Honnan jött a cukrászat iránti szenvedélyed? Mióta foglalkozol ezzel? Hogyan lett egy gondolatból ekkora ötlet Skóciában?
Így visszagondolva már gyerekként is folyton homoksütiket kreáltam, meg gyurmatortát a Barbieknak. Ha rajzoltam, a hercegnők után az édesség volt a megunhatatlan témám. De valahogy sosem indultam ilyen irányba. Úgy sejtem, hogy a bátyám pályaelhagyása sem terelt különösebben a kulináris szakmák felé. Ő szakács volt, kiégette az ipar, azóta London népes magyar táborát gyarapítja. Úgy 10 éve, a nővérem egyik szülinapján elhatároztam, hogy meglepem egy tortával, de nem csak valami unalmas hétköznapival. Elkezdtem kutakodni az interneten, mire végül ráakadtam egy panda formájúra, és hát csóró anyámat kiégetve nagy nehezen összeraktuk, minden speckó felszerelés nélkül. Gondolhatod…Csernobil medve lett, kicsit barnább, kicsit cseppfolyósabb, mint ahogy a nagy könyvben meg van írva. De végül is sikert aratott, és engem ott akkor be is szippantott végérvényesen a tortadekorálás világa. Egyre-másra néztem a tutorialokat YouTube-on remegve várva a következő jeles napot, hogy végre alkothassak újra. Jelentkeztem cukrászsuliba, de mindenki lebeszélt, mondván, ‘túl okos’ vagyok, ne pazaroljam el az eszem. A klasszikus gifted child szindróma, ugye. Pszichológáról épp lecsúsztam, szociális munkás lettem, de nem sokáig, mert hamar rájöttem, ha túl sok az empátiád, bekebelez reggelire a segítő szakma egy harapással. Jött Skócia, hülye lettem volna nemet mondani a költözésre – addigra már a tököm tele volt Magyarországgal. Négy év telt el sok-sok küzdelemmel, önismerettel, régi kapcsolatok és szokások levedlésével, mire találkoztam a párommal. Az ő születésnapja volt a tökéletes apropó a régi szenvedély belobbantására. Pár órám volt összedobni csak valamit, mert utolsó pillanatos asztalfoglalásunk lett. Így vittem a kész tortát is magammal az étterembe. Festettem rá csillagködöt, meg galaxist, ahogy kell. És imádták! Én meg örültem, mint majom a farkának. A párom szűk családja szintén vegán, és mivel errefelé nincs növényi alapú cukrászda, így engem noszogattak, hogy kezdjek valamit ezzel az egésszel, mert van hozzá érzékem.
Egy nagyon különleges, nem hétköznapi nevet választottál a cukrászműhelyednek. Miért ez lett végül?
Nemes egyszerűséggel a görög nevek valahogy sokkal menőbben hangzanak, mint a magyarok, vagy akárcsak az angolok. Gyönyörű a csengésük, plusz a nevem is görög eredetű, a jógavállalkozásomnak (metanoyoga, ha valaki kíváncsi volna) is görögös neve lett, szóval úgy gondoltam, viszem tovább a sémát. A ‘meraki’ jelentése: valamit szenvedéllyel teljes beleéléssel, szíved-lelked beleadva csinálni. Nem is kerestem aktívan nevet, egy nap sorsszerűen szembejött velem, és tökéletesen illett arra, amit csinálok.
Mennyire építed be a hazai elemeket/ízeket?
Hazai elemeket egyáltalán nem építek be, mert nem magyar a vevő köröm. Errefelé a klasszikus brit ízek a sztárok: a Victoria Sponge már a fülemen jön ki, de ha ez kell a népnek, mit lehet ugye tenni.
Milyen alapanyagokkal dolgozol, ezeket mennyire nehéz beszerezni egyébként?
A tortáim teljes egészében vegánok, csak növényi eredetű alapanyagokat használok. Skócia haladó szellemű, ha vegánságról van szó, Magyarországgal ellentétben…és ugye itt kell tettetni, hogy meglepődtünk. Rengeteg opció és alternatíva van már, így nem szenvedek semmiben hiányt, mindent baromi könnyű beszerezni.
Mivel a részletgazdagság az egyik fő attrakciód, így muszáj megkérdeznem, hogy volt-e már különleges vagy nagyon egyedi megrendelésed? Volt-e már konkrét kedvenced?
Baphomet volt az egyik kedvencem, csak mert szeretek én is polgárpukkasztani, és baromi viccesnek találom, ha valakit az ilyesmi sért. A rendelés így szólt: ‘just something a bit satanic’, és máris imádtam. De a vintage szív alakú torta, amit magamnak kreáltam 29. szülinapra is erős dobogós. A legbüszkébb mégis a Clicker tortára vagyok, azzal nagyon megérte a sokórás pepecselés, a barátaim teljesen oda voltak, meg vissza.
Lassan egy éves lesz a vállalkozásod ( remélem jól emlékszem), milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Közeleg az egyéves évforduló, gondolom illene majd valamit összerittyeni. De azt már nem Skóciában ünnepeljük majd, november végén ugyanis költözünk Angliába a párom munkája miatt, szóval ott majd eldől a cakery sorsa. Szeretném továbbvinni, de félek, hogy ez is olyan kapitalizmusos csapda, hogy a profitszerzés kiöli belőled az alkotóvágyat és a kreativitást.
https://www.merakivegancakery.co.uk/home
Facebook oldal – Meraki
Instagram oldal – Meraki