A kóborlelkek instagram oldala még november-december környékén talált rám – személyes kedvenceim tőle azok a posztok voltak, ahol főneveket dolgoz át a saját íze szerint. Mint kiderült, az én szájízem szerint is.
Volt már olyan veletek, hogy elolvastatok egy sort és hirtelen összeszorult a gyomrotok, mert valaki/egy rég elfeledett jelenet bevillant? Na, Magyar Anna erre képes. Mindössze még csak 25 éves – óriási lehetőségek előtt áll.
Én drukkolok. Itt az interjúm vele.
Honnan jött az irodalom és a versek szeretete? Mindig is rímfaragónak készültél?
Dehogy. Készültem én mindennek: modellnek, jégtáncosnak, balerinának, orvosnak, ügyvédnek. Tele voltam nagyszabású álmokkal. Aztán kilenc évesen eldöntöttem, hogy író leszek, tizenkét évesen pedig, hogy költő. Most is rengeteg ember szeretnék egyetlen életben lenni, valami sosem változik.
Több mint négyezren kíváncsiak a gondolataidra. Tömör, velős, magával ragadó sorok ezek. Nyomás van rajtad?
Nyomás mindig van, de én helyezem saját magamra. Sokat várok el magamtól, nehezen birkózom meg a kudarcaimmal – és sokszor amit kudarcnak élek meg, az valójában nem az, csak nem száz százalékos teljesítmény. Próbálok változtatni, egy idő után romboló ez a maximalizmus.
Milyen pluszt ad neked az írás?
Segít szavakba önteni, amit nem lehet. Segít feldolgozni a saját érzéseimet, gondolataimat, rendszert hoz a zűrzavarba. Ami még fontosabb kérdés: milyen pluszt adhat másoknak, amit én írok? Mindig jó érzés, mikor valaki ír nekem, hogy segítettek neki a verseim, gondolataim egy-egy nehéz időszakban. Én is szeretem megtalálni magamat mások művészetében, és örülök, hogy ugyanezt a megnyugtató, nem-vagyok-egyedül-a-világban érzést nyújthatom én is egyeseknek.
Személyes kedvenceim tőled a (fn)-es posztok. Megmagyarázol benne főneveket a saját szájízed szerint – mégis néha az én szám lesz keserű vagy épp édes. Hogyan jött az ötlet, hogy főneveket fogsz átgyúrni?
Ez valamilyen szinten koppintás, bár ez csak utólag derült ki. Pár éve olvastam egy regényt, amelyben volt hasonló, és már a harmadik-negyedik írásom után jöttem rá, hogy az értelmező kéziszótár ötlete valójában nem tőlem származik. Ennek ellenére szeretem csinálni, bár néha sok időbe telik megtalálni a megfelelő definíciót.
Amit csinálsz, annak bizony sok köze van a slamhez. Ki az, aki inspirál ebben a közegben?
Bevallom, kevés slamet hallgatok. Gyakran akadnak problémáim a koncentrációval, főleg ha hallott szövegről van szó. Ez megint egy újabb dolog, amelyben a közeljövőben fejlődni szeretnék. Néha hallgatok slamet, de nincsenek kifejezett slammerjeim, ahogy nincs kedvenc íróm vagy költőm sem: mindenki tud olyat alkotni, ami megragad.
Komoly témákkal foglalkozol, önbántalmazás, családon belüli erőszak, generation gap – ezeket te magad mondtad. Rupi Kaur neve is szóba került ennek kapcsán. Mit gondolsz, jó ha beszélünk ezekről és eljut a címzettekhez?
Sajnos Instán kevés ehhez kapcsolódó szöveget osztok meg, mert ezek általában hosszúra sikerült gondolat-láncolatok, nehéz belőlük részletet kiragadni. De szerintem mindenképp beszélnünk kell ezekről a témákról, nem szabadna tabunak számítsanak.
Ami nehéz, hogy hogyan nyúljunk hozzá: hogyan vigyünk művészetet a fájdalomba, hogy legyen egy rendőrségi vallomásból vers, egy átzokogott éjszakából dal. Hogyan tegyük különlegessé a kimondhatatlant? Hogy legyen könnyen befogadható egy ennyire súlyos téma? Azt hiszem, a legtöbb író és költő ezekre a kérdésekre keresi a választ.
Okosan megfogalmazott kritikát mondtál a mostani instapoetekről. Mitől jó egy vers, téged mi fog meg, ha másokat olvasol?
Igazából sokszor egyetlen jó sor elég. Egyetlen gondolat, ami a mélyembe hatol, egyetlen asszociáció, amitől a magaménak érzem. Egy különleges szóösszetétel, ami kiemelkedik az átlagból. Nehéz megfogalmazni, nem is lehet igazán.
Mi van még a tarsolyodban, mire lehet számítani tőled a jövőben?
Tervezel komolyabb, hosszabb hangvételű verseket?
Rengeteg ilyen versem van, csak szerintem az Instagram nem megfelelő felület ezek megosztására. Így oda a rövidebb versek, haikuk, gondolatok kerülnek ki, vagy esetleg részletek a hosszabbakból. Az a tapasztalatom, hogy a négy-öt sornál hosszabb írásokat már nem olvassák el az emberek. Mindeközben regényen is dolgozom, és alakult egy zenekar is (bár a Covid kicsit keresztbe vágta a terveinket), de egyelőre én írom a dalszövegeket.
Ha lehetne választani egy verset, amit te írtál, melyik lenne az, ami leginkább a szívedhez nőtt és kedvenc?
Ha pedig kedvenc, melyik a kedvenc versed mástól?
A valaha volt kedvenc versem mástól a Kérdésvers Kelebi Kiss Istvántól.
Sajátot nehéz választani, mindig változó. Nagyon szeretem a Dánke sőnt, az rövid, tömör, velős, és átüt rajta a szarkazmusom.
Instagram – https://bit.ly/3aUJDOo
