(Egyik) szakmámat tekintve stílus- és divattervező vagyok. Amikor rátaláltam a Skullfull márkára, a mexikói cukorkoponyákkal dekorált párnájára, tudtam, hogy nekünk beszélgetnünk kell – Zsófi személyében egy végletekig alázatos, munkájában precíz, maximalista és egy végtelenül kedves nőt ismerhettem meg. A Skullfull egy egyszemélyes projekt, szóval maximálisan girl power!
Olvassátok Barta-Braun Zsófival készült interjúmat, és szeressétek a Skullfullt!
Hogyan lesz valakiből textiltervező? Gondolom rengeteg kísérletezés, rengeteg tanulás és szorgalom árán – de meséld el te a sztoridat!
Mondhatnám, hogy már gyerekkorom óta érdeklődtem a művészetek iránt, amivel igazat is mondanék, mert édesanyám keramikus, a család felmenői között találhatóak mérnökök, grafikusok, írók , költők, de magamat sokáig nem láttam hasonlóan alkotói szerepkörben. Valahol 16 éves korom környékén ért utol az érzés, hogy mégis inkább az alkotás irányába szeretnék fordulni, eleinte a jelmeztervezés felé tendálódtam, aztán végül az egyetemi felvételik sora hozta magával azt, hogy festett-nyomott textil szakos lettem.
Így visszanézve is nagyon hálás vagyok ezért, olyan emberektől tanulhattam többek között, mint Polgár Csaba, Ferenczy Noémi-díjas textilművész, ipar- és képzőművész; Lovas Ilona, Kossuth-díjas magyar textilművész, képzőművész; Bordács Andrea művészetkritikus, esztéta, akik rengeteg gondolat és különböző gondolkodásmód magvát ültették el bennem, amiket a mai napig nevelgetek magamban.
Maga a divatszakma és divatpiac is telített, mellette pedig ott van a versenyzés, amit nehéz figyelmen kívül hagyni. Egy márkát elindítani, majd fenntartani bár nem ördöngösség, de óriási feladat. Te hogy látod?
Időnként megoldhatatlan feladatnak látom egyedül, máskor pedig nagyon jól elvagyok vele. Egyszemélyes vállalkozás vagyok, ami röviden és tömören annyit takar, hogy egyszerre vagyok mintatervező, szitanyomó, varró, termékfejlesztő, marketinges, könyvelő, ügyintéző, és még időnként saját magam asszisztense is, de azt hiszem, még bőven tudnám folytatni a felsorolást. Lényegében az első pillanattól az utolsóig mindent én csinálok, de szerencsére mindig vannak barátok vagy családtagok akik segítenek, ha elakadok, kicsit tovább löknek és például a fotózásban, modellkedésben, amihez egy magam már, lássuk be, tényleg kevés vagyok. Alapvetően pedig a nap nagy részében igyekszem magam és a gondolataimat tettben is utolérni.
Említetted, hogy a mexikói kultúra is inspirált téged. A márkanévből kiindulva, nyilván a mexikói koponyákhoz lehet köze…?
Igen, a mexikói halottkultuszt úgy egyben nagyon csodálatosnak tartom, és nagyon inspiráló számomra. Túl azon hogy csodásan látványos, mindennek megvan a maga jelentősége, amit személy szerint a maga ( van aki számára morbidnak mondható ) módján felemelőnek és pozitívnak látok összességében.
A logóm, az unikornis koponya egyébként úgy született, miután meglett a márkanevem, hogy egy kedves festő barátnőmet megkértem, hogy rajzolja meg nekem, hogy mi a legjellemzőbb rám, lévén hogy már régóta ismer. Így hozta össze a bennem ( is ) élő “ csodálatos unikorniskirálylányt” a csontvázszeretetemmel.
Mennyire van lehetősége egy hazai márkának arra a bizonyos kiugrásra? Hogy látod, mennyire kirekesztő ez a szféra, vagy mennyire összetartó?
Röviden és tömören: fogalmam sincs… Na jó, azért persze kifejtem. ( kacsintós emoji)
Szerintem a kiugrási lehetőség mindig megvan, de még egyelőre magam is keresem a pontos útját.
Az én márkám a divatszférán, úgy érzem, kicsit kívül esek ezzel, hogy azért elég sajátságos világot alakítottam ki magamnak. Azokkal az emberekkel, akikkel az eddigi munkásságom összehozott, tervezővel, zenésszel, úgy érzem, teljesen jól tudjuk egymást segíteni, együtt dolgozni.
Ha lenne álomkollaborációd kivel lenne és miért?
Húha… Az egyik kedvenc magyar tervezőmmel már jó pár évvel ezelőtt szerencsésen összehozott az élet, Ágoston Stefániával, a Ticci Rockabilly Clothing megálmodójával. Régóta nézegettem már az eszméletlen szép ruháit, és egy próbálgatás alkalmával szóba elegyedtünk, amiből azóta is tartó kollaboráció lett 🙂
Évek óta tartó együttműködést tudhatok már magam mögött a Magyar Nemzeti Galéria Múzeum Shopjával is, ahol egy saját mintás kollekciómmal találkozhatnak a látogatók nap mint nap. A 2018-as Frida Kahlo kiállítást kísérő termékek között pedig a Skullfull mexikói koponyás mintája szintén helyett kapott az állandó darabok mellett.
Nem titkolt „perverzióm” a méteráru szitázás egyébként, ami kézi nyomással elég időigényes és nehézkes, de mégis nagyon izgalmas, főleg mikor utána más keze alá kerül, és egyszer csak újjászületve bukkan újra elém, például ruhaként 🙂 Nem is tudnék most kiemelten neveket mondani, de régi álmom hogy berendezési tárgyakon, kárpitként is visszaköszönjön a kezem munkája.
Van az együttműködéseknek egy másik számomra kedves fajtája is, amikor egy-egy zenekarral dolgozhatok együtt. Így volt szerencsém a Fatal Error szuper csapatához, és jelenleg épp egy portugál metál bandával vagyunk tárgyalóban.
Miből nyered a folyamatos inspirációt? Mi mozgatja meg a fantáziádat, mennyire figyeled a trendeket? Az utcai viseleten kívül gondolkozol más koncepciókban?
Ezen a kérdésen nagyon sokat gondolkodtam. Gyakorlatilag minden inspirál. Egy jó orosz szépirodalmi műtől a kortárs művészeten át a zenéig. Kicsit olyan vagyok mint egy szivacs, aki az egészen hétköznapi dolgoktól kezdve minden impulzust magába szív.
A divattrendeket is figyelem, bár mivel, mint már említettem, én inkább alternatívabb vonalat követek, ezért nem ezt érzem az iránymutatónak a munkáimban.
A magam hétköznapi életében régóta igyekszem odafigyelni hogy ne termeljek indokolatlan mennyiségű szemetet, bár a teljes “zero waste” még nagyon messze van, de egy ideje már ebben az irányban is kísérletezem Skullfull darabokkal, amit most már hamarosan meg is mutathatok a nyilvánosságnak.
Nálam ugyanis egy új termék folyamatának az egyik legfontosabb része, hogy magamon tesztelem. Először megszületik az ötlet, hogy hogyan tudnám elkészíteni, utána megtervezem hozzá a mintát, beszerzem az alapanyagot
(pl. méterárut ), elkészülnek mintadarabok, amiket aztán mosok, hordok, használok, és csak ha már minden létező módon nyűttem (általában a barátaim is kapnak ilyen példányokat), utána mutatom be, majd ezek után készülhetnek eladásra a darabok. Ezt én nagyon fontos mozzanatnak tartom, hogy biztosan olyan terméket adjak ki a kezemből, amit én magam is szívesen megvásárolnék, és tényleg hosszútávon használható, biztonságosan és megbízhatóan.
Minden termékemet igyekszem egyébként is úgy elkészíteni, hogy lehetőleg egy anyag minden kis darabkája kapjon funkciót; a szabásnál esetleg leeső kisebb darabok is (így készültek például a textil hűtőmágnesek és kitűzők is).
Ha a következő öt évet nézzük, mi a terved?
Rengeteg ötletem van még, amit szeretnék termékek és minták terén elkészíteni, és ezek csak a jelenlegiek, de nagyjából minden perccel gyarapodnak.
Szeretek kísérletezni, anyagokkal, technikákkal, újulni folyamatosan és minden újabb mozzanat nagyjából újabb ötletet szül.
Igyekszem nagyobb betekintést adni a műhelymunkába, a tervezési folyamatokba és a saját hétköznapjaimba is, hogy jobban bemutathassam magam és az egész világomat; ezzel együtt a Skullfullt, amiben a gondolataim egy része megtestesül. Ez egyébként bármennyire is egyszerűnek hangzik, engem kihívások elé állít, mert nem vagyok egy könnyen megnyíló személyiség. ( smiley) Plusz technikailag is nehéz például tervezés vagy szitázás közben kiszakadnom abból, amiben épp elmerültem, hogy dokumentáljam, de rajta vagyok az ügyön.
Mint ahogy említetted, 3 éve alakult meg a SkullFull. Ha összegezned kellene az elmúlt három évedet, milyen kulcsszavakat mondanál?
Hú… ez az egyik kulcsszó is, azt hiszem. Rengeteg kitartás, idő, próba, újra próba, másképp próba, még kitartás, és kávé.
Ha nagyon szűkszavúan kell jellemeznem, azt hiszem ebben benne vannak az elmúlt éveim.
Kövesd a SkullFullt, az alábbi linken!
Illusztrációkba csomagolt versek, grafikába tömörített társadalomkritikák. Domokos Dominika egyszerű és frappáns módon közli azt, ami benne és körülötte zajlik – nem mellesleg, könyvet ír. Fiatal kora ellenére markáns véleménye van a körülötte zajló világról.
Panni munkásságával még 2014-ben ismerkedtem meg, és azóta vagyok szó szerint a rajongója. Ha az üzenőfalamon festett angyalok bukkannak fel, az csakis Panni műve lehet, én pedig imádom azt a világot, amit teremtett.