A helyzet az, hogy bár már elég régóta hallottam erről a sorozatról, nem volt szándékomban különösebben elmerülni az északi mitológia ezen bugyraiban – a főszereplő Travis Fimmelt a HBO-n futó sorozatból ismertem és tudtam, hogy a Vikingekben játszott előzőleg, de körülbelül ennyi is volt a tudásom java. Aztán hála a TikToknak, egyik este bedobott egy pár másodperces kedvcsinálót a Vikingek sorozat egyik főszereplőjéről és ahogy az lenni szokott az ember lányával, éreztem magamban a késztetést, hogy újabb antihőst avassak a saját univerzumomban, ahol már a kedvencek közé sorolható az összes létező tipikus rosszéletű fuckboy. Ez egy érdekes dolog egyébként, hogy bármilyen filmet/ sorozatot nézek, mindig lesz egy karakter aki annyira „érthetően” gonosz számomra, hogy bekapcsol a reflexem, hogy elkezdjem menteni, hogy miért akkora szemétláda, mint ami … az a gond,hogy ez a valóságban is működő filter nálam. Upsz.
Nos, hölgyeim és uraim, az én kedvencem Ivar. Az egy dolog, hogy maga a színész ( Alex Hogh Andersen) sem egy csúnya férfi, és lehetséges hogy a haja is közrejátszik abban ( milyen fura fétis, tudom) hogy tűkön ülve vártam, hogy végre a képernyőre kerüljön. Nem mondanám, hogy a négy évadot nyögvenyelősen toltam le, mert nem, jelenleg az ötödik évad tizenpáradik részénél tartok – teljesen ráfüggtem. Aki eddig nem nézte, de tervezi, akkor SPOILERes kifejtés jön.
Azért tartom izgalmas karakternek Ivart, mert nem eredendően gonosz, nem az a tipikus gonosz karakter, hanem szerintem részről részre megingatja a nézőben a mérleget, hogy mikor milyen. Az, hogy nyomorékként született, ahogy felnőtté vált egyértelműen megmutatja, hogy kisebbségi komplexussal van megáldva ( érthető okokból), ezerszer többet kell letennie az asztalra mint az egészséges testvéreinek; nyilvánvalóan az is benne van, hogy a híres Ragnar Lothbrok fia – aki egyébként nem akarta őt. Ivar hihetetlen okos, taktikus karakter. Fejben építi fel a saját birodalmát, nem véletlenül sakkozik, nem véletlen az sem, hogy túlkompenzál és túl akarja szárnyalni az apját – megakarja mutatni, hogy attól, mert nyomorékon született, lehet jó harcos és jóval többre képes és többre is fogja vinni. Az apai szeretet csak néhány pillanatig villan meg Ragnar személyében, az igazi apakaraktert Floki jelenti számára, aki tudja kezelni Ivart – a jéghideg, mindent letaroló szarkazmusra és cinizmusra ugyanígy válaszol: szerintem Floki tudja igazán, hogy mennyire szeretetéhes Ivar, mennyire vágyott volna a valódi törődésre és hogy mekkora erő rejlik Ivarban.
Freydis képében megjelenik a szerelem Ivar életében – még csak néhány jelenetet láttam tőlük, de borzasztóan hangsúlyos, valószínű kiderül majd, hogy miért az, ahogy Freydis odaadással isteni piedesztálra emeli Ivart, erősíti benne azt, hogy ő különleges – mi a legnagyobb vágya annak, aki bármiféle deficittel él? Az, hogy aki szereti őt, mindennel együtt tegye – és egyszerre legyen normális és különleges a szemében, ezt pedig Freydis maradéktalanul megerősíti Ivarban.
Eddig szép a kapcsolatuk, van benne számomra valami bátorító azzal kapcsolatban, hogy aki ennyire elgyötört és sötét lelkileg,akkor is megtalálja azt, aki látja benne a fényt.
Spoiler off
Nem lennék én, ha nem jegyezném meg mennyire jó látni, hogy a nők is harcolnak, hogy vannak igazi shield-maidenek. Lagertha mellett számomra erős karakter még Helga és Torvi. Helga és Floki szerelme, az egymáshoz való ragaszkodásuk is szép, Helga megtestesíti a végtelen türelmet, jóságot és szeretetet számomra, szóval le a kalappal a színésznő előtt 🙂
Az egész sorozat dinamikája tetszik – és az örökérvényű igazság, hogy a finom hölgyek is az olyan vadállatokra buknak, mint Bjorn Ironside, akinek igazából aranyélete van több okból is. Szerintem nem nagyon akadt olyan női karakter, aki ne akart volna az ágyába menni – apja fia, ahogy mondani szokás.
A hajak pedig – én mindig is elkötelezett híve voltam a manbun-nak, de mióta a Vikingeket nézem, egyszerűen készvégem. A külsőségek persze, tudomtudom, de nagyon szívesen fonogatnám Ivar haját. Mindig is gyenge voltam, ha hosszú hajú pasikról volt szó – kinek mi ugye.
Szóval akit érdekel a skandináv, északi mitológia, szereti a gyönyörű, jegeskék szemeket, a fonott férfihajakat, a csattogó pengét és a történelmet, ne adj’ még a harcos amazonok karddal is hívószó számára, az vesse bele magát a sorozatba, mert nem fog csalódni. Lassan indul, de annál hangsúlyosabb lesz évadról évadra és izgalmas fejlemények szővik át a részeket.
