KittiDarko alkotása egy teljesen véletlennek köszönhetően dobta fel az Instagram. Nézegettem, emésztettem – elsőre azt hittem nem is magyar, merthogy a stílusa, annak sötétebb hangulatú árnyalata, precíz kidolgozása inkább emlékeztetett Natalia Shau munkásságára. Aztán egyre több rajza adott olyan érzelmi löketet ( talán a jó képzelőerőm, a fekete hajú nők és azok a mondanivalók) hogy felvettem vele a kapcsolatot, majd elmondjam neki – mert milyen bénán is hangzik ez – de a rajongója vagyok. Azóta sok beszélgetés követte egymást és úgy éreztem itt az ideje, hogy még szélesebb közönség ismerje meg KittiDarko munkásságát, világát, fantáziáját. Fogadjátok sok szeretettel az interjúmat vele és kövessétek Instagramon is!
Mióta rajzolsz és hogyan alakult nálad ki ez a stílus, mikortól lettél te KittiDarko?
Amióta az eszemet tudom.
Már óvodás korom óta, egészen az iskolás éveim alatt szerettem rajzolni. Jártam rajszakkörre, részt vettem rajzversenyeken. Utána az építőipari középiskola is sok rajzolást követelt.
Végül pedig egy 2 éves grafikusképzésen vettem rész, ahol megismerkedtem hihetetlenül inspiráló emberekkel, valamint volt alkalmam kipróbálni több technikát is. Ekkor kaptam meg az első digitális rajztáblámat. Ez körülbelül 12 éve volt. Talán ott kezdődött az egész. Utána sok dolog történt velem, sokfelé fújt a szél. Sminkes lettem, abban teljesen kiéltem a kreativitásom. Megszámlálhatatlan sok női arc fordul meg a kezeim alatt. Valószínűleg ez is rátesz arra, hogy otthonosabban érzem magam a női karakterek, női arcok kidolgozásában.
Egyébként kis érdekességnek, a Kitti Darkot nevet, a Donnie Darko, ami egy 2001-es film, inspirálta. Nagyon szerettem azt a filmet és szükségem volt egy álnévre is,
Két célom volt, hogy ne befolyásoljon vagy gátoljon senki és semmi az alkotásban. A másik meg, hogy valós legyen a like-ok száma, vagy legalábbis ne kényszerből nyomjon egy szívecskét, csak mert ismer az illető. Meg akartam találni önmagam, a saját stílusom és a fejlődés sem volt utolsó szempont számomra. Végül nagyon örülök, hogy belevágtam, mert felülmúlta az elvárásaimat, ahogy végül alakultak a dolgok.
2020-ban, 3 éve, a covid időszak alatt, jött az ötlet, hogy ha nem sminkelhetek -valamint a kislányommal voltam otthon- valamit mégis kezdenem kellene magammal. Tehát elkezdtem rajzolni újra és olyan komolyan gondoltam, hogy be is ruháztam eszközökre. Kaptam egy új célt, amire nagyon nagy szükségem volt akkor.
Kik a kedvenc alkotóid, akik inspirálnak? ( akár filmek, könyvek, vagy illusztrátorok tekintetében.)
Nagyon sok van.
Tanulás szempontjából nagyon szeretem Laura H Rubin munkásságát, valamint nagyon inspiráló személyiség nekem Ellen Sheidlin művésznő. Szegedi Katalin képei elképesztőek, Rófusz Kinga illusztrációi pedig a szívemig hatolnak. Gyermekkorom egyik legmeghatározóbb könyve, az Állatkerti útmutató Réber László rajzaival. Mai napig megvan és a kislányom is imádja. De sok alkotó munkáját csodálattal nézem az instán.
Az alkotásaid számomra például sokkal többek, mint dark-art. Nagy energiákat mozgatsz meg velük, van történetük és ahogy az én esetemben is, nem egy alkotásodban éreztem rá magamra, vagy a helyzetemre. Neked honnan jönnek az ihletek?
Először is köszönöm szépen, nagyon kedves tőled.
Másodszor meg, a legtöbbnek akarva-akaratlanul is van jelentése.
Egy-egy állomásai a lelkem körüli utazásnak. Visszanézve őket, szinte látom a életem egyes szakaszait vagy épp mérföldköveit. Mikor milyen lelki állapotban voltam. Mi ihlette? Mikor alkotok egy teljesen másik helyen vagyok, egy másik dimenzióba. Olyannyira élvezem mikor ebben a flowban vagyok, hogy csak úgy peregnek az órak. Eddig a rekordom egy 18 órás rajz volt. Észrevettem, hogy akkor sikerül valami jót készítenem, mikor ebben az állapotban vagyok és csak úgy vezeti a kezem valami, ösztönből, korlátok nélkül.
Hihetetlen magaslatokba el tudok szállni egy gondolattal, de ugyanúgy apró eseményből hatalmas nagy felismerést tudok produkálni. Van hogy heteket, hónapokat ülök egy témán, mire letisztul bennem.
Ezek a történések az életemből egybeforrnak a képeimen, végül pedig egy egységet alkotnak, és onnantól kezdve szabadjára tudom engedni azt az érzést vagy gondolatot. És ez az, ami gyógyít engem.
Külön öröm számomra, hogy vannak akik ezzel tudnak azonosulni és meglepően jól bemérik, mi lehet a kép mögött. Nagyon megható ez számomra, kicsit olyan érzés , mintha nem egyedül kellett volna azt a harcot megvívnom vagy azt az utat bejárnom. Ezért is érzek késztetést, hogy ezeket igenis meg kell osztanom másokkal is.
Sok otthonban talált helyet a munkád. Milyen érzés ez számodra?
Különös, megtisztelő, felemelő.
Tényleg úgy érzem, hogy van értelme. Már nem az alkotásnak, mert azt amúgy is csinálnám, hanem annak, hogy végre kibújtam a csigaházamból és megosztom a világgal a képeim.
Hálás vagyok és jól esik a támogatás.
Milyennek ítéled meg a magyar alkotó közönséget, közösséget? Az instagramon én azt tapasztalom, hogy sokkal inkább összetartóbbak, támogatóak.
Nagyon nagyon elfogadóak és támogatóak. Mindenki végtelenül kedves. Talán utoljára a grafikai sulimban éreztem így. Néhány emberrel tartjuk rendszeresen a kapcsolatot és barátságokat is köszönhetek ennek a közösségnek. Nagyban hozzájárult ez ahhoz, hogy mi is most itt beszélgetünk és hogy ki mertem nyílni.
Milyen időközönként rajzolsz, milyen terveid vannak a jövőre nézve? Tervezel önálló kiállítást akár?
Most egyre több időt fogok tudni rá szánni, reményeim szerint. Igyekszem majdnem minden nap foglalkozni vele, egy kicsit, vagy legalábbis heti szinten, hiszen imádom csinálni. Engem ez tölt egy hosszú nap után.
Sok tervem van. Jelenleg is folyik a saját weboldalam készítése. Gyűjtőhelye lesz a munkáimnak és egyéb ötleteimet is végre megvalósítom. Szóval érdemes lesz figyelni az oldalam. Részt veszek egy vásáron is még idén Budapesten, ahol lehet találkozni velem és még sok más alkotóval is. Mindenkit csak bátorítani tudok, hogy jöjjön el egy ilyen eseményre. A közösségi médiában is többet lehet majd velem találkozni, amin sokat gondolkodtam egyébként: most legyek-e jelen vagy sem. A nagy gondolkodásban egy valamit felejtettem el csak: magamat megkérdezni erről. Akarok- e egyáltalán többet mutatni magamból. És igen, akarok. Van, hogy a dolgok ennyire egyszerűek.
Szeretnék újra a tradicionális alkotásnak is hódolni, szívesen kipróbálnám az olajfestészetet például. A későbbiekben pedig szuper lenne egy önálló kiállítás. Amint lesz lehetőségem, biztos, hogy élek vele.
Ha merünk nagyot álmodni, akkor kivel kollaborálnál?
Aki miatt az országot is elhagynám egy ideig mondjuk?
Tim Burton.