Sminkecsettel Debrecentől Los Angelesig – Interjú Simon Zsófival

Simon Zsófit (ki tudja, hogyan és miért) jó pár éve bekövettem – elvarázsoltak a sminkjei, nagyszerűnek tartottam, hogy ez a lány ilyen csodás dolgokat tud létrehozni, arról nem is beszélve, hogy mennyire sok karakter rejtőzött Zsófiban. Ennek örömére felkerestem őt, és szívesen adott nekem egy interjút. Köszi Zsófi, tényleg! 🙂

Minden kislány élvezettel nézi, ahogy az anyukája rúzsozza a száját, a körömlakkok, a púderek világa ad egy olyan varázslatos közeget – te is innen indultál? 🙂

Azt hiszem, nálam inkább a nővérem volt az, akinél belecsöppentem ezeknek a bűvöletébe. 9 év van köztünk, ő volt a „nagylány” ezért folyton utánoztam. Sokszor belopóztam a szobájába, amikor nem volt otthon, és akkor össze-vissza kentem magam a sminkcuccaival. Persze ő a legkevésbé sem örült neki, de én vállaltam a kockázatot. Mindig is élveztem, ahogy a sminkektől megváltozik az arcom, a tekintetem. Gyakran játszottam ezekkel.

Az Instagram-fiókod tele van szebbnél-szebb és legfőképp kreatív sminkekkel. Autodidakta módon tanultál meg sminkelni, vagy részt vettél képzésen?

Teljes mértékben magamtól tanultam. Olyan 14-15 éves lehettem, amikor elkezdtem sminkelni magam rendszeresen. Azt gondolom, hogy ez idő alatt elég sokat fejlődtem. Nem néztem beauty gurukat sem, én inkább ilyen magamon kísérletezős-felfedezős vagyok. Gondolkodtam képzésen és el is kezdtem egyet, de borzasztó sulit fogtam ki… azóta nem próbálkoztam.

2018-ban az a megtiszteltetés ért, hogy te képviselhetted hazánkat Los Angelesben, a NYX Awardson. Szoros volt a hazai verseny. Mit éreztél, mikor kiderült, hogy te nyertél? Milyen volt Los Angelesben? Találkoztál általad kedvelt sminkesekkel?  Melyik versenysminkeddel nyertél?

Természetesen kellett egy kis idő, mire felfogtam. Az egész versenynek úgy indultam neki, hogy jóformán semmit nem tudtam róla. Így persze büszke voltam magamra, hogy első nekirugaszkodásra megnyertem. Valamelyest visszaállította  a hitemet a kreativitásomban.

A Los Angeles-i úttól egyenesen rettegtem. Inkább introvertált embernek tartom magam, ezért elég nagy stressznek éreztem, hogy hirtelen rengeteg új emberrel találkozom. Ráadásul tudtam, hogy fontos kapcsolatokat építhetek. Persze csodálatos élmény volt, és azt kell mondjam hangulatában is felülmúlta a város az elképzeléseimet. Picit úgy éreztem belekóstolhatok a „magaséletbe”. 😀 Mindenképpen különleges és jó emlék marad. 

Nem követem olyan sok sminkes munkásságát, természetesen találkoztam 1-2 olyan emberrel, akire élőben is kíváncsi voltam. Őszintén szólva azok a sminkesek, akik híresebbek, inkább klikkekben voltak, nem találtam őket közvetlennek sem. Igazából nem volt szimpatikus közeg. 

Az utolsó sminkemet a ‘Lucid Dream’ témához készítettem, és ez is volt a kedvencem. Egyébként is álmodós ember vagyok, szeretem is az álmaimat és sokat jelentenek nekem. Egészen a végéig nem volt letisztázva bennem, hogy mi is lesz a koncepció, csak engedtem magamnak, hogy alkossak. Ebből lett valami Alíz csodaországos meg Faun labirintusos házasítás. Szóval szívemnek kedves topic volt, de visszagondolva közel sem hoztam ki belőle a maximumot.


Mennyire volt ez hatással a későbbiekben rád?

Rájöttem, hogy nem erre van szükségem. Sminkelni mindig is szerettem, az alkotás és a művészet mindig is az életem része volt, viszont az influencer vonallal nem tudtam összeegyeztetni. Persze rengeteg jó dolgot kaptam a versenytől, bátrabb és magabiztosabb lettem.

Milyen stílusokkal játszol szívesen? Vannak kedvenc színeid, amiket jobban/többet használsz?

Egyre inkább a természetességhez térek vissza és a „kevesebb néha több” elvén sminkelek mostanság. A barna-bordó kombináció örök kedvencem, illetve odavagyok a színes szempillaspirálokért. 😀

Jelenleg egyetemista vagy – milyen szakon? A sminkeléssel komolyabban is szeretnél majd az egyetem végeztével foglalkozni?

Természetvédelmi mérnök szakon vagyok a Debreceni Egyetemen, de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, és valószínűleg szakot váltok. Alkalmi munkáim vannak, de nem gondolom, hogy valaha is főállásban végezném a sminkelést. Hobbiként nagyon szeretem, de félek hogy a munka terhe alatt elveszítené a varázsát. Persze ezt csak most gondolom így, nem zárkózom teljesen el tőle.

Egy időre eltűntél a közönség elől – ennek van valami személyes oka? 

Ahogy korábban említettem, influencerként nem szerettem/nem tudtam volna tevékenykedni. Egyáltalán nem tartom egyszerű dolognak, és azt kell mondjam, nekem sajnos nem is sikerült összeegyeztetnem a művészetemmel vagy az elveimmel. Túl nagy közösségi befolyást éreztem magamon, és úgy éreztem nem sikerült hitelesnek maradnom.

Kivel kollaborálnál szívesen, vagy kinek készítenéd el a sminkjét?

Már jóideje nem kaptam ihletet, nem inspirált senki. Talán Szalay Csengét említeném most meg, vele együtt voltam a versenyben és mostanában lett igazán aktív az Instán. Az ő hozzáállását kedvelem és nagyon minőséginek is tartom a munkáit.

Akik a Lehel téri piacot is beveszik – Interjú a JoStuff csapatával

A JoStuff csapatát januárban ismertem meg – előjött nálam a nosztalgia, hiszen pár évvel ezelőtt én magam is próbáltam egy márkát létrehozni. Nem könnyű, mégis belevágtak – mellé pedig adtak egy fantasztikus, humoros interjút. Ismerjétek meg Henit és Gábort!
UI: Az emojikat sajnos nem támogatja ez a platform, szóval képzeljetek a szöveghez sok-sok banásos és egyéb emojit is!

Meséljetek magatokról! Hogyan ismerkedtetek meg a grafika világával és honnan jött az ötlet, hogy ti ketten együtt fogtok dolgozni?

Heni: Én ifjabb koromban sokáig kerestem a helyem, már egy éve szakácsnak tanultam, mikor rájöttem, hogy a művészet lesz az én utam, és nem is bántam meg a döntést. Gáborral viszonylag régóta barátok vagyunk, ami nagy szó, ha két ember ekkora remete, mint mi (főleg én), aztán kb. úgy jött a közös munka ötlete, mint egy régóta érő pofon.

Gábor: Egészen kis koromban már foglalkoztatott a grafika, anno még járgányok P.I.M.P.elésével töltöttem az időm nagy részét. Valahogy aztán eljutottam odáig, hogy ebből pénzt is tudtam már keresni. A második részre meg ugyanazt tudnám mondani, mint Heni. Mondhatni, hogy két külön stílust képviselünk (grafika szempontjából legalább biztos), de mégis nagyon megértjük egymást.

Hogyan körvonalazódott a saját márka létrehozása? Mi volt a fő kritérium nálatok, milyen korosztálynak „szóltok”? Milyen termékeket lehet kapni nálatok?

G: BANÁN! Szerettünk volna egy olyan márkát létrehozni, amit teljesen áthat az egyediség és fiatalos (és persze megfizethető). Mindenkinek „szólunk” aki éli a mintáinkat, ha a 60 éves nénibácsi elmenne vásárolni egy táskánkkal a Lehel téri piacra, akkor azt mi adnánk a legjobban! Jelenleg „csak” gymbagek kaphatóak nálunk, viszont a közeljövőben (a vírusnak köszönhetően mondjuk ez csúszik) lesznek egyéb termékeink is, amikről egyelőre nem szeretnék semmit elárulni (croptop, body, fürdőruha).

H: Szerettünk volna saját mintákat tervezni, szabadon, anélkül hogy bárkivel kompromisszumokat kelljen kötnünk, pont attól változatos és különleges az egész, hogy mindketten más stílusban, más technikával dolgozunk, mégis nagyon tiszteljük egymás alkotásait. Ez a márka inkább önmegvalósításnak indult, mint pénzkereseti lehetőségnek. A célcsoport-témát a kolléga tökéletesen leírta, szeretnék belekötni, de nem tudok.

Ha lenne a JoStuffnak mottója, mi lenne az?:)

G: Etsyn kint is van „Love. Handmade. Quality.” Eléggé elcsépeltnek fog tűnni, de tényleg ezekre törekszünk, szívünk-lelkünk beletesszük a projektekbe, és mindig a maximális minőséget hozzuk ki a cuccokból, amit csinálunk (mind alapanyagok szempontjából, mind az elkészítést tekintve). Tényleg mindent a két kis kezünkkel készítünk (jómagam szoktam varrni a táskákat). Ja, és amúgy “BANÁN!”

H: Minőség és BANÁN!

Milyen témákkal szerettek dolgozni, van-e kifejezetten olyan, ami nagyon a szívügyetek, kedvenc?

H: Minden jöhet ami cuki, ötletes, dark vagy humoros. Tervben van például egy serial killer sorozat, ami híres filmes sorozatgyilkosokról készült karikatúrákból fog állni.

G: Úgyis van, főleg az ötletes, humoros részével tudok egyetérteni 100%-ig. Legutóbbi mintám (To infinity and beyond) talán az egyik kedvencem, mondjuk a Tinderes BANÁNos mintát is mai napig élem (ha Tindereznék, valószínűleg az lenne a nyitóképem). Szóval, tulajdonképpen bármi jöhet, amiben látunk fantáziát.

Hogy néz ki nálatok egy munkafolyamat? Hogyan ötleteltek?

G: Kipattan a fejünkből egy ötlet, rögtön írunk is a másiknak, hogy szerinte milyen ötlet lenne ez, aminek 90%-ban az a vége, hogy meg is valósítjuk a dolgot. A többi 10%-ban pedig már az ötlet gondolatának születése is ördögtől való volt. Aztán a következő a tervezés, ami általában annak a feladata, akié az ötlet (a tervező egyed pedig folyamatosan spammeli a munkafolyamatról készített képeket a másiknak). Aztán ha a grafika megvan, akkor megnézzük, hogyan nézne ki az adott minta a termékeken, és mehet is az Etsyre, majd Instára, végül pedig a Tinderre (ja, amúgy plot twist… az a nyitóképem Tinderen, amit az előző kérdésnél említettem)

H: Na igen, minden egy elborult messenger üzenettel szokott kezdődni. Általában egy ilyen beszélgetés alatt születik meg 1 évre elegendő minta ötlete. Kreativitásban és hülyeségben nincs hiány. Ja, és Gábort megtaláljátok Tinderen, keressétek a banános képet.

Voltak-e eddig nagyon meredek megrendeléseitek?
Tudtok mes
élni valami vicces sztorit?

G: Alapvetően nem vagyunk annyira régen a „piacon”, így meredek megrendelésekkel még nem büszkélkedhetünk. VISZONT! Mint minden grafikusnak, nekem van egy eléggé vicces sztorim. Régebben, amikor még munkahelyen dolgoztam, akkor a cég órabére alapján kellett dolgoznunk, és egy ügyfél bejött kérni egy árajánlatot női sportnadrágra (grafika, kivitelezés, minden), mi meg is írtunk neki egy gyors árajánlatot, amire csak annyit tudott visszakérdezni, hogy ha ugyanezt zsebkendőre csinálnánk meg, akkor mennyi lenne? (Ez akkor átélve amúgy viccesebb volt)

H: A JoStuffal kapcsolatban még tényleg nem volt vicces szitu, grafikusként sajnos túl sok is, amin legtöbbször egyik szemem sír, a másik meg nevet (vagy a másik is sír).

Mit láttok, mennyire nehéz a magyar szférában elkezdeni valami újdonságot, valami egész más dolgot életre kelteni?

H: Őszintén? Itthon nagyon nehéz valamit felépíteni a nulláról, mert az emberek a megszokott helyeiken, márkáikat vásárolják elsősorban, gondolok itt a plázákban található üzletekre, mint Zara vagy H&M.
De mi nem sietünk sehova, lelkesek vagyunk, és azt csináljuk amit szeretünk.
Emellett igyekszünk sok energiát fektetni abba, hogy tökéletes minőségű munkát adjunk ki a kezünkből, a közönségünk pedig megtalál/megtalált minket.

G: Mit tudnék ehhez még hozzászólni azon kívül, hogy… BANÁN?

Ha lenne álommeló, mi lenne az?

H: Ez a téma már egyszer szóba került köztünk, igazabol az a terv, hogy először is izomból felfut a JoStuff, majd lesz egy iszonyat laza irodánk jó fej, tehetséges emberekkel, mi mintákat tervezünk, néha meg bemegyünk tartani egy meetinget és a játékszobában PS-ezünk (mivel kockák vagyunk, nyilván lesz játékszoba). Összességében álommunkahely lesz nekünk, és a munkavállalóink is, ahol mindenki abból él, hogy kihasználja a tehetségét és azt csinálja amit szeret.

G: Heni mondandójába nem tudok belekötni, mondjuk szuperhősként is szívesen dolgoznék.

Mik a terveitek a jövőre nézve? Milyen irányt jelöltetek ki magatoknak?

G: Az előző pontban felsoroltakat, illetve a világuralom is a szemünk előtt lebeg.

Ha érdekel a JoStuff munkássága, bátran kattintsatok és kövessétek őket!

Instagram – https://bit.ly/2JCi2pr
Etsy – https://etsy.me/2RbX7gO