Szeretném, ha ez egy vidám hangulatú bejegyzés lenne, de nem fogok hazudni, inkább csak aposztrofáljuk tanulságos posztnak. Az elmúlt hetem hálakeresési folyamata hullámzóan halad – van amiért már most hálás vagyok, de felismertem azt, hogy mi az, ami óriási tanulási folyamat lesz még. A stressz úgy tűnik borzalmas erővel tud rám szakadni és nem tudom, hogyan engedjem el – ez egyik kiváltó oka annak, hogy úgy érzem magam alá vagyok temetve – aki pedig nem tanult meg kúszni ebben, vagy szimplán kilépni ebből a körből
(lásd én) a töménytelen maximalizmusommal, a megfelelési kényszereimmel – nos, elég nehéz, sőt kurvára az. De majd lesz jobb. Nem csinálhatom ugyanazt, mint egy éve.
Amiért jelenleg borzasztóan hálás vagyok : a készülő verseskötetem. Bizony, ilyen törekvéseim lettek – az elmúlt évek terméseiből, érzéseiből, csalódásaiból, öröméből, múzsáiból merítkezve talán végre nyitok a világ felé. Ez elég nagy lépés számomra, tényleg még csak karcolatok vannak meg, vázlatok, megannyi ötlet de hiszem, hogy egyszer kész lesz. Kész kell, hogy legyen, lehetőleg a harmadik x-em előtt.
A napokban a jógabarátnőm a távoli Skóciából elküldött nekem egy mantrát – kiragasztottam a tükörre. Minden reggel megpróbálom a lehető legjobban átérezni a mondandóját ennek a pár soros kis szövegnek, muszáj valamibe kapaszkodnom de úgy tűnik, segít. Magamba kell megtanulnom kapaszkodni leginkább, hogy bármire képes vagyok, mert tehetséges vagyok, szorgalmas és erősebb, mint azt valaha is hittem.
Épp hallgatom Almássi Kitti egyik podcastjét, és arról beszél épp, hogyan lehet kilépni egy olyan helyzetből, amikor a másik fél vagdalkozik. Almássi Kittinek így a könyvei által és az előadásai által elég sokat köszönhetek mert könnyedén ráébresztett, rámutatott dolgokra, amikre óriási szükségem volt és jellemformáló hatással bírtak irányomba. Olyan fontos lenne és olyan jó is lenne ezek mellé, ha sokkal többen értelmeznék ezeket a dolgokat és kezdenének dolgozni saját magukon. Mennyivel kevesebb bonyodalom, stressz, verbális és mentális harc lenne! Te mit tettél ma, hogy jobban ismerd önmagad?
A következő hónapban érkezik az újabb könyvrendelésem, Vágyi Petra – Sémáink fogságában c. könyve ami szerintem hiánypótló lesz a könyvtáramban, illetve az életemben is. Számomra olyan izgalmas kérdés, hogy megismerjem önmagam, fejlesszem magam és tudjak érdemben olyan tanácsot adni – annak aki kéri – hogy ne egy sablondumát toljak a nagyvilágból,hanem egy picit is tudjak rajta segíteni, vagy segíteni azon, hogy másképp lássa a helyzetét. Nem lennék jó pszichológus, de talán coach igen. Mások problémájának megoldásához könnyebb objektíven viszonyulni… és mivel sok-sok önismereti könyvet olvastam el, mellette pedig még több pszichológiát olvastam könyebben rájövök mások miértjeire. Nem tudom, szeretem ezt a dolgot.
