Run like a river

A fenti cím, akár a 2020-as évre is vonatkozhatna, mert bár pandémiában töltöttük, sokan home officeban, alig mozdultunk ki és mindenféle kultúrális program odaveszett, azért volt előnye is ennek az időszaknak. Én, az utolsó nap úgy ültem le összegezni az évemet, hogy nem volt rossz – rendben, elveszítettem a melóhelyemet és belekerültem egy elég durva hullámvölgyezésbe, de ezt leszámítva lehetett volna sokkal rosszabb. Volt időm magamra, elolvashattam számtalan könyvet, megnézhettem egy csomó sorozatot, élvezhettem, hogy van időm mindenre – takarítás, főzés, egészségügyi séta – és rengeteget boncolgattam magam, önismereti szinten. Ez azért abszolút jó volt. És ameddig nagyjából oké volt addig egy-egy kocsmázás is belefért a barátokkal.

2020 dinamikus volt – eleinte gyors, aztán nagyon lassú és az utolsó három hónap kisuhant az ablakon. A december igazán mozgalmassá vált, a legváratlanabb események döbbentettek rá az életem azon aspektusaira, amire eddig csak félig mertem rápillantani – mindenesetre kijelenthetem, hogy engem nagyon szeretnek odafent és vigyáznak rám – borzalmasan szkeptikus voltam ezzel kapcsolatban, de beérett ez a dolog is. Illetve ha a belső hangod súg valamit, érdemes figyelni rá és nem elodázni – egy szürővizsgálat valóban életet menthet és ha azt mondják,hogy ugyan kedvesem, a rák nem támad 28 év körül van egy aggasztó hírem, a szkeptikusok számára. Én a korom miatt nem kaptam időpontot majdnem, mert még túl fiatal vagyok ehhez, és na nem erősködöm, még mindig rágnám a kefét.
Illetve a második ilyen dolog, amikor a belső hangom suttogott, az december 25-én, hajnalban volt.
A mellettünk levő bérházban kigyulladt egy lakás.

2021.
Minden évben előveszem az évtervezőt, eddig olyan erővel vetettem bele magamat, hogy szinte égett a kezemben a toll, a papír gyűrödött, tele volt ötletekkel és tervekkel de most nem. 2020 megmutatta, hogy lehet tervezni, de igazából annyi minden alakulhat másként és rugalmasnak kell lenni. Ez az, amiben nem voltam annyira jó és tessék, azt hiszem fejlődtem ebben is. Én aki percre pontosan minden mozzanatot is megtervezett, most engedem, hadd menjen…
Jó lesz ez az év. Nem kellenek ilyen óriási dolgok hozzá: személyszerint egy jó munkahelyet szeretnék és onnantól kezdve minden egyenesbe jöhet – nem kell stresszelnem a barátaimon, nem kell sakkoznom és taktikáznom, aki akar, az ebben az évben is marad, aki pedig menni akar, menni fog. Persze biztos lesznek nehéz időszakok, de át kell hidalni őket – sok mindenre azt mondjuk, hogy nehéz lesz, meg egy kicsit bele is őrülünk majd aztán amikor hátra nézek, rájövök, hogy simán elbírtam azt is.
Sokkal többet tudunk elviselni, mint ahogy azt gondoljuk – ez mind felfogás kérdése, hogy mire vonok már vállat. Ezt is tanulni kell.

És itt van a híres, nevezetes dátum – betöltöttem a 29-et. Wow.
Abban biztos vagyok, hogy még több könyvet és jó pár tetoválást szeretnék. De örülök, hogy mindenem megvan – pár éve még takaros listát írtam volna erről, de ezek mind materiális dolgok voltak többnyire. Mint a kisgyerek és az édességbolt esete, az első majd második fizetés feletti öröm, főleg mikor ez az összeg már sokkal jobb volt az előzőkhöz képest. Imádtam új ruhát venni magamnak, egy új könyvet, hogy ezt megtehetem. De talán a kor teszi, talán egész más, de a 29-et már nem úgy akarom kimaxolni, mint eddig: több időt tölteni a barátaimmal, egyedül is élvezni egy kávézót, kirándulgatni nem tudom, tartalommal feltölteni, nem materiális dolgokkal mert nem a következő telefon, vagy karóra, vagy új pulóver fog az hiszem boldogabbá tenni.
Fogalmam sincs mit tartogat ez az év számomra, de jó lenne ha lehetőségem lenne rá, hogy keretet adjak neki hogy a 30-dikon úgy nézek vissza erre az évre, hogy ez így volt kerek, mindennel együtt.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük