A könyvekhez való vonzódásomat, a fantáziavilágba való csöppenést biztosra veszem, hogy az anyatejjel szívtam magamba. Édesanyám és nagymamám is nagy könyvolvasók hírében álltak, számos könyv és regénysorozat büszke öröklője vagyok. Bár vannak kategóriák, mint például a krimi, amit nem igazán érzek magaménak, ettől függetlenül a Stieg Larsson-féle Tetovált lány mindig megdobogtatja a szívemet.
Egy időben nagy rajongója voltam a TTK könyveinek és olyan kiváló és olcsó könyvekre bukkantam, amit vétek lett volna akkor otthagynom. Szóval tulajdonképpen van egy saját könyvtáram is, ahol a tinédzserkoromtól ezidáig félig-meddig tudatosan gyűjtögettem be azokat a darabokat, amelyeket magaménak éreztem első ránézésre. ( Könyvet nem ítélünk borító alapján, vagy mégis?:)
Szeretném veletek megosztani azt az öt kincset az én kis szerény gyűjteményemből.
1. Almási Kitti -Bátran élni – Félelmeink és gátlásaink leküzdése
Volt szerencsém elmenni Kitti egyik előadására, ahol ezt a témát hozta fel előadásanyagnak. Nagyszerű előadó, közvetlen, érthetően magyaráz és hát annak az egy órás előadásnak köszönhetően vettem meg a könyvét. Abban az időszakban olvastam el, amikor a leginkább szükségem volt rá – biztosan nem volt véletlen.
„Ehhez képest a krízist, amikor nyilvánvalóvá válik a tartalom hiánya, vagy hirtelen felszínre kerülnek az addig eltussolt problémák, áldásnak tekintem. Lehetőségnek arra, hogy végre éljenek – még ha eleinte ez csak a fájdalomban és szenvedésben való megmerítkezést jelenti is. Ez is jó, ha egy folyamat kiindulópontját jelenti, és elvezet valahová. Rengetegen vannak, akik valójában csak egy-egy krízisben kezdenek el élni, amikor kénytelenek kilépni a komfortzónájukból. Persze erre ebben a formában nem vágyik senki, de sokszor mégis hasznos, mert rászorít, hogy elkezdjünk érezni, cselekedni, harcolni, amit már régóta nem tettünk. Sokszor ekkor döbbenünk rá, hogy valójában kik vagyunk, mi a fontos nekünk, és mire vagyunk képesek. Minden megmozdul, újrarendeződik bennünk és körülöttünk. Ezért mondják, hogy a válság lehet áldás és lehetőség is – ami teljesen igaz, de mi is kellünk hozzá, hogy az legyen.” ( részlet a könyvből)
2. Csernus Imre – A nő
Aki látta ezt a példányt nálam, azt láthatta, hogy tele van jelölve, címkézve épp csak aláhúzások nincsennek benne. Megosztó személyiség az ország Csernusa, de azt amit ír, szerintem jól írja. Sajnos, amit ebben a kötetben bemutat, tulajdonképpen egy nagyon is életszerű görbe tükör, amit nem szívesen veszünk elő az ágy alól, nem igazán nézünk bele – többek között én sem. Én kifejezetten nehezen látom meg magamban a hibát, aztán ha egyszer belenézek abba a tükörbe, mélységesen elmerengek azon, hogyan tehetném jóvá a múltbéli hibáimat, hogyan kellene máshogy csinálnom, hogy akár naponta bele tudjak nézni ebbe a tükörbe lelkiismeretfurdalás nélkül. Időbe telt az, hogy megtanultam bocsánatot kérni és megbocsátani magamnak is – részben ennek a könyvnek is köszönhetem, hogy elindított ezen az úton. Olyan jellemhibákra hívja fel a figyelmet, amit magunkra kapunk és nem feltétlenül a szülői ház „terméke”, hanem a környezeté, a szociális médiáé, a gyorsan rohanó hétköznapoké. Van,akinek túl nyers a stílusa – nekem talán pont ez jön be, mert őszinte.
„A változtatás első három fázisa – a kimondás, az elfogadás és a befogadás – valójában az élet összes területére kisugárzik, mert a kihívásainkat csak így tudjuk jól megoldani. Lehet mindehhez ösztönösen is hozzáállni, de mindebből hiányozni fog a tudatosság.” ( részlet a könyvből)
3.Rhonda Byrne -A titok
Sokakat hallgattam végig azzal kapcsolatban, hogy ez egy maszlag, egy jól kitalált marketingfogás. Persze, van körülötte egy nagyon jó sztori, eladhatóvá vált, film lett belőle, meg még jó pár könyv – alapvetően mégiscsak sikersztorinak könyvelhető el, az író részéről mindenképp. De mi van mögötte?
Szerintem egyébként nem feltétlenül humbug, hiszen ez az, amit már elég régóta hallok másoktól is – pozitív gondolatok, pozitív hatások. Ámde nekem, aki világéletében pesszimista-realista vonalon mozgott, hozott értékekből, történetekből, történésekből elsőre nem vett meg. A filmet is megnéztem, éreztem valamiféle eufórikus „ezaz” érzést, aztán görcsösen próbáltam belekapaszkodni, hogy ezt kellene táplálnom ahhoz, hogy sikerüljön a titok. Szerintem pár napon belül elengedtem, majd a könyvet elolvasta talán rá egy évre, már más szemszögből közelítettem meg. Abban nem hiszek, hogy naponta ötvenszer rágondolok arra, hogy legyen egymillióm és egyszer lesz – abban viszont igen, hogy lehet tervezni,hogyan legyen meg. Ez a fajta gondolatmenet az, amit én kreatív gondolkodásnak hívok – napi szinten űzöm, szeretem összeírni mire van szükségem, mire vágyok és képes vagyok megteremteni ezeket a helyzeteket úgy, hogy a végén lehúzzam a listáról, mert sikerült elérnem. Ilyen volt a diplomám, ilyen volt a nyelvvizsgám, a tetoválásaim,egy régóta áhított könyv, egy turmixgép, vagy az, hogy feketére festettem a hajam. Abban maximálisan megerősített a könyv, hogy olyan helyzet nincs, amire ne lehetne megoldást találni – de ehhez idő kell, meg nem jön egyből. De bármi sikerülhet!
„Senki, aki valaha elért valamit az életben, nem tudta előre, hogyan fogja elérni azt. Csak azt tudták, hogy valahogyan el fogják érni. „( átvett idézet a könyvből)
4. Sólyom Anna – Párnafilozófia
Egyszerű, lényegretörő – mind candy-ket kapunk Annától és szinte kötelességemnek éreztem a fent említettek után elolvasnom ezt is – pedig egy teljesen véletlennek köszönhetem, hogy a kezembe akadt, de milyen jó, hogy enyém lett! Olyan hasonlatokat ír Anna, hogy szinte érzem, ahogy végigvezet kézenfogva a könyvön és hagyja, hogy minden de az égvilágon tényleg minden átsuhanjon bennem, mint egy nagyon gyorsan vetített mozi, hogy a legvégén a fűben ülve rájöjjek, hogy mi volt a fontos mozzanat ebből a moziból.
„A legmélyebb félelem szerintem az, hogy ha felvállalom és megmutatom, aki vagyok, akkor elbukom vagy elítélnek, mert engem nem lehet szeretni úgy, ahogy vagyok, határaimmal és nemeimmel együtt. Ez hazugság. Bárki, aki ilyesmit akar elhitetni velem, az ragadozó, mindegy, hogy nő vagy férfi, és hogy milyen viszonyban vagyok vele.
Önmagamhoz mégis ezen a félelmen át vezet az út.” ( idézet a könyvből)
5.Závada Péter – Mész
Závada Péter munkássága sokáig ismeretlen volt számomra – sajnos. Rendhagyó, hiszen „csak” slam versek szerepelnek benne, de ahogy végigolvastam, különböző,csapongó gondolataim támadtak – többek között az is, hogy nekem is írnom kéne. Úgy azonnaldemáris. Végül a fiók kapta meg ezeket a kezdetleges verseket, de az a tény, hogy verseket olvashattam, amiket érdemes tovább gondolni -nos, szintíszta öröm volt. Ezután még sikerült egy második kötetet is beszereznem -Ahol megszakad című, hasonlóan nem elhanyagolható tartalommal bíró verseket tartalmaz. Számomra a nyarat jelentik – azokat az erkélyre kiülős, napos, elmerengős délelőttöket, amikor élvezed, hogy élsz és minden jó most, úgy, ahogy van.
„Az elgurult szavakat
összeszedni fölösleges. Ha olykor kérdez is
még rólunk bárki, a válaszaidban minden
határozatlan névelő én vagyok.” ( részlet a könyvből)
Ti milyen könyvet ajánlanátok nekem?:)
Milia