Címke: könyvek

Beküldve:

Borítóról nem ítélünk egy egész könyvet – Interjú Kovács Ágival, Egy Hallássérült Lány blogja szerzőjével

Ez az interjú azért is különleges számomra, mert egy sorstársammal készítettem – nem titok, hogy én is hallássérült vagyok, mellette pedig az írás az, ahol leginkább megtaláltam magam. Kovács Ágival,  az Egy Hallássérült Lány blogja szerzőjével beszélgettem egy igazán kellemeset és nem mellesleg tanulságosat is – Kövessétek és szeressétek Ági munkáit, hiszen szívügye, hogy minél szélesebb körben ismertesse meg a magyar szerzők munkásságát!
Ágit Facebookon is megtaláljátok.

A célod az volt, hogy kevésbé ismert magyar szerzőket mutass be a nagyérdeműnek. 2017-ben indult az oldalad, és több mint 137 ezer olvasó látogatta meg a blogod. Azt hiszem, kimondhatom, hogy jól csinálod, amit csinálsz:) Mi a cél most, ennyi olvasó után?

Hűha! Ezen igazából még nem gondolkodtam még el. Nem tudom. Annyira nem dolgoztam, így előre.
Inkább azon volt a hangsúly, hogy minél szélesebb körben bemutathassam a magyar szerzőket, kiadókat. Majd 3 év után, 137 ezer olvasó után, még mindig alig hiszem el, hogy ilyen sokan kíváncsiak a blogomra. Igen, azt hiszem, jól csinálom. Célom továbbra is ugyanaz! Megismertetni a magyar szerzőket még több olvasóval!

Nagyon szeretem azt, ahogy leírod, hogy hallássérültként is meg akartad mutatni, igenis lehet blogger valaki, méghozzá, ahogy az ábra szépen illusztrálja, nem is akármilyen. Volt ennek előzménye, vagy csak a szimpla kitörési vágyból alakult ki a blogod?

Igazából annyi előzménye volt, hogy sokszor megkaptam, hogy nem vagyok semmire se jó. Mert nem hallok tökéletesen, hallókészüléket hordok. Kaptam már olyan megjegyzést, hogy sajnáltatom magam, meg ideig-óráig lesznek kíváncsiak az emberek, aztán megunják.  Szóval, úgy éreztem, meg kellett mutatnom, hogy hiába vagyok hallássérült, érek annyit, mint egy egészséges, halló ember. Sosem a kitörési vágyból kezdtem el. Hiszen magam sem hittem, hogy beválik, bejön. Inkább lesz, ami lesz alapon indítottam el, meg aztán időm, mint tenger. Kedvem is volt csinálni, így nekem nem okozott gondot.

Jó kapcsolatod alakult ki számos magyar szerzővel – ez gondolom nemcsak jó érzéssel, hanem büszkeséggel is tölt el. Írtál egy könyvkritikát, és felkértek a következőre, hogy alakult ez?

Nagyon büszke vagyok arra, hogy jó kapcsolatom van a szerzőkkel.  Beszélgetek velük. Nem csak abból áll, hogy zsupsz, kapok könyvet, és mehet a blogra. Nem! Érdemes beszélgetni, nagyon jó fejek. Kedvesek. Eddig négyszer, ha volt ilyen, hogy mertem kérni recenziót az íróktól, őszintén megmondom, nem is, nagyon merek kérni közvetlenül tőlük.  Mai napig zavarban vagyok, ha írnak és megkérdezik tőlem, hogy elolvasnám-e, írnék-e a könyvükről véleményt.  Számomra hatalmas megtiszteltetés, hogy elolvashatom a könyvüket megjelenés előtt vagy után. Foglalkozom velük, támogatom őket. Igyekszem megosztani a bejegyzéseiket, ajánlani a könyvüket.

Bár ilyet nem illik kérdezni, de van kedvenc könyved?

Ajaj… Hát van, sok is. Vannak, igen. M. G. Brown a Kavargó Rózsaszirmok sorozat, Marilyn Miller és Ella Steel könyvei. Nagyon imádom. Két legnagyobb büszkeségeim Mimi Taylor: Fekete Bárány és Féktelen szerelem, mert két versem is benne van könyvben egy-egy fejezetnél.

Aztán nemrég fejeztem be két könyvet Erdőss Alex: Kereszttűzben és Hajnal Kitti: Falak címmel.
Meg sok mindenki másé is, de felsorolni nem szeretném azt a mindent.

Volt olyan könyv, ami esetleg teljesen más volt, mint amit gondoltál, vártál?
Igen. Főleg akkor, ha borító alapján választok könyvet. De ez nagyon ritkán fordul elő. Szerencsére.

Ha már borítók… azt mondják, nem szabad könyvet borítóról ítélni, de egyre szebb, részletesebb, grafikailag ámulatba ejtő csodák vannak. Van kedvenc borítód?

Kedvenc borítóim nincsenek. De vannak, amik tényleg igényes munkák kerülnek ki. Ilyenek pl. a NewLine Kiadó borítói. Halasi Miklós és Ashley Redwood munkái gyönyörűek. Illetve az Álomgyár könyvei közül is vannak szép borítók.

Te magad is készítesz interjúkat a szerzőkkel, mellette ajánlókat, könyvborítókat leplezel le. Van tervben, hogy valami új témába kóstol bele az oldalad?
Hát, nem is tudom. Sokat gondolkodom a videós bejegyzés megosztása az Instára. De nem nagyon merem meglépni… Nem szeretnék beállni a sorba, akik szintén Youtube- vagy Insta-videókat készítenek. Másrészt a legtöbb írói nevet nem mindig tudom kiejteni. Csak kíváncsi lennék, hogy menne-e…
Igazából más ötletem nincs. Amit eddig csináltam, azt folytatni szeretném, mert imádom. Illetve megemlíteném magazinomat is, ami nemrég indult el. Magyar Szerzők Könyvei Magazin, rajtam kívül néhány blogger segít, hogy minél szélesebb körben megismertessem az olvasókat, a magyar szerzőket.

Beküldve:

Highs and Lows

Már lassan áprilist írunk és be kell vallanom, rengeteg dolog történt – viszont kár lenne tagadnom, hogy voltak kevésbé szerencsés időszakok. Lehet, hogy szimplán csak érzem a tavaszt, a jó időt, de képtelen vagyok megmaradni egy helyen, a gondolataim is csaponganak. Az alkotás eléggé háttérbe szorult, nem érzem magamban azt a fajta energiát, ami régebben egész éjjel fenntartott és órákig írtam vagy rajzoltam. A fene se tudja mikor rajzoltam ki magam úgy istenigazán – ihlet van, ötleteim mindig akadnak, de egyszerűen nem is mondanám ezt blokknak, szimpla időhiány vagy motivációhiány. Az edzést az utóbbi két hónapban túlzásba vittem, olyan tempót diktáltam magamnak, ami végső soron kifárasztott és elvitte a kedvemet is magával. Jelenleg próbálom újra visszanyerni ezt a motivációt, azt a jókedvet, ami övezte az edzéseimet.

Talán szükségem lenne egy-két masszív én-terápiára. Amikor akkor kelek, mikor jólesik, azt csinálom, ami feltölt. Biztosra veszem, hogy egy-két nap után már kifejezettebben jobban érezném magam a saját bőrömben, kitudnám fejezni, hogy mi az, amit pontosan akarok – ha kedvem lenne sétálnék, verseket olvasnék, figyelnék olyan apróságokra, mint például a halak siklása a Békás-tóban, vagy a szellőre, ami a tavasz illatát hordozza magában. Biztos ti is átéltétek már azt a pillanatot, amikor a bőrötökön érzitek, ahogy süt a nap, felborzolja kicsit a hajatokat, libabőrössé váltok és egyszerűen nem számít semmi, mert pont akkor vagytok jó helyen – nos, összegezve erre az élményre lenne szükségem. Egy órára magam mögött hagyni azt a hátizsákot, amit időről-időre telepakolok aggodalommal, túlzott felelősségtudattal, szabályimádattal, takarítási mániával. Nem törődni azzal, hogy mit fogok főzni, vagy hogy otthon takarítanom kellene, vár a mosás – csak az átlagos háztartásbeliek élete,na.

Viszont a könyveket és a filmeket kifejezetten igénylem. Ma megnéztem a Viktória – A zürichi expressz filmet, egyszerre megdöbbentő, tabudöntögető, másoknak talán túl silány vagy inkább sekélyes, számomra pedig nagyon is érthető.Szerintem a rendező nagyon megragadta a mondanivalót, ami egyébként roppant szimpla, hiszen aki szegénységben nőtt fel, annak egyértelmű, hogy a jobb élet reménye meg a kiugrási lehetőségek mindig kecsegtetőek. Igen, megvan az ára. Kurva nagy ára van – mint ahogy a filmből is kiderül, de hibáztatható bárki is azért, mert ki akar törni?

A kötelező sorozatokon kívül ledaráltam egy új, Netflixes sorozatot, amit nagy meglepetésemre az egyik tinédzserkori kedvenc énekesem írt : Umbrella Academy néven fut. Nem szeretnék spoilerezni, de mindenképp érdemes végignézni. Szerintem van mondanivalója – pont úgy, ahogy a Deadly Classnek is.  A Deadly Class mindenképp fancybb, ha mondhatom ezt : nagyon jól kitalált figurák, karakterek, tökéletesre hangolt stílusok. Ha az Umbrella Academyt nyersnek, kevésbé faragottnak titulálnám, akkor a Deadly Class egy abszolút kerekre faragott sztori. Nincsenek benne óriási feleszmélések az élet nagy dolgairól, de szerintem élvezhető, könnyed. Az Umbrella inkább elgondolkodtat néhány részében, nagyon jól ábrázolja a különböző karaktereket és számomra csattanóval végződött. Nagyon jó a lezárása, sok-sok alternatívát eltudok képzelni a következő évaddal kapcsolatban. Voltak benne vontatott részek ( mondjuk nem világos, hogy Mary J. Blige mégis mit keres ebben…) de alapvetően minden részét izgatottan vártam. A Gotham, amibe bele se akartam kezdeni, végül rabjává váltam pedig úgy tűnik, hogy az utolsó évadra kezd igazán kifulladni – kiszámítható, klisés, számomra egyetlen pozitív karaktere az pedig a leendő Macskanőt megformáló Camren Bicondova. Őt még mindig várom, hogy a képernyőre kerüljön.
Könyvek tekintetében jelenleg teljesen lekötött a David J. Lieberman-féle Hazugságvizsgáló c. könyv, amely bemutatja, hogyan leplezzük le azt, aki hazudik. Testbeszéd, mimika, aprónak tűnő jelek, freudi elszólások – ez most így nem tűnhet olyan nagy dolognak, de a könyv igazán részletesen elemzi az egyes viselkedéstípusokat, apró jelekre hívja fel a figyelmet, a testbeszéd árulkodó mozzanatait mutatja be. Mindenképp izgalmas és érdekes olvasmánynak tartom, mivel alapból vonzó számomra az emberek megismerése. Mindenkiben van egy radar, és ha valakivel már hosszú ideje együtt van az ember, szinte azonnal képes észrevenni azokat a jeleket,amikből leszűrheti, hogy a másik nem mond igazat. Szerintem én kifejezetten jó megfigyelő vagyok – talán azért, mert az évek során hozzászoktam, hogy az emberek arcáról ( és szájáról) olvassak, ha már a hallásom nem az igazi.

Ha minden jól megy, jövőhéten találkozok egy varrónővel – ez több lehetőséget is hordoz magában, de az elsődleges az, hogy újra barátságot kössek a varrógéppel és hogy az ötleteim kivitelezhetővé váljanak a saját magam szórakoztatására. Annyi mindent szeretnék csinálni – újra ruhákat tervezni, tanulni spanyolul ( elkezdtem!), a jelnyelvet is tanulni ( szintén elkezdtem!), mindenképp rajzolni, írni, alkotni, tanulni -néha kifejezetten csodálom azokat az embereket, akik ebből élnek meg. Van, amikor kevés a nap 24 órája, van amikor meg bőven sok.  A marketing könyvemet is nagy kedvvel bújom de igazán nem tudom beleélni magam – ebből a szempontból az egyetem is hiányzik. Nemcsak a társaság, hanem a tudás – teljesen más otthon tanulni valamit önszorgalomból, mint hogy valaki, aki nálam jóval okosabb elmagyarázza, feladatot ad, gondolkoznom kell és megoldanom. Azért hiányoznak a magolós,tanulós esték – mikor én átforgattam magamban a tanultakat és átadtam a tudásomat a kedvenc csoporttársaimnak, közérthetőbb nyelven. Ha belegondolok sok-sok kis apró momentum hiányzik…

Beküldve:

Szeptemberi könyvmustra

Való igaz, hogy lassan vége a szeptembernek, de egy gyors must-have könyvlista belefér 🙂
Egy ideje próbálok havonta kiolvasni 1-2 könyvet, vagy bővíteni a listámat, hogy mit szeretnék ez évben még elolvasni – persze néha sokkal több könyvet írok le, mint amire időm van – szinte naponta találok valami új darabot, amit muszáj felírni. Szeptemberre egyébként Almási Kitti könyvét olvastam újra – esedékessé vált, hogy pár dolgot újra átforgassak magamba,amiben a könyv segítséget tud nyújtani. Nem mondom, szívesen részt vennék egy Kitti-féle kurzuson, vagy csak egy szimpla 1-2 órás beszélgetésen. Nagyon érdekes személyiségnek tartom, aki kiváló előadásokat tart, a vlogját is nézem – érthetően, nagyon könnyen áttudja adni a mondanivalóját és egy-egy ilyen vlog hatására így nézek ki a fejemből, hogy annyira egyértelmű volt és erre én miért nem jöttem még rá?!
Nade a lista.

1. Szentesi Éva – Pedig olyan szépen éltek
Restellem bevallani, de Éva könyveiből még egyet sem olvastam el – miközben az összes wmn.hu-s cikkét igen. Az instagramját is aktívan követem, szeretem a témáit, azt is ahogy fogalmaz, nagyon megkapóak a témái. Könnyed stílusú,lényegretörő, humoros,kicsit cinikus és persze szókimondó. Ha valaki engem kérdez, hogy mi a receptje egy jó cikknek, akkor ezeket sorolnám fel – fontos, hogy megkapja az olvasót az első két mondattal. Neki mindig sikerül. Ezért várom izgatottan, hogy elolvassam a könyvét.

2.Almási Kitti – Irigység, kibeszélés, rosszindulat
A bookline-on még előjegyzés alatt álló könyv, szóval ahogy megjön a fizetésem, szerintem rá is csapok erre a lehetőségre. Na, nem zengek további ódákat Kittiről, valószínűleg lassan megalakítom a hajdú bihar megyei rajongóklubját a napokban 🙂 Egyszerűen el kell olvasnom.pont.

3. Tisza Kata – A legjobb hely a városban te vagy
Kata munkássága sem teljesen világos számomra még, de a facebook oldalán olyan volumenű írásokat oszt meg, hogy néha az elolvasása után beáll a csönd. Nem lehet mit írni hirtelen vagy egyáltalán megszólalni. Nagyon tudja hogyan fogja meg a közönséget, egyszerűen, hétköznapi drámákkal amelyek akár a szomszédunk életéről is szólhatna – csak épp mi nem tudjuk. Nyers, őszinte írások, amiket ha az emberlánya a villamoson olvas utána csak kifelé tud merengeni.

4.Kevin Kwan – Crazy Rich Asians
A viccesnek ígérkező trailer alapján must-have darabnak minősítettem. Kevin Kwan könyve nem csak egy jól megírt regény azokról az ázsiaikról, akik kőgazdagok,hanem egy nagyon szemléletes könyv arról, hogy mennyire különböző a mentalitásuk, neveltetésük, mennyire fontos számukra a tradíció. Kevin egy interjúban megemlíti, hogy őt még mindig vesztesnek aposztrofálják a nagy családi vacsorákon, mert író lett és nem jogi vagy orvosi egyetemre ment – mint ahogy azt elvárják az ázsiai szülők a csemetéiktől. Nincs neve -hiába sikeres író. Ez egy nagyon érdekes kör, ahová az ember nem tud bekerülni – szószerint születni kell oda és nem biztos, hogy ez annyira feltétlenül csak sikk meg glamúr. Akit érdekel az interjú, klikk ide.

Ti mit tennétek hozzá ehhez a listához?:)

Beküldve:

5 könyv, ami igazi mentálfröccsé válik

A könyvekhez való vonzódásomat, a fantáziavilágba való csöppenést biztosra veszem, hogy az anyatejjel szívtam magamba. Édesanyám és nagymamám is nagy könyvolvasók hírében álltak, számos könyv és regénysorozat büszke öröklője vagyok. Bár vannak kategóriák, mint például a krimi, amit nem igazán érzek magaménak, ettől függetlenül a Stieg Larsson-féle Tetovált lány mindig megdobogtatja a szívemet.

Egy időben nagy rajongója voltam a TTK könyveinek és olyan kiváló és olcsó könyvekre bukkantam, amit vétek lett volna akkor otthagynom. Szóval tulajdonképpen van egy saját könyvtáram is, ahol a tinédzserkoromtól ezidáig félig-meddig tudatosan gyűjtögettem be azokat a darabokat, amelyeket magaménak éreztem első ránézésre. ( Könyvet nem ítélünk borító alapján, vagy mégis?:)

Szeretném veletek megosztani azt az öt kincset az én kis szerény gyűjteményemből.

1. Almási Kitti -Bátran élni – Félelmeink és gátlásaink leküzdése
Volt szerencsém elmenni Kitti egyik előadására, ahol ezt a témát hozta fel előadásanyagnak. Nagyszerű előadó, közvetlen, érthetően magyaráz és hát annak az egy órás előadásnak köszönhetően vettem meg a könyvét. Abban az időszakban olvastam el, amikor a leginkább szükségem volt rá – biztosan nem volt véletlen.

„Ehhez képest a krízist, amikor nyilvánvalóvá válik a tartalom hiánya, vagy hirtelen felszínre kerülnek az addig eltussolt problémák, áldásnak tekintem. Lehetőségnek arra, hogy végre éljenek – még ha eleinte ez csak a fájdalomban és szenvedésben való megmerítkezést jelenti is. Ez is jó, ha egy folyamat kiindulópontját jelenti, és elvezet valahová. Rengetegen vannak, akik valójában csak egy-egy krízisben kezdenek el élni, amikor kénytelenek kilépni a komfortzónájukból. Persze erre ebben a formában nem vágyik senki, de sokszor mégis hasznos, mert rászorít, hogy elkezdjünk érezni, cselekedni, harcolni, amit már régóta nem tettünk. Sokszor ekkor döbbenünk rá, hogy valójában kik vagyunk, mi a fontos nekünk, és mire vagyunk képesek. Minden megmozdul, újrarendeződik bennünk és körülöttünk. Ezért mondják, hogy a válság lehet áldás és lehetőség is – ami teljesen igaz, de mi is kellünk hozzá, hogy az legyen.” ( részlet a könyvből)

2. Csernus Imre – A nő
Aki látta ezt a példányt nálam, azt láthatta, hogy tele van jelölve, címkézve épp csak aláhúzások nincsennek benne. Megosztó személyiség az ország Csernusa, de azt amit ír, szerintem jól írja. Sajnos, amit ebben a kötetben bemutat, tulajdonképpen egy nagyon is életszerű görbe tükör, amit nem szívesen veszünk elő az ágy alól, nem igazán nézünk bele – többek között én sem. Én kifejezetten nehezen látom meg magamban a hibát, aztán ha egyszer belenézek abba a tükörbe, mélységesen elmerengek azon, hogyan tehetném jóvá a múltbéli hibáimat, hogyan kellene máshogy csinálnom, hogy akár naponta bele tudjak nézni ebbe a tükörbe lelkiismeretfurdalás nélkül. Időbe telt az, hogy megtanultam bocsánatot kérni és megbocsátani magamnak is – részben ennek a könyvnek is köszönhetem, hogy elindított ezen az úton. Olyan jellemhibákra hívja fel a figyelmet, amit magunkra kapunk és nem feltétlenül a szülői ház „terméke”, hanem a környezeté, a szociális médiáé, a gyorsan rohanó hétköznapoké. Van,akinek túl nyers a stílusa – nekem talán pont ez jön be, mert őszinte. 

„A változtatás első három fázisa – a kimondás, az elfogadás és a befogadás – valójában az élet összes területére kisugárzik, mert a kihívásainkat csak így tudjuk jól megoldani. Lehet mindehhez ösztönösen is hozzáállni, de mindebből hiányozni fog a tudatosság.” ( részlet a könyvből)

3.Rhonda Byrne -A titok
Sokakat hallgattam végig azzal kapcsolatban, hogy ez egy maszlag, egy jól kitalált marketingfogás.  Persze, van körülötte egy nagyon jó sztori, eladhatóvá vált, film lett belőle, meg még jó pár könyv – alapvetően mégiscsak sikersztorinak könyvelhető el, az író részéről mindenképp. De mi van mögötte?
Szerintem egyébként nem feltétlenül humbug, hiszen ez az, amit már elég régóta hallok másoktól is – pozitív gondolatok, pozitív hatások. Ámde nekem, aki világéletében pesszimista-realista vonalon mozgott, hozott értékekből, történetekből, történésekből elsőre nem vett meg. A filmet is megnéztem, éreztem valamiféle eufórikus „ezaz” érzést, aztán görcsösen próbáltam belekapaszkodni, hogy ezt kellene táplálnom ahhoz, hogy sikerüljön a titok. Szerintem pár napon belül elengedtem, majd a könyvet elolvasta talán rá egy évre, már más szemszögből közelítettem meg. Abban nem hiszek, hogy naponta ötvenszer rágondolok arra, hogy legyen egymillióm és egyszer lesz – abban viszont igen, hogy lehet tervezni,hogyan legyen meg. Ez a fajta gondolatmenet az, amit én kreatív gondolkodásnak hívok – napi szinten űzöm, szeretem összeírni mire van szükségem, mire vágyok és képes vagyok megteremteni ezeket a helyzeteket úgy, hogy a végén lehúzzam a listáról, mert sikerült elérnem. Ilyen volt a diplomám, ilyen volt a nyelvvizsgám, a tetoválásaim,egy régóta áhított könyv, egy turmixgép, vagy az, hogy feketére festettem a hajam. Abban maximálisan megerősített a könyv, hogy olyan helyzet nincs, amire ne lehetne megoldást találni – de ehhez idő kell, meg nem jön egyből. De bármi sikerülhet!

„Senki, aki valaha elért valamit az életben, nem tudta előre, hogyan fogja elérni azt. Csak azt tudták, hogy valahogyan el fogják érni. „( átvett idézet a könyvből)

4. Sólyom Anna – Párnafilozófia
Egyszerű, lényegretörő – mind candy-ket kapunk Annától és szinte kötelességemnek éreztem a fent említettek után elolvasnom ezt is – pedig egy teljesen véletlennek köszönhetem, hogy a kezembe akadt, de milyen jó, hogy enyém lett! Olyan hasonlatokat ír Anna, hogy szinte érzem, ahogy végigvezet kézenfogva a könyvön és hagyja, hogy minden de az égvilágon tényleg minden átsuhanjon bennem, mint egy nagyon gyorsan vetített mozi, hogy a legvégén a fűben ülve rájöjjek, hogy mi volt a fontos mozzanat ebből a moziból.

„A legmélyebb félelem szerintem az, hogy ha felvállalom és megmutatom, aki vagyok, akkor elbukom vagy elítélnek, mert engem nem lehet szeretni úgy, ahogy vagyok, határaimmal és nemeimmel együtt. Ez hazugság. Bárki, aki ilyesmit akar elhitetni velem, az ragadozó, mindegy, hogy nő vagy férfi, és hogy milyen viszonyban vagyok vele. 
Önmagamhoz mégis ezen a félelmen át vezet az út.” ( idézet a könyvből)

5.Závada Péter – Mész

Závada Péter munkássága sokáig ismeretlen volt számomra – sajnos. Rendhagyó, hiszen „csak” slam versek szerepelnek benne, de ahogy végigolvastam, különböző,csapongó gondolataim támadtak – többek között az is, hogy nekem is írnom kéne. Úgy azonnaldemáris. Végül a fiók kapta meg ezeket a kezdetleges verseket, de az a tény, hogy verseket olvashattam, amiket érdemes tovább gondolni -nos, szintíszta öröm volt. Ezután még sikerült egy második kötetet is beszereznem -Ahol megszakad című, hasonlóan nem elhanyagolható tartalommal bíró verseket tartalmaz. Számomra a nyarat jelentik – azokat az erkélyre kiülős, napos, elmerengős délelőttöket, amikor élvezed, hogy élsz és minden jó most, úgy, ahogy van.

„Az elgurult szavakat
összeszedni fölösleges. Ha olykor kérdez is
még rólunk bárki, a válaszaidban minden
határozatlan névelő én vagyok.” ( részlet a könyvből)

Ti milyen könyvet ajánlanátok nekem?:)
Milia