont egy cidert. Felteszi a lábát, elmélázik és azt mondja, basszus, na igen, itt vagyok, jöjjön aminek jönnie kell. Már nincs bennem félsz, hiszen sok-sok dolog történt velem, nem hökkenek meg olyan könnyedén. Ha könyvet írnék, simán kezdődhetne így, nem?

Ami nekem ajándék, hogy olyan emberekkel tudok beszélgetni, eszmét cserélni, akiktől tanulhatok magamról,másokról. Az is ajándék, hogy egészséges vagyok, az is, hogy megadatott, hogy látom milyen hosszú út van mögöttem és mennyi mindent tanulhattam – az önismeret az a dolog, amire leginkább szükségem van, és ez nem a habos-babos,tumblr képgyűjtemény, nem egy motivációs idézet Szabó Péter tollából. Egy időben vészesen úgy éreztem, hogy valamiről lemaradni készülök – lehet-e minden őrültséget gyorsan pótolni? Ezt a folyton sürgető,vágyakozó érzést szinte unásig ismételgette a szervezetem, eszeveszetten,kétségbeesetten kerestem és generáltam ezeket, hogy úgy érezzem élek. Mert csak akkor élünk igazán, ha 160 fokon égünk, ha 140-nel rongyolunk, ha 110%-ot adunk oda, ha a véglegekig kimerítjük,kifacsarjuk a helyzetet,magunkat. Legyen minél előbb gyerek,házasság,legyen minél előbb ez vagy az, mert a társadalom,mert a facebook, mert mások ezt diktálják – ha annyira kiakarsz tűnni a tömegből, hogy az már harsány és önmutogató, akkor vagy igazán jó. Ha nincs dráma, nincs könnyek akkor kell, hogy csináljak. Legyek én a központ, a hangos origó.
Ezt tettem magam mögé és teszem folyamatosan: nem keresem ezeket a helyzeteket. Nem érzem már úgy, hogy lemaradtam valamiről – sőt! Jelenleg érzem azt, hogy huncutul csillogó szemekkel várom, hogy mit hoz ez az év, és hiszem, hogy ez a harminc nagyon jó lesz. Jó helyen vagyok, pont időben érkeztem a páholyba, személyreszóló jegyem van és íme, tessék forogjon a darab 🙂
Ha egyetlen kérésem lehet az ez legyen: Csak táncoljunk, csak nevessünk, beszélgessünk jókat, együnk finomakat, lássunk világot – legyetek partnereim ebbe! 🙂




7 könyv, ami jellemezte a 2021-es évem

Boldog Új Évet mindenkinek!
Sikerekben, önfejlesztésben, boldogságban gazdagot kívánok Nektek és köszönöm, hogy ennyien olvastok engem! 🙂 Vágjunk bele a 2022-es évbe!

1. I needed a viking – Alpha
A Facebook és az instagramnak köszönhetően figyeltem fel Alpha munkásságára. Aki szereti a slamet angolul, szereti az egyszerű verseket, szereti, ha van mélysége akkor bátran ajánlom, hogy kövesse Alphát vagy vásárolja meg a könyvét. Én a külföldi könyveimet INNEN rendelem, 100%-ig megérkeztek,14 napon belül. Az Ivar iránti elvetemült érzelmeim idáig sodortak :)))
„You are not going to wake up one morning and suddenly feel like a new person unless you took steps the day before to ensure you won’t repeat the things you always repeated.”

2. She wears pain like diamonds – Alpha
Nos, ugyanez igaz rá, egyszerre rendeltem a kettőt, de ez a kötet fogott meg elsőnek – így kezdtem el követni Alphát. Ezt a kötetet folyamatosan jelölgettem, szinte kétoldalanként találtam egy olyan verset, ami nagyon megérintett. Egy erős női képet fest, aki bár sok mindenen ment keresztül, nem fél kimutatni a valódi érzelmeit, töréspontjait és ez teszi igazán különlegessé. Nagyon a szívemhez nőtt, 2021 azon szakaszában talált meg, amikor nem voltam magamban biztos, nem tudtam merre tartok és őszintén elveszettnek éreztem magam. Örülök, hogy megtaláltam ezt a kötetet.
” We need to separate the person from the memory. The person left, but the memory of them not. And the difficult part about is it fools our hearts into believing they have stuck around because they still care.”

3.Almási Kitti – Ki vagy te?
Almási Kittit venni olyan, mintha feliratkoznál egy tanfolyamra, amit havonta újítasz, de cserében teljesen, tetőtől-talpig megismered önmagad. Na jó, nem havonta, de elég sűrűn jön ki könyve – szerencsére! Én nagyon szeretem Kittit, mindig is kedveltem, ahogy ír és amit ír. A Ki vagy te? csak egy újabb köve az önismeretem ösvényén, nagyon szerettem olvasni. Biztosra veszem, hogy majd újra és újra előveszem, hiszen itt is jelöltem meg dolgokat, amikkel még foglalkoznom kell. Azt is kedvelem a stílusában, hogy nem próbálja lenyomni a torkodon, hogy márpedig mindenkire ez meg ez húzható rá. Olyan könnyedén navigál, hogy észre sem veszed, és megérkeztél magadhoz.

4.Vágyi Petra – Sémáink fogságában
Maga a kérdés, hogy miért csináljuk újra és újra ugyanazokat a sémákat az életünkben elég érdekes kérdéskör, amit nem is hiszem, hogy elsőre át lehet járni rendesen… nagyon érdekes, néha pedig megdöbbentő volt olvasni a sémákról: voltak pillanatok,amikor valaki felgyújtotta a kislámpát a fejemben és csak ültem. Nem tudtam elsőre elolvasni úgy összességében a könyvet – kellettek kis pihenők, de szerintem egyszerűen azért, mert elemi erővel törtek rám ezek a felfedezések és hát na, nehéz falat az, ha az ember így hirtelenjében szembetalálkozik a rég elfojtott, eltitkolt,szőnyeg alá söpört problémáival. Nem könnyű a tükörhöz állni és szembemondani magadnak, hogy te bizony azért teszed ezt vagy azt újra és újra mert egyrészt dolgod van vele, másfelől meg szószerint otthonról hoztad…

5.Füredi Júlia – Elég!
Ezt a kötetet nemrég kaptam magamtól, karácsonyi ajándék gyanánt szóval még az olvasása folyamatban van, de már az első lapok megtették a hatásukat. Szerintem tényleg olyan mint egy kiáltás. Nem könnyű belátni, hogy kiégtél, de annál sokkal nehezebb, hogy rájöjj, hogyan mássz ki belőle. Hogyan lendülj túl ezen, hogyan találd meg újra azt, ami boldoggá,kiegyensúlyozottá tesz, amitől jól érzed magad. Ez nemcsak téli/tavaszi fáradtság, ez nemcsak az, hogy fásult vagy, hanem a szervezeted, a mentális egészséged próbál téged így figyelmeztetni, hogy valami nem megy és nem működik akkor ne vonszold tovább… mindenkinek el kellene olvasnia. Komolyan.

6.Simon Márton – Éjszaka a konyhában veled akartam beszélgetni
Ehhez a kötethez az is kötődik, hogy Debrecen-Polgár útvonalon olvastam ki egyetlen oda-visszaút alatt. Írtam Marcinak, és megdöbbenésemre vissza is írt! Szóval ez egy klassz momentum volt. Az éjszaka a konyhában veled akartam beszélgetni cím azért is volt számomra találó, mert éjszakai bagoly vagyok, sok emberrel ültem már a konyhámban és beszélgettem hosszasan… mennyi de mennyi mindent tudnának mesélni azok a falak is, te jó ég! Szóval számomra már az első pillanattól fogva telitalálat volt. Persze, Marci amúgy is a szívem csücske, Závadával együtt, de ez ilyen. Voltak benne elég nehezen értelmezhető, töredezett slamek, de kellett egy második olvasás belőle és helyére szaladtak a gondolatok.

7.Závada Péter – Gondoskodás
Nem könnyű olvasmány, nem könnyű értelmezni sem, de ez Závada legtöbb versére és kötetére igaz. Kell hogy legyen egy zaklatott állapot, amikor betudja az ember fogadni. Pont emiatt, nem is lehet egyszerre elolvasni mert megcsömöl tőle az ember – de ha szép lassan, akkor vannak benne villanások, amelyek kedvesek nekem. Elvont. Többszörösen értelmezhető. Nehéz. Mégis fogva tart egy-egy vers sora.


A kerek évfordulómra, ismét könyvet veszek magamnak és lehetőség szerint ezt is kérek.
Ez a hét könyv tökéletesen leírja az egész évem: szépen, kaotikusan, türelmetlenül, elveszetten és keresősen – örülök, hogy átmentem ezeken a fázisokon.
Nektek mi volt a tavalyi év könyve?