Hónap: 2020 április

Beküldve:

Hogyan tegyük különlegessé a kimondhatatlant? – Interjú Magyar Annával

A kóborlelkek instagram oldala még november-december környékén talált rám – személyes kedvenceim tőle azok a posztok voltak, ahol főneveket dolgoz át a saját íze szerint. Mint kiderült, az én szájízem szerint is.
Volt már olyan veletek, hogy elolvastatok egy sort és hirtelen összeszorult a gyomrotok, mert valaki/egy rég elfeledett jelenet bevillant? Na, Magyar Anna erre képes. Mindössze még csak 25 éves – óriási lehetőségek előtt áll.
Én drukkolok. Itt az interjúm vele.

Honnan jött az irodalom és a versek szeretete? Mindig is rímfaragónak készültél?

Dehogy. Készültem én mindennek: modellnek, jégtáncosnak, balerinának, orvosnak, ügyvédnek. Tele voltam nagyszabású álmokkal. Aztán kilenc évesen eldöntöttem, hogy író leszek, tizenkét évesen pedig, hogy költő. Most is rengeteg ember szeretnék egyetlen életben lenni, valami sosem változik.

Több mint négyezren kíváncsiak a gondolataidra. Tömör, velős, magával ragadó sorok ezek. Nyomás van rajtad?

Nyomás mindig van, de én helyezem saját magamra. Sokat várok el magamtól, nehezen birkózom meg a kudarcaimmal – és sokszor amit kudarcnak élek meg, az valójában nem az, csak nem száz százalékos teljesítmény. Próbálok változtatni, egy idő után romboló ez a maximalizmus.

Milyen pluszt ad neked az írás? 

Segít szavakba önteni, amit nem lehet. Segít feldolgozni a saját érzéseimet, gondolataimat, rendszert hoz a zűrzavarba. Ami még fontosabb kérdés: milyen pluszt adhat másoknak, amit én írok? Mindig jó érzés, mikor valaki ír nekem, hogy segítettek neki a verseim, gondolataim egy-egy nehéz időszakban. Én is szeretem megtalálni magamat mások művészetében, és örülök, hogy ugyanezt a megnyugtató, nem-vagyok-egyedül-a-világban érzést nyújthatom én is egyeseknek.


Személyes kedvenceim tőled a (fn)-es posztok. Megmagyarázol benne főneveket a saját szájízed szerint – mégis néha az én szám lesz keserű vagy épp édes. Hogyan jött az ötlet, hogy főneveket fogsz átgyúrni?

Ez valamilyen szinten koppintás, bár ez csak utólag derült ki. Pár éve olvastam egy regényt, amelyben volt hasonló, és már a harmadik-negyedik írásom után jöttem rá, hogy az értelmező kéziszótár ötlete valójában nem tőlem származik. Ennek ellenére szeretem csinálni, bár néha sok időbe telik megtalálni a megfelelő definíciót.

Amit csinálsz, annak bizony sok köze van a slamhez. Ki az, aki inspirál ebben a közegben?

Bevallom, kevés slamet hallgatok. Gyakran akadnak problémáim a koncentrációval, főleg ha hallott szövegről van szó. Ez megint egy újabb dolog, amelyben a közeljövőben fejlődni szeretnék. Néha hallgatok slamet, de nincsenek kifejezett slammerjeim, ahogy nincs kedvenc íróm vagy költőm sem: mindenki tud olyat alkotni, ami megragad.


Komoly témákkal foglalkozol, önbántalmazás, családon belüli erőszak, generation gap – ezeket te magad mondtad. Rupi Kaur neve is szóba került ennek kapcsán. Mit gondolsz, jó ha beszélünk ezekről és eljut a címzettekhez?

Sajnos Instán kevés ehhez kapcsolódó szöveget osztok meg, mert ezek általában hosszúra sikerült gondolat-láncolatok, nehéz belőlük részletet kiragadni. De szerintem mindenképp beszélnünk kell ezekről a témákról, nem szabadna tabunak számítsanak.

Ami nehéz, hogy hogyan nyúljunk hozzá: hogyan vigyünk művészetet a fájdalomba, hogy legyen egy rendőrségi vallomásból vers, egy átzokogott éjszakából dal. Hogyan tegyük különlegessé a kimondhatatlant? Hogy legyen könnyen befogadható egy ennyire súlyos téma? Azt hiszem, a legtöbb író és költő ezekre a kérdésekre keresi a választ.


Okosan megfogalmazott kritikát mondtál a mostani instapoetekről. Mitől jó egy vers, téged mi fog meg, ha másokat olvasol?

Igazából sokszor egyetlen jó sor elég. Egyetlen gondolat, ami a mélyembe hatol, egyetlen asszociáció, amitől a magaménak érzem. Egy különleges szóösszetétel, ami kiemelkedik az átlagból. Nehéz megfogalmazni, nem is lehet igazán. 

Mi van még a tarsolyodban, mire lehet számítani tőled a jövőben?
Tervezel komolyabb, hosszabb hangvételű verseket?

Rengeteg ilyen versem van, csak szerintem az Instagram nem megfelelő felület ezek megosztására. Így oda a rövidebb versek, haikuk, gondolatok kerülnek ki, vagy esetleg részletek a hosszabbakból. Az a tapasztalatom, hogy a négy-öt sornál hosszabb írásokat már nem olvassák el az emberek. Mindeközben regényen is dolgozom, és alakult egy zenekar is (bár a Covid kicsit keresztbe vágta a terveinket), de egyelőre én írom a dalszövegeket.


Ha lehetne választani egy verset, amit te írtál, melyik lenne az, ami leginkább a szívedhez nőtt és kedvenc?
Ha pedig kedvenc, melyik a kedvenc versed mástól?

A valaha volt kedvenc versem mástól a Kérdésvers Kelebi Kiss Istvántól.

Sajátot nehéz választani, mindig változó. Nagyon szeretem a Dánke sőnt, az rövid, tömör, velős, és átüt rajta a szarkazmusom.

Instagram – https://bit.ly/3aUJDOo

Beküldve:

Újrakezdeni sokadszorra – 21 nap elég lesz?

Van egy ilyen mendemonda, hogy 21 nap kell ahhoz, hogy egy szokás rögzüljön az emberben. Most, hogy az időm nagy részét itthon töltöm, a home office társaságát is mellőzve immáron pár napja átgondoltam, hogy miként lehetne az én szokáslistámat az eddigieknél pozitívabban bővíteni. Íme a gondolatmenetem.

Az elmúlt fél év felért számomra egy hullámvasúttal.  Ahogy mondani szokás, bele a közepébe – érzemileg, testileg, lelkileg.  A munkahelyemen azért a november-december nem feltétlenül a lazsálásról szólt, mellette pedig más dolgokkal is szembe kellett néznem – legfőképp a tükörképemmel.  Ez az újrakezdés témakör egy folyamatos loopot képez az életemben – de ez így is van jól, nemde?  Bizonyos szemszögből nézve fárasztó az, ha az ember folyamatosan le kell, hogy merüljön önmagába, hogy szépen lassan átértelmezze, átfogalmazza azt, ki is ő – de a fejlődés és a tanulás csak így érhető el, és nagyon hiszek benne, hogy a már „kész” szinteket talán nem kell újra és újra renoválni.

Ha azt nézem, hogy pár éve milyen rossz szokásaim, megmozdulásaim voltak és abból mi maradt meg, akkor egy picit örülök, hogy javítva lett ezen a vázrendszeren, talán végre be is nő a fejem lágya? Kitudja.
28 évesen nem gondolnám, hogy az embernek ideje van arra, hogy céltalanul kóricáljon, ide-oda-amoda, aztán majd lesz valahogy. Persze, valahogy mindig van, de nem lehetne célirányosan?
Az, hogy rugalmatlan vagyok, tény.  Nem engedek sok mindenből, mert van egy berögzült meglátásom, igen, rosszallom, ha valaki nem tudja, mit és kit akar, ha azt látom, hogy van benne potenciál és mégis lézeng mert majd lesz valahogy. Van, aki anyáskodónak aposztrofál, van aki egyszerűen azt mondja, minden lében kanál vagyok – én pedig csak azt hiszem,  meg kell tanulnom, hogy nem kell mindenkit megmentenem, nem kell felhúznom az embereket oda,  ahol én vagyok jelenleg. Egyrészt időpazarlás, ha önmagától nem halad felfelé, másrészről ezt a folyamatot én bármennyire is szeretném sietetni, nem lehet. Ezt is be kellett látnom – kellett vagy 10 év, össze kellett emiatt veszni barátnőkkel, barátokkal, szakítani kellett, meg csinálni egy csomó hülyeséget.

Az első és a második munkahelyem után úgy éreztem, hogy nagyszerű, megint padlót fogtam, ez megint velem történik meg, a fenébe is ezzel az egésszel. Nem is tudom, mit gondoltam.  Most, hogy újra munkanélküli vagyok, már kevésbé rémiszt meg – pedig talán most van a legrémisztőbb időszak, nemcsak az én életemben, hanem mindenkiében. Nem pánikolok, nem aggódok, nem kezdek körmöt rágni, meg azon sakkozni, hogyan lesz tovább. Tudtam, hogy ennek a sztorinak ez lesz a vége – az ember a zsigereiben érzi, hogy ő lesz a „következő”.

Ezzel párhuzamosan pedig megérett bennem az, hogy minden, amit a sarokba tettem időhiány/motivációhiány miatt, annak ideje, hogy a körmére nézzek. Ahogy észrevettétek egyik interjút készítem a másik után – ez motivál, ebben „lubickolok”, élvezem, egyszerűen ez az a közeg, amiben úgy érzem, kiteljesedhetek. Sokat kell még fejlődnöm, de kinek nem?
A tudatos odafigyelés jó hatással van rám – odafigyelek, hogy jógázzak, hogy beszedjem a spirulinám, a bérescseppem, hogy alaposabban mossak kezet, hogy jó kérdéseket tegyek fel az interjúalanyaimnak, hogy mindennap tájékozódjak a világ híreiről, hogy legyen időm pihenni és ne erőltessem azt, amihez nincs kedvem.  Most vagyok abban a fázisban, hogy újraértelmezhetem az eddigi szabályaimat – attól, hogy egy nap nem főzök, csak másnap, vagy hogy nem mosogatok el elsőre, hogy nincs felseperve minden nap, nem jelenti azt, hogy rosszabb vagyok bárkinél. Nem kell görcsösen kapaszkodnom ezekbe csak azért, mert egy adott életszakaszomban ez adott komfortot. Az akkor volt, most pedig máshol tartok.

Szóval csak azt tanácsolom nektek, hogy ezt az időszakot vegyétek komolyan – üljetek le magatokkal és értékeljétek át azt, ahogyan éltek.  Ha szükséged van szociális média detoxra, tégy úgy. Ha arra van szükséged, hogy ne beszélj ezzel vagy azzal pár napig, tégy úgy. Ha eddig citrommal ittad a teád, de rájöttél már rég, hogy tökre nem adja – hát akkor hagyd el a citromot 🙂 Nem késő újrakezdeni – arra pedig végképp nincs sose késő, hogy olyat tegyél, ami a te javadat, a szellemi és lelki fejlődésedet táplálja.

Te magad légy a változás, amelyet látni szeretnél a világban!
Gandhi

Beküldve:

Nem kell egyből megváltani a világot, csak újrakezdeni – Interjú Nagy Beátával

Nagy Beátával már készítettem egyszer interjút – link itt – akkor még coachként nyilatkozott nekem, és óriási hatást is gyakorolt rám.  A minap elkezdtem azt a könyvet olvasni, amit ő ajánlott – ő ennek a könyvnek a hatására kóstolt bele a coach szakmába.
Olvassátok, szeressétek az interjút, ami egy nagyon aktuális téma kapcsán került terítékre.

A jelenlegi vírushelyzet miatt nehéz sokszor pozitívnak maradni, hiszen sokan elvesztették a munkájukat, a home office gyerekek mellett nem könnyű és megannyi akadály hárul az emberek elé. Mesélj, ezt a helyzetet hogyan lehet pozitívvá fordítani?

Én mindig a pozitív dolgokra fókuszálok. Még a legrosszabb helyzetekben is megpróbálom azt nézni, hogy mit tanulhatok a dologból. Előfordul azért, hogy rossz a kedvem, de pár óra és már el is múlik. Ebben a helyzetben azt gondolom, annak kell örülni, hogy otthon lehetünk (már aki megteheti), tanulhatunk, fejlődhetünk, olvashatunk. Sok tervem és célom van, ezt az időt arra is fordítom, hogy tervezek. 


Most minden az újrakezdésről szól – érthető módon. Az újratervezés időszaka, amikor az alapoktól indul el újra minden – mi a tanácsod, hogyan kezdjünk neki?

Szerintem ilyenkor nagyon mélyre kell ásni, és megtalálni azt, hogy mi az, ami tényleg érdekel minket… amit akár úgy is csinálnánk, ha nem fizetnének érte, nehéz megtalálni, nekem is csak most sikerült 28 évesen, de sosem szabad feladni. Ki kell próbálni új dolgokat, de az úton az ember rengeteget tud magáról tanulni.

Ha azt nézzük, ez egy olyan időszak, amikor érdemes új szokásokat kialakítani. Ha jól tudom, 21 napot  szoktak kijelölni arra, hogy egy szokás megszilárduljon az életünkben. Mi a meglátásod, mikor (ha nem most) kezdjük el?

A legnagyobb baj az szerintem (sokszor velem is), hogy olyan célokat tűzök ki magam elé, amik nem reálisak. Nem kell egyből megváltani a világot. Én is nemrég tanultam meg, hogy hosszabb távon kis lépésekkel sikeresebb vagyok, mint rövid távon nagy lépésekkel. Mindenki legyen türelmes magával!

Van-e konkrét könyv, amit szívesen ajánlanál az olvasóknak ebben a témakörben?

Van egy könyv, amit rengetegszer megosztok, mindenhol, ahol tehetem, mert számomra annyira zseniális, hogy arra szavak sincsenek. Braskó Csaba – Múzsa 🙂
Sok könyv volt ebben a témában, amit olvastam, de csak ez volt az, aminek a hatása még a mai napig tart. Aki elolvassa ezt a könyvet, rájön, miről beszélek.

A coach szakmát letetted az asztalra, és teljesen más vizekre eveztél – neked ez is tulajdonképpen egy újrakezdés volt. Te miként élted meg ezt a váltást?

Rengeteg energiát fektettem bele 2019-ben abba, hogy mindent kipróbáltam, ami egy kicsit is érdekelt, és azt gondolom, ebben az évben azért találtam meg ezt a szakmát, mert mertem kilépni a komfortzónámból és megélni a jelent. Nagyon örülök, hogy ott mertem hagyni a „biztosat”, és mertem váltani, bár akkor még azt gondoltam, hogy life coach leszek, de sajnos a szívemet nem tudtam beletenni egészen ebbe a szakmába, bár ki tudja, hogy mit hoz a jövő. 

 

Beküldve:

Akik a Lehel téri piacot is beveszik – Interjú a JoStuff csapatával

A JoStuff csapatát januárban ismertem meg – előjött nálam a nosztalgia, hiszen pár évvel ezelőtt én magam is próbáltam egy márkát létrehozni. Nem könnyű, mégis belevágtak – mellé pedig adtak egy fantasztikus, humoros interjút. Ismerjétek meg Henit és Gábort!
UI: Az emojikat sajnos nem támogatja ez a platform, szóval képzeljetek a szöveghez sok-sok banásos és egyéb emojit is!

Meséljetek magatokról! Hogyan ismerkedtetek meg a grafika világával és honnan jött az ötlet, hogy ti ketten együtt fogtok dolgozni?

Heni: Én ifjabb koromban sokáig kerestem a helyem, már egy éve szakácsnak tanultam, mikor rájöttem, hogy a művészet lesz az én utam, és nem is bántam meg a döntést. Gáborral viszonylag régóta barátok vagyunk, ami nagy szó, ha két ember ekkora remete, mint mi (főleg én), aztán kb. úgy jött a közös munka ötlete, mint egy régóta érő pofon.

Gábor: Egészen kis koromban már foglalkoztatott a grafika, anno még járgányok P.I.M.P.elésével töltöttem az időm nagy részét. Valahogy aztán eljutottam odáig, hogy ebből pénzt is tudtam már keresni. A második részre meg ugyanazt tudnám mondani, mint Heni. Mondhatni, hogy két külön stílust képviselünk (grafika szempontjából legalább biztos), de mégis nagyon megértjük egymást.

Hogyan körvonalazódott a saját márka létrehozása? Mi volt a fő kritérium nálatok, milyen korosztálynak „szóltok”? Milyen termékeket lehet kapni nálatok?

G: BANÁN! Szerettünk volna egy olyan márkát létrehozni, amit teljesen áthat az egyediség és fiatalos (és persze megfizethető). Mindenkinek „szólunk” aki éli a mintáinkat, ha a 60 éves nénibácsi elmenne vásárolni egy táskánkkal a Lehel téri piacra, akkor azt mi adnánk a legjobban! Jelenleg „csak” gymbagek kaphatóak nálunk, viszont a közeljövőben (a vírusnak köszönhetően mondjuk ez csúszik) lesznek egyéb termékeink is, amikről egyelőre nem szeretnék semmit elárulni (croptop, body, fürdőruha).

H: Szerettünk volna saját mintákat tervezni, szabadon, anélkül hogy bárkivel kompromisszumokat kelljen kötnünk, pont attól változatos és különleges az egész, hogy mindketten más stílusban, más technikával dolgozunk, mégis nagyon tiszteljük egymás alkotásait. Ez a márka inkább önmegvalósításnak indult, mint pénzkereseti lehetőségnek. A célcsoport-témát a kolléga tökéletesen leírta, szeretnék belekötni, de nem tudok.

Ha lenne a JoStuffnak mottója, mi lenne az?:)

G: Etsyn kint is van „Love. Handmade. Quality.” Eléggé elcsépeltnek fog tűnni, de tényleg ezekre törekszünk, szívünk-lelkünk beletesszük a projektekbe, és mindig a maximális minőséget hozzuk ki a cuccokból, amit csinálunk (mind alapanyagok szempontjából, mind az elkészítést tekintve). Tényleg mindent a két kis kezünkkel készítünk (jómagam szoktam varrni a táskákat). Ja, és amúgy “BANÁN!”

H: Minőség és BANÁN!

Milyen témákkal szerettek dolgozni, van-e kifejezetten olyan, ami nagyon a szívügyetek, kedvenc?

H: Minden jöhet ami cuki, ötletes, dark vagy humoros. Tervben van például egy serial killer sorozat, ami híres filmes sorozatgyilkosokról készült karikatúrákból fog állni.

G: Úgyis van, főleg az ötletes, humoros részével tudok egyetérteni 100%-ig. Legutóbbi mintám (To infinity and beyond) talán az egyik kedvencem, mondjuk a Tinderes BANÁNos mintát is mai napig élem (ha Tindereznék, valószínűleg az lenne a nyitóképem). Szóval, tulajdonképpen bármi jöhet, amiben látunk fantáziát.

Hogy néz ki nálatok egy munkafolyamat? Hogyan ötleteltek?

G: Kipattan a fejünkből egy ötlet, rögtön írunk is a másiknak, hogy szerinte milyen ötlet lenne ez, aminek 90%-ban az a vége, hogy meg is valósítjuk a dolgot. A többi 10%-ban pedig már az ötlet gondolatának születése is ördögtől való volt. Aztán a következő a tervezés, ami általában annak a feladata, akié az ötlet (a tervező egyed pedig folyamatosan spammeli a munkafolyamatról készített képeket a másiknak). Aztán ha a grafika megvan, akkor megnézzük, hogyan nézne ki az adott minta a termékeken, és mehet is az Etsyre, majd Instára, végül pedig a Tinderre (ja, amúgy plot twist… az a nyitóképem Tinderen, amit az előző kérdésnél említettem)

H: Na igen, minden egy elborult messenger üzenettel szokott kezdődni. Általában egy ilyen beszélgetés alatt születik meg 1 évre elegendő minta ötlete. Kreativitásban és hülyeségben nincs hiány. Ja, és Gábort megtaláljátok Tinderen, keressétek a banános képet.

Voltak-e eddig nagyon meredek megrendeléseitek?
Tudtok mesélni valami vicces sztorit?

G: Alapvetően nem vagyunk annyira régen a „piacon”, így meredek megrendelésekkel még nem büszkélkedhetünk. VISZONT! Mint minden grafikusnak, nekem van egy eléggé vicces sztorim. Régebben, amikor még munkahelyen dolgoztam, akkor a cég órabére alapján kellett dolgoznunk, és egy ügyfél bejött kérni egy árajánlatot női sportnadrágra (grafika, kivitelezés, minden), mi meg is írtunk neki egy gyors árajánlatot, amire csak annyit tudott visszakérdezni, hogy ha ugyanezt zsebkendőre csinálnánk meg, akkor mennyi lenne? (Ez akkor átélve amúgy viccesebb volt)

H: A JoStuffal kapcsolatban még tényleg nem volt vicces szitu, grafikusként sajnos túl sok is, amin legtöbbször egyik szemem sír, a másik meg nevet (vagy a másik is sír).

Mit láttok, mennyire nehéz a magyar szférában elkezdeni valami újdonságot, valami egész más dolgot életre kelteni?

H: Őszintén? Itthon nagyon nehéz valamit felépíteni a nulláról, mert az emberek a megszokott helyeiken, márkáikat vásárolják elsősorban, gondolok itt a plázákban található üzletekre, mint Zara vagy H&M.
De mi nem sietünk sehova, lelkesek vagyunk, és azt csináljuk amit szeretünk.
Emellett igyekszünk sok energiát fektetni abba, hogy tökéletes minőségű munkát adjunk ki a kezünkből, a közönségünk pedig megtalál/megtalált minket.

G: Mit tudnék ehhez még hozzászólni azon kívül, hogy… BANÁN?

Ha lenne álommeló, mi lenne az?

H: Ez a téma már egyszer szóba került köztünk, igazabol az a terv, hogy először is izomból felfut a JoStuff, majd lesz egy iszonyat laza irodánk jó fej, tehetséges emberekkel, mi mintákat tervezünk, néha meg bemegyünk tartani egy meetinget és a játékszobában PS-ezünk (mivel kockák vagyunk, nyilván lesz játékszoba). Összességében álommunkahely lesz nekünk, és a munkavállalóink is, ahol mindenki abból él, hogy kihasználja a tehetségét és azt csinálja amit szeret.

G: Heni mondandójába nem tudok belekötni, mondjuk szuperhősként is szívesen dolgoznék.

Mik a terveitek a jövőre nézve? Milyen irányt jelöltetek ki magatoknak?

G: Az előző pontban felsoroltakat, illetve a világuralom is a szemünk előtt lebeg.

Ha érdekel a JoStuff munkássága, bátran kattintsatok és kövessétek őket!

Instagram – https://bit.ly/2JCi2pr
Etsy – https://etsy.me/2RbX7gO

Beküldve:

„Nekem ilyen egy terápiás vers. Segít begyógyítani a sebeket. ” -Interjú Kun Viktóriával

Plüsskaktusz verseit rendszeresen feldobta az Instagram és meg kellett állnom őket elolvasni – bárhol is voltam. Némely verse annyira meghökkentett, hogy többször elolvasva fogalmazódott meg bennem, hogy jé,hát ezt én is átéltem – márpedig ettől jó egy vers, nem?
Viktóriával beszélgetve egy csomó közös dolgot fedeztünk fel, öröm volt vele beszélgetni. Jó olvasást nektek!

Hogyan kezdődött az írás nálad? Ha jól emlékszem, az egyik bejegyzésed alatt elmondod az olvasóidnak, hogy ez nálad egy terápia. Így van?

A középiskolában kezdett el foglalkoztatni az irodalom, a többi tantárgyból nem igazán jeleskedtem, itt éreztem otthon magam. Akkoriban még nem volt túl nagy önbizalmam, így a publikálás is elmaradt. Az utolsó évben kezdtem el verseket írni, ennek már két éve. A vers nekem terápiás eszköz is. Vannak dolgok, amiket leírva sokkal jobban feldolgoz az ember, mint ha csak a fejében hagyná cikázni a gondolatait. Erre hamar rájöttem. Kezdetben csak a legközelebbi barátaim láthatták a verseimet, ők voltak azok, akik bíztattak a későbbiekben is. A ballagás utáni nyáron értékeltem át a dolgaimat, és elég önbizalmat szereztem ahhoz, hogy szeptemberben Plüsskaktuszként elkezdjek írni. A név amúgy már korábban is adott volt, még középiskolás éveim alatt találtam ki, az első kötetem címének szántam.

2018 szeptemberében tetted fel az első versedet Instagramra. Most pedig több mint 2300 követőd van. Miből merítesz ihletet?

Mikor rájöttem, hogy nem csak a barátaimnak tetszenek a verseim, nagyon meglepődtem. Hálás vagyok minden embernek, aki követi a munkásságomat és olvas tőlem. Még mindig furcsa érzés, hogy vannak olyanok, akiket érdekel, hogy mi jár a fejemben. Nagyon nagy szeretettel tölt el ez az egész.

Néhány versed erősen nosztalgikus, melankóliával átitatott. Szándékosan, vagy te magad is ebbe az állapotba kerülsz, miközben írod?

Néha úgy írok verset, hogy már egy korábban megtörtént eseményre gondolok vissza, mintha megint ott, abban a pillanatban állnék és újraélném az egészet. Nekem ilyen egy terápiás vers. Segít begyógyítani a sebeket.

Kiknek a munkásságát követed? Van kedvenc íród, költőd, slammered, akár a kortársak közül?

Simon Márton és Dékány Dávid munkássága nagyon közel áll hozzám. Závada Pétert is megemlíteném, az ő írásait régebbről ismerem, mint Marciékét. Akkoriban Akkezdet Phiait hallgattunk, ezáltal ismertem meg őt is. Slam Poetryre is sokat jártam akkor, mindig volt pár barátnőm, akiket rá tudtam venni, hogy eljárjunk az Ankertbe. Egyszer én is felléptem egy balatoni Hip-Hop és Slam Poetry fesztiválon, de nagyon lámpalázas vagyok, így ez sajnos nem az én műfajom.

Az egyik bejegyzésedben megemlíted, hogy Budapestre költöztél, mert jóformán már minden odaköt. Mennyire hatott rád másként ez az élmény?

A költözésre még nem került sor, jelenleg a szüleimmel élek egy kis faluban Budapest környékén, valószínűleg szeptemberben fogok felköltözni, és azzal együtt összeköltözni a párommal is. Pestre jártam középiskolába, most egyetemre, itt is dolgozom. Szinte mindent itt csinálok, épp ezért lenne sokkal praktikusabb felköltöznöm. Másrészt tipikusan az az ember vagyok, aki nem tud egyhelyben lenni, mindig mászkálok mindenfelé, otthon meg nem sok lehetőség van ezekre. Tudom, hogy nehéz lesz a költözés, hiszen mindig is a szüleimmel laktam, nagyon szoros velük a kapcsolatom, de ez az önállósodásom és a fejlődésem része is egyben.

A színházak világa is közel áll hozzád. Inspirál ez a közeg, beleépíted a színház világát, kifejezéseszközeit a verseidbe?

Az első irodalmi pályázat, amire jelentkeztem, az Örkény Színház egyik novellaíró pályázata volt. A pályázattal együtt lehetőséget kaptam a színház ifjúsági csoportjába is járni. És bár korábban is érdekelt a színház, ekkor vettem észre magamon igazán, hogy milyen jól érzem magam ebben a közegben. De aztán arra is rájöttem, hogy az írás az, amivel igazán szeretnék foglalkozni, így egy idő után a színház is háttérbe szorult. Az egyetemen próbálkoztam színház minorral is, de sajnos hamar meguntam, már nem éreztem azt a varázst, mint régen.

A versekbe nem építem bele, vagy legalábbis nem szándékosan.

Az oknyomozás mondhatni az egyik kiemelt témád, amiről szívesen tanulsz. A szerelemben is van ok-okozat?

Az ELTE másodéves médiaszakos hallgatója vagyok, újságírónak készülök. Közgazdasági szakközépiskolába jártam, szóval ez egy elég nagy váltás, de nagyon örülök, hogy azt tanulhatom, amit szeretnék.  Az újságírásban főként az oknyomozás foglalkoztat, a politika érdekel a leginkább, de szívesen írnék más témákban is.

A szerelem egy egészen más téma, egy olyan dolog, amit sosem tudtam hova rakni. Alapvetően sosem gondoltam magamat szerelmes típusnak. Aztán találkoztam valakivel, aki megtanított szeretni. Azóta is mellettem van, pedig nem vagyok könnyű eset.

Szóval a szerelem nem egy olyan dolog, amit értelmezni és elemezni tudnék. De szerintem sokunk nem is tud, épp ettől szép.

Mi a nagy terv a jövőre nézve?

Tervem soha nem volt és nem is lesz. Nem szeretek tervezni. A tervezésnek nincs varázsa. Hagyom, hogy úgy alakuljon, ahogy annak lennie kell. Szeretek verseket írni és ameddig ezt így érzem, addig baj nem lehet.

Ha követni szeretnéd Plüsskaktuszt:

Instagram – https://bit.ly/2JD0Tfe

Beküldve:

Ahol a szavak összeérnek egymással – Interjú Koós Csabával

Koós Csabára az Instagramon figyeltem fel – versei,szövegei túlfütőttek voltak az erotikától. Ez erősen megosztó lehet – ő mégis vállalta a kockázatot és néhány soros verseivel, egymondatos tényeivel felborzolja az Instagram követők hangulatát és kedélyét egy szempillantás alatt. Személyes kedvencem a Vonások c. verse, bátran ajánlom figyelmetekbe. Könnyedén, egyszerűen ír és fogalmaz – szerintem pont ebben rejlik a sikere, mert aki elolvassa szinte biztosan asszociál egy saját eseményre.  Íme az interjúm vele.

Mióta írsz?

Már jó tíz éve biztosan. Egyszerűen csak imádtam a történeteket, a jó történeteket. Ehhez hozzá csapódott, hogy nagyon jó fantáziám van. Egyszer belegondoltam, hogy nekem is lehetnek jó sztorijaim mi lenne, ha megpróbálkozok vele. 

A legegyszerűbb és a legolcsóbb módja ennek az írás. Viszont úgy gondolom, hogy ennek vannak hátrányai : nem jut el annyi emberhez, mint egy film vagy csak egy YouTube videó. Valamint akik olvasnak, azoknál nagy szelektálás megy végbe. 

A legelső írás a blogodon 2016-ban íródott Legyél Velem címmel. Mesélsz róla egy picit? Miként fogalmazódott meg a történet, mennyi a valóságalapja és mennyi a  fikció? A jelenleg is tartó Viszony c. regényed mennyiben tér el?

A Legyél velem novella sorozatnak nagyon nagy a valóság alapja, nem azt mondom, hogy minden úgy történt, de egyes szereplők és történések nagyon közel állnak a valósághoz. Akartam egy olyan sorozatot, amivel jobban bevonom a valós világot, ahol jobban véleményt tudok formálni. Ugyanis előtte inkább horror/misztikus történeteket írtam, amik sokkal jobban elrugaszkodnak a valóságtól és amire valljuk be, nem olyan nagy a kereslet. Legalábbis nálam nem jött be még. Viszont nem mondtam le rólunk. Legalább két történet van a fejemben. 

Visszatérve a kérdezett novellákra talán az a különbség a két olvasmány között, hogy a Legyél velemnél sokkal nagyobb a hangsúly az emberi kapcsolatokon, illetve a romantikán. Míg a Viszony az egy sokkal egyszerűbb történet, egyúttal mocskosabb és sokkal inkább a vágyak megvalósításáról és megélésére fókuszál. 

Sokan mondhatják, hogy írott pornó, de azért remélem többet látnak benne ennél. 

A két regényed között látod a fejlődést? Hogyan fejlesztetted magad,
van-e bevált recepted?

Szerintem folyamatosan formálódik a saját stílusom. Nem az a fazon vagyok, aki két oldalon keresztül írja, hogy milyen székbe ült bele a főszereplő, persze függ ez műfajtól, hiszen a fantasynál kell extra jellemzés. Én szerintem ez  az olvasónak is jobb, mivel nem akad meg ezen, nem zökkenti ki az atmoszférából. 

A fejlesztés tekintetében szerintem elengedhetetlen a rengeteg olvasás, hogy lásd, miként is kell történetet, mondatot alkotni. Illetve a szókincset is fejleszti. Ez elengedhetetlen. A többi viszont a fantázián múlik és az atmoszféra alkotásán. Én például szeretek előtte hallgatni pár zenét. Ez ráhangol és utána következhet az írás.

Ki a példaképed? Követsz-e más slammereket vagy azok munkásságait?

Példaképnek túlzás, de nagyon szeretem Stephen King, valamint Dean R. Koontz munkásságát. A rossz hely pontosan egy olyan könyv, ami egyszerűen magával ránt. Talán az volt az a könyv, amit a legrövidebb idő alatt elolvastam. 

Viszont másokat nem nagyon követek vagy olvasok. Főleg nem erotikus témában, az mind az én agyszüleményem.

Mi a fő inspirációd? Dalszövegek, konkrét dalok vagy hogyan jön az ihlet? 

Szerintem a valóságból a legjobb inspirálódni. Félelmeink, vágyaink vagy éppen a csalódásunkból. Nem valóság, de van olyan álmom, ami nagy hatást gyakorolt rám. 

Ezekhez az élményhez hozzáteszek egy kis zenét. Valamikor a dalszöveg is hozzátesz, de sokszor az alap, ami számít. 

A verseid sokszor erotikus színezetűek, a szerelemről éppoly könnyedséggel írsz, ahogy az életről magáról. Egyszerűen fogalmazol –  egyetlen leírt mondatban benne rejlik egy egész történet. Képes vagy megszólítani az embereket széles korskálán – te hogyan látod ezt?
Mi a titkod?

Szerintem pont az egyszerűség a titok. Azzal hogy csavarod a dolgokat vagy éppen információkat visszafogva beszélsz nem érsz el semmit. Én is így vagyok másokkal és az az elvárasom ők is ilyenek legyenek velem.

A többi ember is ezt várja el, de nyilván sokszor nem úgy sikerül a dolog. 

Milyen érzés, mikor látod a kommentekből ahogyan az olvasóid felismerik a saját történetüket a verseidben, mondataidban?

Nagyon jó és engem is feltölt mikor írnak, hogy ez az idézet pont jól jött. Akár tanácsként, akár lelki támogatásként. Ez azért motiválja az embert, főleg mikor ihlet híján van vagy csak egyszerűen rossz passzban. 

Nem tartod rizikósnak, hogy ennyire nyíltan írsz az érzékiségről, testiségről? 

Egyáltalán nem. A testiség és az érzékiség szerintem a mindennapok részei. Szabadon megkívánhatod magad, illetve másokat. Kicsit mindig van egy olyan érzésem, hogy ez sokaknál tabu. Viszont lehet az ilyen dolgok kimondásán múlik az ágytornánk minősége. Az biztos, hogy vannak emberek, akiket ezt bosszant vagy felháborít, de velük nekem nincs semmi dolgom. Egyszerűen az az ember nem fogja elolvasni amit írok. Bonyolultabb esetben ír pár kiakadó mondatot nekem instán én meg leokézom. 

Nekem azokkal van dolgom, akik ezt átérzik és megélik. Annak én csak örülök, hogy az írásaimat olvasva, egy kis zenével megspékelve elindítok valakit egy olyan úton, aminek a vége az önkielégítés vagy az, hogy mással elégíti magát. 

Mik a terveid a jövőre nézve? 

Folytatni az írást. Az elkövetkezendő időben arra a forgatókönyvre koncentrálok, aminek az írását régóta tervezem. Ez egy olyan sorozat lenne, amit a Kaliforgia, Törtetők és hasonló sorozatok inspiráltak. Tehát ebben is nyíltan lesz erotika, illetve emberi kapcsolatok kínzóan valóságos megjelenítése. Ezt a forgatókönyvet nyilván el akarom juttatni tv-hez, forgalmazókhoz. Aztán kiderül ez a projekt mennyire sikerül. 

Továbbá szeretnék eljutni minél több emberhez. Növelni a követőim számát. A cél most 10 ezer. Az már nagyon jó lenne. 

Ha felkeltette az érdeklődésed Koós Csaba munkássága, akkor az alábbi linkeken bekövetheted 😉

Instagram – https://bit.ly/2QXBwJe
Legyél Velem  – https://bit.ly/2UwdR4u
Legyél Velem : Kalandok – https://bit.ly/2JsXH5F
Legyél Velem : A múlt árnyékában – https://bit.ly/2Jw10cy
Legyél Velem : A változás –  https://bit.ly/2X02OlU
Viszony 1. rész – https://bit.ly/34aYZMt
Facebook – https://bit.ly/2UWY4Lo