A Netflix feldobta számomra a ToyBoyt kitudja hanyadjára – én pedig nem akartam egy újabb Magic Mike-féle filmet megnézni, mert bár a szemnek mindenképpen mesés, jelenleg nem utazom közhelyes történetekben. Aztán valahogy odakerültem két álláshirdetés böngészése között, hogy belenéztem az első részbe – az intro azonnal megfogott, nagyon művészi, a zene pedig tökéletes alatta. Nos, így kezdődött.

Piszokhamar ledaráltam a tizenhárom részből álló, egyenként 1 órás részeket. Az alaptörténet egyébként nagyon egyszerű SPOILER :
Adott egy férfi sztripper, aki pumákban utazik ( puma alatt az idősebb, gazdag nőket értem, akiknek a fiatalabb férfiak az örökéletforrása). A spanyol Marbella gyöngyszeme Macarena ( hey, Macarena!) szemet vet Hugora, a nagyon csinos, nagyon szexi sztripperre. A viszonyuk kiteljesedik, majd hirtelen a semmiből ott van Hugo egy hajón, egy szénné égett holttesttel és 7 évnyi börtönélettel. Snitt.
Pro-bono ügyként Triana foglalkozik vele, a feltörekvő,okos és végtelenül szép arcú gyakornok – a lelkesedése kitart a tizenhárom rész végéig, pedig bőven van benne csavar és lenne kedve nem is egyszer ott hagyni az önfejű, makacs Hugot, aki csak halmozza a bajt maga körül.
A történet a gyilkosság köré fonódik és a sztripperek világához – ehhez jön még egy velejéig romlott zsaru, egy exrendőr sztripper, aki minden rosszba belenyúl, az Inferno másik három tagja.  Szeretném kiemelni Jairot, aki azonnal a kedvencem lett – egy hajléktalan srác, aki az Inferno egyik legdögösebb eyecandyje, mellesleg néma és jelelve beszél. Annak annyira nem örültem, hogy kivel hozták össze, de az ő karakterét sikerült szerintem a legjobban kibontani a tizenhárom rész alatt, talán ő kapta a legnagyobb mélységet. A saját családja sem keresi őt a munkája miatt, illetve ehhez később a szerelme is hozzájárul, nincs hol aludnia, van aki kifejezetten cseszteti őt azért, mert jelelve beszél…és akkor ehhez a külseje meg 10/10.

Nyilván elkoptatták a kliséket, a jó zsaru-rossz zsaru, az ex-rendőr drogbizniszbe való belépésével, akkor a pénz mekkora úr és mennyire meg lehet tőle részegedni akár akkor is, ha alapvetően gazdagnak születik az ember. Akkor ott vannak az elbaltázott, ki nem fizetett esték ahonnan leléptek a lányok, egy anya akinek a férje bent ül a sitten és a megélhetésük napról napra zajlik, vannak fel nem göngyölített szálak, szóval bőven akad benne kraft.

Ha elnézzünk attól, hogy sok-sok jelenet tényleg a nőknek szól, részenként néhány percnyi táncikálással megfűszerezett kockahas látványa mellett pedig tényleg ott van egy jó sztori. Bízom benne, hogy a második évad még jobb lesz – a lehető legjobb cliffhangert kapta a sorozat.

A sorozat nem mellőzi a spanyolokra jellemző óriási érzelemdús jeleneteket, a nagy sírásrívás, káromkodás mind megtalálható benne, de ettől lesz kevésbé hétköznapi. Az amcsik Magic Mike-ja ehhez képest egy nagyon sablonos, kliséktől hemzsegő egyszer nézhető történet.