Az ember akarva – akaratlanul belefut rövidebb – hosszabb videókba, ahol a hazai szférában népszerűnek számító videósok feldobnak egy témát és beszélnek róla, termékbemutatót tartanak, válaszolnak a rajongói kérdésekre, kulisszatitkokat osztanak meg vagy játszanak egy oltári jót miközben bemutatják az adott játék csínját – bínját. Szerintem, ha megkérdezem a 7 – 30 éves korosztályt hogy ki a kedvence biztosan felsorolásra kerül legalább 3 ismertebb név. Egy nagyon közvetlen, humoros interjút sikerült készítenem ZsDavval, azaz Zsidákovits Dáviddal.
2008-ban csatlakoztál a Youtube-hoz, de egy korábbi interjúban említetted, hogy akkor még nagyon gyerekcipőben járt az egész videózás. Ahogy berobbant a Minecraft-őrület, te szinte azonnal két lábbal álltál bele. Ma már 472 ezer feliratkozód van – mikor kezdett tudatossá válni a videózás és az imázsépítés?
Nem mondanám, hogy valaha lett volna tervezve, hogy tudatos lesz a videózás, csak csináltam, amit szeretek. Videót vágtam és közben jókat szórakoztam a barátaimmal. Viszont mikor befejeztem a középiskolát, elérkeztem a választáshoz, hogy merre haladjon tovább az életem. Lett volna lehetőségem vágónak menni az RTL-hez, de én magabiztosan a videózást választottam. Ha úgy nézzük, akkor ezután vált tudatossá.
A videózás mellett jutott időd arra is, hogy könyvet írj. Egy három évvel ezelőtti videódban kifejted, hogy alapvetően könyvmoly vagy, és egy nagyon összeszedett véleményt mondtál a nézőknek arról, hogy hol látod a magyar oktatás hibáit – lásd kötelező olvasmányok. Miért és mikor döntöttél úgy, hogy írsz egy könyvet?
A helyzet az, hogy diszlexiás vagyok, ami nagyban megnehezítette az életemet fiatalabb koromban, de még a mai napig is szokott kínos pillanatokat eredményezni. Sokáig nem szerettem az olvasást, mert nagyon nehezen ment, és semmi izgalmat nem láttam benne. Ehhez hozzájárultak az iskolai kötelező olvasmányok, amiket mindig nagyon unalmasnak éreztem, hiszen nem kötött le egyik történet sem. Aztán középiskolában rájöttem, hogy nem csak ezek a könyvek léteznek. Elsőnek azért kezdtem könyveket olvasni, mert érdekeltek a könyvekből készült filmek, szerettem volna megtudni, miért mondja mindenki azt, hogy “könyvben sokkal jobb volt” Aztán más könyveket is olvastam, végül arra jutottam, hogy ha nekem sikerül megírnom egy könyvet, akkor bárkinek. Három könyvet is írtam, melyek közül csak egy jelent meg e-book formájában és egy rendes könyvként.
Úgy gondolom, hogy nagy nyomás van a videós/influenszer közösségen – elvégre folyamatosan új, izgalmas tartalmakat kell gyártani, mellette pedig odafigyelni arra, hogy a tartalom kiknek szól és annak a korosztálynak megfelelő legyen. Ez tulajdonképpen egy igen kiéleződött verseny – ami ma még egy challenge, holnapra már nem biztos, hogy az is marad. Mi a véleményed erről?
Nem hiszem, hogy mindig meg kell lovagolni az aktuális trendeket, hiszen akkor az emberek elvárják ezt tőled, és ezért ki is fordulhatsz önmagadból. Jobb az, ha van egy bejáratott stílusod, ami egyedi és amiatt kedvelnek az emberek, mintsem azért, mert mindig valami trendit csinálsz. Viszont fontos a megújulás és az, hogy mindig friss legyen a tartalom, ne pedig ugyanaz évekig, hiszen akkor beleunhatnak az emberek.
Bár nem tartod magad híresnek, azért népszerű vagy – volt ezzel a kezdetekben gondod, hogy felismertek az utcán, vagy egy-egy rendezvény alkalmával döbbentél rá, hogy mennyi embert szólítasz meg a videóidon keresztül?
Nem gyakori az, hogy csak úgy felismernének. Ha elő is fordul, akkor lepacsizunk vagy csinálunk egy közös képet. Rendezvényeken mindenki nagyon jó fej tud lenni, és emiatt is odafigyelek, hogy mit mondok vagy teszek. Sokan mondták, hogy a példaképük vagyok, amit nem nagyon hiszek, mert csak egy srác vagyok, aki videójátékokkal játszik, nem értem el olyan egetrengető dolgokat még, ami miatt példaképnek kellene lennem.
Említetted, hogy valóban meg lehet élni a videózásból, hiszen ez az a kérdés, amit majdnem mindenki firtat – mindenesetre semmiképp sem nevezhető könnyűnek. Elmeséled egy napod, milyen amikor dolgozol?
Az biztos, hogy nem egyszerű, mert sok mindenhez kell érteni és szépen lassan kialakítani a nézőkkel a kapcsolatot. Viszont fantasztikus, hogy olyan dologból tudok megélni, amit szeretek csinálni. A napjaim nagyon változatosak szoktak lenni, de igazából leírva nagyon unalmasnak tűnnek, hiszen jóformán egy számítógép előtt ülök egész nap. Szerencsére már a barátnőm is csatlakozott, és segíti a munkámat, amivel nagy terhet vesz le a vállamról. Sokat segít a vágásban, e-mailekre válaszolgat és néha még moderálja is az oldalamat.
A magyar youtuber közösségről mi a véleményed? Jóban vagy DoggyAndival, IceBlueBirddel és Jánosik Gergővel is – titeket a munka is összeköt, de a való életben is barátok vagytok. Na, de összességében kijelenthető, hogy összetartó a magyar közösség, vagy a széthúzás a jellemző?
Én úgy mondanám, hogy olyan ez, mint egy iskolai osztály. Vannak benne klikkek, akik nagyon összetartanak, és vannak benne kirekesztettek, akiket nem fogad be igazán az osztály. Ugyanakkor nem mondanám, hogy a széthúzás lenne a jellemző, ha van is, akkor azt nagyon gáznak szoktam érezni én személy szerint.
A filmrendezés is az asztalod – a MineCinema filmjei a te kezed munkáját is dicsérik. Komolyabb volumenű filmet mikor láthatunk tőled és milyen témában mozognál szívesen?
Egy Minecinemával hónapokig dolgozunk, mind a forgatókönyvön, a hangfelvételeken, az animáláson és a vágáson. Ez körülbelül fél év szokott lenni. Sok idő, de egy rendes filmet megcsinálni még nagyobb munka lehet. Ha valaha is csinálok, akkor az biztosan kis költségvetésű kamaradarab lesz. Már vannak ötleteim, de nem olyan egyszerű megvalósítani egy ilyen projektet. A témája, meglepő módon, inkább misztikus horror lenne, de semmiképpen sem menne át vérengzésbe, csak az atmoszférája lenne félelmetes vagy inkább vicces.
Ha már kultúra – jelenleg mi a kedvenc filmed/sorozatod/könyved?
Az Eredet nagy kedvencem lesz mindig filmek terén. Sorozatból talán a Rick és Mortyt mondanám. Könyvből pedig a Marsi az örök favorit.
A vlogoldaladon számos kirándulásról találtam videókat – Jamaica isteni lehetett! Na, de miért pont Jamaica? Mi a következő úti cél, ha vége a karanténnak?
Nagyon egyszerű a válasz: mert ott még nem jártam. Amúgy oda kaptunk jó ajánlatot. Idén viszont még kérdéses a karantén miatt, mert egy párizsi utat is le kellett mondanom, szóval nem szeretnék semmit elkiabálni, de hasonlóan egzotikus hely lesz, mint Jamaica.
A karantén eléggé beszólt 2020-nak, de legyünk pozitívak – milyen terveid vannak még erre az évre?
Befejezni az új könyvemet és végre saját házba költözni. Hát neked?
Facebook – https://bit.ly/2Vhnt3N
Youtube – https://bit.ly/2xChai4
További tartalmakért kövessétek a Write Owl by Milia facebook oldalt.