Címke: divat

Beküldve:

Ikonikus és időtálló – Interjú a Zemse márka alapítójával, Zentaí Emesével

Puritánság, monokróm, letisztult vonalak – ez a Zemse márka, ahogy a bemutatkozásban is áll. Hogyan lett a Zemse ötletből és rengeteg vázlatból elérhető immáron három boltban?

Eleinte én kerestem meg üzleteket, hogy a márka el tudjon kezdeni fejlődni. Nagyon sokat köszönhetek a Wonderlabnek! 2 évig egyengették a lányok az utamat, sokat segítve! Az évek folyamán több designerüzletben is bent voltak az ékszereim, de ma már nem célom mindenhol ott lenni. Az alapbázisom a Klauzal 1, mert a város közepén van, könnyen megközelíthető és korrekt az elszámolás! A többi üzlet, ahol bent vagyok, inkább a turistaforgalomra megy rá – bár ezen üzletekből jövő bevételem nagyban el fog maradni a megszokottól.

Kisszériás designékszerekről beszélünk – tehát tulajdonképpen páratlanok, nem köszönnek csak úgy vissza az utcán. Ez volt az alapkoncepció, hogy olyat alkoss, ami tényleg csak a „kiválasztott” embernek szól? 🙂

Többek között azért is szeretem a WAMP-okat, mert oda legtöbbször úgy jönnek ki a designtermék-rajongók, hogy felveszik a korábban megszerzett kedvenceiket, és ilyenkor sok zemsét látok. Azért hétköznapokon is találkoztam zemsét viselőkkel 🙂 Mikor kezdtem, még nagyon fiatal voltam, nem gondoltam végig, hogy mi legyen a koncepcióm. Elindultam, alakultam, fejlődtem. Az ízlésvilágom alakította a koncepciót, és aki erre rá van hangolódva, az megtalál engem és zemse gyűjtővé válik.

Hogyan találkozik az ékszerkészítés a lakberendezéssel? Kísérletezésből lett kivitelezés?

Szeretem az engem körülvevő tárgyakat, így hosszas gondolkodás után elindítottam ezt a vonalat is. A tárgyaknál nem csak a díszítő mivoltukat szeretem, hanem hogy valóban ellássák a funkciójukat. Az első visszajelzések nagyon pozitívak lettek, így folytatni fogom. Sőt, nagyobb tárgyak, bútorok készítése is már régóta tervben van, amint műhelyem lesz, elkezdem ezeket is megvalósítani.

Immáron 8 kollekció büszke tervezője vagy. Legújabb kollekciódat maga a tenger hullámai inspirálták – bár kézenfekvőnek tűnik az ötlet, de mi a története? Vissza a természethez, a természetközeliséghez?

Idén már 6 éves a márka! Sok idő telt el, főleg, hogy 20 évesen indultam. Így, hogy pontos legyek, 11 kollekciónál tartok, csak közben néhány teljesen kifutott, így a webshopból lekerültek, de a Facebook őrzi a korábbi kollekciók fotóit 🙂 A WAVES kollekció tervezésén még év elején dolgoztam, mikor megterveztem a nyaralásomat is. Idén balatonfüredi pihenés mellett terveztünk tengerparti nyaralást is. És ahogy beleéltem magam ebbe a hangulatba, úgy villant be a kollekcióban megmutatkozó hullámmotívum, a tenger élővilága, mint például a ráják. Ezek többféleképpen jelennek meg a kollekcióban.

Munkáid során időtállóságra is törekszel, hiszen ezek a darabok mindig a divatban maradnak, jól gondolom? Ez a lakberendezési tárgyaidra is igaz – számodra mennyire fontos. esetleg tudatos ez? Környezettudatosság a kulcsszó?

A legtöbb tervező színes termékeket készít, legyen az ékszer-, ruha- vagy kiegészítőtervező. Én a nehezebb utat választottam, a minimalista, monokróm darabokat. Azt vallom, bár ez kevésbé trendi, jóval időtállóbb, hiszen az aktuális trendszínek évente változnak a divatban. Az ízlésvilágom formálja a létrehozott tárgyaimat,és nem az éppen aktuális trend. De igen, az időtállóság és a környezettudatosság is fontos számomra. Az, hogy ezek találkoztak a megvalósult daraboknál, ez még inkább ösztönöz arra, hogy maradandót alkossak.

A karantén időszaka mennyire ad lehetőséget számodra – tervezel, újragondolsz, újabb kollekcióötletek születnek?

A karantén ideje alatt az ötvösvizsgámra készültem leginkább, bár most derült ki, hogy elmaradnak a vizsgák, amit egyrészt nagyon sajnálok, másrészt némiképp megkönnyebbülés is, hogy nem kell 60 tételt bemagolnom 😀 Azért a már elkezdett vizsgaremekemet elkészítem, magam miatt. Új darabok is készülnek majd, melynek ötlete tavaly nyáron született meg, de nem jutottam el a kivitelezésig. Nyaralás alatt gyűjtött kincseket használok fel, készítek belőlük ékszereket.

Tervezed, hogy bővíted a repertoárodat akár a lakberendezési tárgyak, akár ékszerek tekintetében? Esetleg teljesen más irány szóba jöhet?

Mivel most végzek ötvösként a Kisképzőn, így olyan darabok is születhetnek, ahol nemesfémmel dolgozhatok. Több megkeresést is kaptam az elmúlt években jegyespároktól, akiknek az elképzelését még nem tudtam megvalósítani. Ilyen módon más irány is ki fog bontakozni, de mindenképp szeretném tartani a korábbi, zemsés stílust.

A 2021-es trendeket nézve, a gyöngyök, nagyszemű láncok és a charmok is jellemzőek lesznek. Mennyire követed a trendeket? Ha igen, hogyan formálod a saját ízlésedre?

Egyáltalán nem követem a trendeket, szeretek a magam feje után menni, illetve időtálló, évek múlva is elővehető darabokat tervezni.

Ha most lehetne 3 kívánságod, mik lennének azok?

1. Válság utáni gyors fellendülés a kreatív iparban (is). 
2. Műhelystúdió megtalálása, megnyitása – már nagyon esedékes számomra. 
3. Soha ne fogyjak ki a jó ötletekből, így sokáig azt csinálhatom, amit szeretek.

www.zemse.hu

 

Beküldve:

Gendersemleges divat lesz a jövő?

Szeretem a TED Talkokat, mindig találok érdekes témákat, amik néhány perc alatt is egy nagyon jó gondolategyveleget indítanak el bennem.  Most épp egy 3 évvel ezelőtti, Lakatos Márk TED Talkba futottam bele, amely – miről másról? – a divatról, az öltözködésről, a genderfluid nemsemlegességről szól. Ez a téma nagyon vékony jégréteg, hiszen a társadalommal csínján kell beszélni ezekről, mert főként néhány nemzetnél ez egy igen fájdalmas téma. Hiszen a férfi katonásan maradjon férfi, maradjon abban a szerepben, amit a társadalom kijelölt számára, feleljen meg azon követelményeinek, pont úgy, ahogy a nő is a rá szabott szereppel.

Az uniszex öltözködés, az androgün megjelenés számomra körülbelül olyan 2014 körül vált világossá – akkoriban voltam végzős a divatiskolában, jobban kinyílt a szemem, és jobban ráálltam ezekre a dolgokra. Hozzá kell tennem, én alapból nyitott szemléletű vagyok, számomra jobban dukáltak mindig a fiúsabb, férfiasabb darabok, mintsem a nőiek. Nagyon egyetértek Márkkal, hogy az öltözködésünkkel szavak nélkül beszélünk, és nem mindegy, mit akarunk kommunikálni az első pillanattól fogva.

Maga az androgünitás, uniszex darabok megjelenése a piacon, szerintem abszolút nem gond, sőt – ebben van valamiféle semlegesség, egyenlőség. Ha magyar példát akarok erre hozni, mert miért ne, akkor ezt a fajta semlegességet szüleink iskolaköpenye hozta be – ahol mindenki ugyanazt viselte és nem lehetett más. Ezt azért nem tartom ilyenformán bajnak, hiszen gyerekként és főként tinédzserként is szerintem futottunk bele olyanba, hogy a márka mondja meg, ki vagy. A márka tesz emberré, élő reklámfelületté, azt közvetíti, hogy te bizony képes vagy egy bizonyos körhöz tartozni=van pénzetek. Ez pedig éles vonalt húz, sok vitára ad felületet – hiszen maga az ember személye, értéke nem mérhető ruhadarabokban.
Ha pedig ezt az uniszex divatot nézem, valahol nekem az is eszembe jut, hogy teszünk a felesleges vásárlás, pazarlás ellen.

Márk a Z-generációt mutatja meg, akik befogadóbbak, gendersemlegesek, ahol eltűnnek a nemek közti éles különbségek. Nagyon jól rámutat, hogy Jung szerint a nőben él a férfi, a férfiban pedig a nő. Ezt a férfiak javarészt elnyomják magukban, mivel ez nem elfogadott, hiszen a melegeket, lányosabb heteroszexuális férfiakat megbélyegzik – míg a nők, ha előveszik a férfiasabb oldalukat, főként azért, hogy az élet bármely területén komolyabban vegyék őket (ez megint egy jó utalás Márk részéről, hogy míg a nők bele szeretnének lépni a férfiak cipőjébe, addig a férfiaknak eszük ágába sincs női cipőbe lépni, mert látják azt, hogy a női szerep alulértékelt), akkor azzal szembesülhetnek, hogy „elijesztik” a férfiakat maguktól, hiszen egy keményebb fellépésű nővel, akinek saját gondolatai, éles véleménye és meglátása van, azzal nehéz bármit is kezdeni. Ezek a tradicionális szerepekre értendőek – egy férfi mindig férfi szeretne maradni, és a tradicionális értelemben nála van az erő, a kormány és az irányítás joga is.  Bár most Papp Ádám írása jut eszembe, aki arról ír férfi szemszögből, hogy a férfiak nem bólogató kutyát szeretnének a nő személyében, én ezzel nem biztosan értenék egyet – mondjuk úgy, hogy vannak olyan férfiak (főként a 40 éves korosztályig), akik már az apjuktól látott sablonokkal nem élnek, ahol az asszony neve hallgass otthon. Oké, most jöhet az, hogy nem minden apa volt ilyen – ez tény. De az én elméletem szerint, azok az apák nem voltak olyanok és nem olyanok ( akár az 50-60-70-es korosztályból) akiknek az apja volt az élő példa, hogyan ne viselkedjenek.  Ez szerintem visszavezethető, hogy ha nem az apa, akkor a nagyapa, vagy ha nem a nagyapa, de a dédnagyapa volt a ludas a témában, és valahol megszakadt ez a láncolat – most lehet, hogy sok férfi hördül fel, hogy általánosítok, de ha végignézünk egy családfát, biztosra veszem, hogy találunk legalább egy férfit, aki annyira sarkosan tekint a nőkre, hogy előjön az a fajta képlet, amiről fent beszéltem, hogy a nőnek hol a helye és mi a dolga.

Visszakanyarodva, a végső gondolat Márktól szintén fontos üzenettel bír – jó lenne ha a jövő androgün volna abból a szempontból, hogy elfogadjuk egymást, ahol nem számít, hogy mi a nemed, hanem az, hogy milyen ember vagy. Mert az sokkal fontosabb.

Engem kifejezetten érdekelt már középiskolás korom óta (ahol előszeretettel hordtam nyakkendőt, inget, mellényt, farmert, mintsem ruhákat vagy szoknyát, példának okáért), hogy mitől lesz valaki nőies, vajon csak a ruhák tehetnek róla? Pont úgy, ahogy ha valaki kivágott felsőt hord, sokat mutató darabokban flangál, akkor az egyenesarányosan lekurvázható?
Én a mai napig hangulatból öltözök reggelente – nekem, a személyiségemnek, a megjelenésem ad egy keretet. Amiben nem érzem jól magam, nem veszem fel, mert az kihat az egész napomra, viselkedésemre és megnyilvánulásaimra is – egy ideig erőltettem családi elnyomásra ezt a „miért nem vagyok nőiesebb”-témát, de aztán évek múltán el is engedtem. Ha valaki nőiesnek akar látni, annak fog – mert túl tud látni a szokásos berögződéseken.  Egy időben orrkarikám volt, tetoválások díszítik a testem – ez férfias akkor? Ha cargonadrágot hordok, a baseball sapkát pedig fordítva, miközben van rajtam egy leheletnyi smink, mellette pedig összhang tanúskodik az öltözködésemről, akkor mi a helyzet velem, nőies vagyok vagy férfias?

Izgalmas kérdésnek tartom a divat, a nőiesség, férfiasság, önkifejezés, önazonosság köreit egy témán belül. Mindenesetre nézzétek meg a videót, aztán ha úgy érzitek, adjatok hangot a véleményeteknek, mert kíváncsian várom!

A jobb oldali vagyok én, mellényben, 2013-ban.
Csak a fent említett példa miatt. ( smiley)

Beküldve:

Csontvázak, cukorkoponyák, girl power – Interjú Barta-Braun Zsófival, a SkullFull márka alapítójával

(Egyik) szakmámat tekintve stílus- és divattervező vagyok.  Amikor rátaláltam a Skullfull márkára, a mexikói cukorkoponyákkal dekorált párnájára, tudtam, hogy nekünk beszélgetnünk kell – Zsófi személyében egy végletekig alázatos, munkájában precíz, maximalista és egy végtelenül kedves nőt ismerhettem meg. A Skullfull egy egyszemélyes projekt, szóval maximálisan girl power!
Olvassátok Barta-Braun Zsófival készült interjúmat, és szeressétek a Skullfullt!

Hogyan lesz valakiből textiltervező? Gondolom rengeteg kísérletezés, rengeteg tanulás és szorgalom árán – de meséld el te a sztoridat!     

Mondhatnám, hogy már gyerekkorom óta érdeklődtem a művészetek iránt, amivel igazat is mondanék, mert édesanyám keramikus, a család felmenői között találhatóak mérnökök, grafikusok, írók , költők, de magamat sokáig nem láttam hasonlóan alkotói szerepkörben. Valahol 16 éves korom környékén ért utol az érzés, hogy mégis inkább az alkotás irányába szeretnék fordulni, eleinte a jelmeztervezés felé tendálódtam, aztán végül az egyetemi felvételik sora hozta magával azt, hogy festett-nyomott textil szakos lettem.
Így visszanézve is nagyon hálás vagyok ezért, olyan emberektől tanulhattam többek között, mint Polgár Csaba, Ferenczy Noémi-díjas textilművész, ipar- és képzőművész; Lovas Ilona, Kossuth-díjas magyar textilművész, képzőművész; Bordács Andrea művészetkritikus, esztéta, akik rengeteg gondolat és különböző gondolkodásmód magvát ültették el bennem, amiket a mai napig nevelgetek magamban.

Maga a divatszakma és divatpiac is telített, mellette pedig ott van a versenyzés, amit nehéz figyelmen kívül hagyni. Egy márkát elindítani, majd fenntartani bár nem ördöngösség, de óriási feladat. Te hogy látod?

Időnként megoldhatatlan feladatnak látom egyedül, máskor pedig nagyon jól elvagyok vele. Egyszemélyes vállalkozás vagyok, ami röviden és tömören annyit takar, hogy egyszerre vagyok mintatervező, szitanyomó, varró, termékfejlesztő, marketinges, könyvelő, ügyintéző, és még időnként saját magam asszisztense is, de azt hiszem, még bőven tudnám folytatni a felsorolást. Lényegében az első pillanattól az utolsóig mindent én csinálok, de szerencsére mindig vannak barátok vagy családtagok akik segítenek, ha elakadok, kicsit tovább löknek és például a fotózásban, modellkedésben, amihez egy magam már, lássuk be, tényleg kevés vagyok. Alapvetően pedig a nap nagy részében igyekszem magam és a gondolataimat tettben is utolérni.

Említetted, hogy a mexikói kultúra is inspirált téged. A márkanévből kiindulva, nyilván a mexikói koponyákhoz lehet köze…?

Igen, a mexikói halottkultuszt úgy egyben nagyon csodálatosnak tartom, és nagyon inspiráló számomra. Túl azon hogy csodásan látványos, mindennek megvan a maga jelentősége, amit személy szerint a maga ( van aki számára morbidnak mondható ) módján felemelőnek és pozitívnak látok összességében.

A logóm, az unikornis koponya egyébként úgy született, miután meglett a márkanevem, hogy egy kedves festő barátnőmet megkértem, hogy rajzolja meg nekem, hogy mi a legjellemzőbb rám, lévén hogy már régóta ismer. Így hozta össze a bennem ( is ) élő “ csodálatos unikorniskirálylányt” a csontvázszeretetemmel.

Mennyire van lehetősége egy hazai márkának arra a bizonyos kiugrásra? Hogy látod, mennyire kirekesztő ez a szféra, vagy mennyire összetartó? 

Röviden és tömören: fogalmam sincs… Na jó, azért persze kifejtem. ( kacsintós emoji)
Szerintem a kiugrási lehetőség mindig megvan, de még egyelőre magam is keresem a pontos útját.
Az én márkám a divatszférán, úgy érzem, kicsit kívül esek ezzel, hogy azért elég sajátságos világot alakítottam ki magamnak.  Azokkal az emberekkel, akikkel az eddigi munkásságom összehozott, tervezővel, zenésszel, úgy érzem, teljesen jól tudjuk egymást segíteni, együtt dolgozni.

Ha lenne álomkollaborációd kivel lenne és miért?

Húha…  Az egyik kedvenc magyar tervezőmmel már jó pár évvel ezelőtt szerencsésen összehozott az élet, Ágoston Stefániával, a Ticci Rockabilly Clothing megálmodójával. Régóta nézegettem már az eszméletlen szép ruháit, és egy próbálgatás alkalmával szóba elegyedtünk, amiből azóta is tartó kollaboráció lett 🙂

Évek óta tartó együttműködést tudhatok már magam mögött a Magyar Nemzeti Galéria Múzeum Shopjával is, ahol egy saját mintás kollekciómmal találkozhatnak a látogatók nap mint nap. A 2018-as Frida Kahlo kiállítást kísérő termékek között pedig a Skullfull mexikói koponyás mintája szintén helyett kapott az állandó darabok mellett.

Nem titkolt „perverzióm” a méteráru szitázás egyébként, ami kézi nyomással elég időigényes és nehézkes, de mégis nagyon izgalmas, főleg mikor utána más keze alá kerül, és egyszer csak újjászületve bukkan újra elém, például ruhaként 🙂 Nem is tudnék most kiemelten neveket mondani, de régi álmom hogy berendezési tárgyakon, kárpitként is visszaköszönjön a kezem munkája.

Van az együttműködéseknek egy másik számomra kedves fajtája is, amikor egy-egy zenekarral dolgozhatok együtt. Így volt szerencsém a Fatal Error szuper csapatához, és jelenleg épp egy portugál metál bandával vagyunk tárgyalóban.

Miből nyered a folyamatos inspirációt? Mi mozgatja meg a fantáziádat, mennyire figyeled a trendeket? Az utcai viseleten kívül gondolkozol más koncepciókban?

Ezen a kérdésen nagyon sokat gondolkodtam. Gyakorlatilag minden inspirál. Egy jó orosz szépirodalmi műtől a kortárs művészeten át a zenéig. Kicsit olyan vagyok mint egy szivacs, aki az egészen hétköznapi dolgoktól kezdve minden impulzust magába szív.

A divattrendeket is figyelem, bár mivel, mint már említettem, én inkább alternatívabb vonalat követek, ezért nem ezt érzem az iránymutatónak a munkáimban.

A magam hétköznapi életében régóta igyekszem odafigyelni hogy ne termeljek indokolatlan mennyiségű szemetet, bár a teljes “zero waste” még nagyon messze van, de egy ideje már ebben az irányban is kísérletezem Skullfull darabokkal, amit most már hamarosan meg is mutathatok a nyilvánosságnak.

Nálam ugyanis egy új termék folyamatának az egyik legfontosabb része, hogy magamon tesztelem. Először megszületik az ötlet, hogy hogyan tudnám elkészíteni, utána megtervezem hozzá a mintát, beszerzem az alapanyagot
(pl. méterárut ), elkészülnek mintadarabok, amiket aztán mosok, hordok, használok, és csak ha már minden létező módon nyűttem (általában a barátaim is kapnak ilyen példányokat), utána mutatom be, majd ezek után készülhetnek eladásra a darabok. Ezt én nagyon fontos mozzanatnak tartom, hogy biztosan olyan terméket adjak ki a kezemből, amit én magam is szívesen megvásárolnék, és tényleg hosszútávon használható, biztonságosan és megbízhatóan.

Minden termékemet igyekszem egyébként is úgy elkészíteni, hogy lehetőleg egy anyag minden kis darabkája kapjon funkciót; a szabásnál esetleg leeső kisebb darabok is (így készültek például a textil hűtőmágnesek és kitűzők is).

Ha a következő öt évet nézzük, mi a terved?

Rengeteg ötletem van még, amit szeretnék termékek és minták terén elkészíteni, és ezek csak a jelenlegiek, de nagyjából minden perccel gyarapodnak. 

Szeretek kísérletezni, anyagokkal, technikákkal, újulni folyamatosan és minden újabb mozzanat nagyjából újabb ötletet szül.

Igyekszem nagyobb betekintést adni a műhelymunkába, a tervezési folyamatokba és  a saját hétköznapjaimba is, hogy jobban bemutathassam magam és az egész világomat; ezzel együtt a Skullfullt, amiben a gondolataim egy része megtestesül. Ez egyébként bármennyire is egyszerűnek hangzik, engem kihívások elé állít, mert nem vagyok egy könnyen megnyíló személyiség. ( smiley) Plusz technikailag is nehéz például tervezés vagy szitázás közben kiszakadnom abból, amiben épp elmerültem, hogy dokumentáljam, de rajta vagyok az ügyön.

Mint ahogy említetted, 3 éve alakult meg a SkullFull. Ha összegezned kellene az elmúlt három évedet, milyen kulcsszavakat mondanál?

Hú… ez az egyik kulcsszó is, azt hiszem. Rengeteg kitartás, idő, próba, újra próba, másképp próba, még kitartás, és kávé.
Ha nagyon szűkszavúan kell jellemeznem, azt hiszem ebben benne vannak az elmúlt éveim.

Kövesd a SkullFullt, az alábbi linken!

Beküldve:

Ideálokat kergetve – önmagamig futva

Hiszem, hogy a sztorim ismerős lesz sokak számára, elvégre ezen szerintem minden kiskamasz,kamasz és talán még fiatal felnőtt/ féligfelnőtt is átesik. Alapvetően hiszek abban, hogy az ember sosincs kész – mindig van hely a fejlődésre,változásra és kell, hogy legyen erre hely kívül-belül.

Amikor tinédzser voltam, különböző képek éltek bennem arról, hogy mitől néz ki valaki dekoratívan, menőn, szépen, mitől figyelnek fel rá a fiúk, hogyan lesz valaki fotogén,ki honnan tudja, hogy mi előnyös számára. Sokszor ideákat kergettem, voltak úgymond modelljeim arra, hogyan szeretnék kinézni. Inspirálódtam Kat Von D stílusából, de tetszett Kate Moennig fiússága is. Sok mindenből akartam összegyúrni a tökéletes mixet, miközben persze titkon irigykedtem azokra, akik már megtalálták magukat. ( látszólag).
A divatiskola is egy jó pont volt, elvégre itt tényleg megtanultam sok mindent magamról – mi áll jól, mi kevésbé, mit vegyek fel különböző alkalmakra. Nem mondom, a középiskolai divatkurzus plusz a három év szakmai év nagyon sokat lendített előre ebben a témában. Időközben orrkarikám lett meg pár tetoválásom is – na nem azért, mert a divat diktálta, de pont akkor éltük meg azt a korszakot, amikor mindenkinek volt valami tetoválása. ( Kérdéses persze, hogy volt-e értelme, vagy csak azért, mert a szomszéd Pisti ingyen csinálta, meg látta a Sziklán a maori mintát, oszt jó lesz az’).  Persze, hogy a divat változott, jöttek be új sémák, trendek, egy ideig nem is vettem róluk tudomást, leragadtam egynél, majd egyre inkább érdekelni kezdett – de valahogy nem sikerült eltalálnom magam. Arra mindig törekedtem, hogy ebből mások ne érezzenek meg semmit, elvégre én egy határozott,menő és magabiztos lány vagyok. ( napersze :)))

Ahány divatmagazinnal találkoztam az évek során, úgy estem kétségbe egyre jobban -olybá tűnt, hogy az egész világ ki tud igazodni azon, hogy éppen mi a trend, de nem is a trend, akkor az, hogyan nézzen ki jól. Nem csak a társadalomnak, hanem önmagának. Persze hazugság lenne azt mondani, hogy nem futunk bele iszonyatkínos divatbakikba a kettes villamoson, vagy épp valamelyik helyközi buszon, de hát emberek vagyunk, vétkezünk néha. Nem is ez a fontos – az a fontos, hogy attól mert összeveszi a sárgát a zölddel, még jól érzi magát benne. Lehet, hogyha felvenném a Prada-t, vagy a Guccit annyira nem érezném jól magamat, sőt, biztosan nem. Túl márkásnak, exclusive-nak titulálnám, ami pedig biztosan nem az én asztalom. ( Hádakirálynők, jelentkezzetek!)

A plázák és különböző divatmárkák világában nem meglepő, hogy az utcákon klónokkal találkozunk. Nem vicc, ugyanúgy öltözködnek, meglovagolják az adott stílust és hát na, egykaptafára megy az összes lány meg fiú. Mert az a menő. Arról meg végképp nem beszélve, hogy ezek a fiúk-lányok ugyanolyan bálványokat avatnak, mint anno én. Ezek a közszereplők márkás holmikban pózolnak, ők maguk írják a trendeket, olyan kifacsart stílusokat jelenítenek meg, amire bár sokan jóízléssel húzzák a szájukat, a tömeg megveszi – mert az az „ikon” is pontosan ezt hordja.

A lényeg, hogy pár napja, mikor belenéztem a tükörbe belémhasított valami. Hogy erre vágytam mindig, hogy így nézzek ki – fekete keretes szemüveg, sapi, hosszú haj, laza cuccok. Nincs mögötte erőfeszítés, nem a tökéletességre fényezem magam, nem a márkára. Egy kicsit akkor és ott megveregettem a vállam, mosolyogtam a belső gyerekre, hogy ez igen, ezt szeretted volna és lám, évek múltán, mikor elengedted a nagy görcsöt, akkor sikerült. Olyanná váltál, aki lenni akartál és ebben semmi természetellenesség, semmi manír, meg felvett attitűd nincs. És ez milyen jó most.

Üzenem azoknak, akik még keresik önmagukat : egy nap majd szembetalálkoztok vele, egy tök váratlan pillanatban. Mosolyogni fog – ti pedig integessetek!